Tényleg elrontják a pártok az előválasztást?
A kölcsönös visszaléptetések logikus, előrelátható és bizonyos szempontból üdvözlendő fejlemények.
A kölcsönös visszaléptetések logikus, előrelátható és bizonyos szempontból üdvözlendő fejlemények.
Kétségkívül fontos a futballcsapatok rasszizmus elleni kiállása. A probléma gyökerei azonban maguk a bajnokságok.
Kína népesedéspolitikája mögött egykor és ma is gazdasági megfontolások állnak. Ez a politika valójában nem más, mint a munkaerő-kínálat államilag kikényszerített szabályozása… S ebben nem sokban különbözik a magyarországi népességpolitikától.
Pedig minden képviselő neve ott virít az üléstermi padján. Az a lakás, ami egy műemlékben van, az részben az enyém is, a tiéd is, az övé is, vagyis egy kicsit mindannyiunké, hisz közkincs!
Mire céloznak a politikusok, amikor „munkahelyteremtésről” beszélnek? Ezt jól szemléltetik Szijjártó Péter szavai a Continenalnak szóló vissza nem térítendő állami támogatásról.
A kínai modell – amely egy ultrakapitalista, a hétköznapi élet immár minden szegletét a tőke logikájának alávető, digitális diktatúra, egyre vonzóbb a nyugati országok számára.
Az ellenzéki pártok gyakorlatilag most egymásra voksolgatnak a visszalépésekkel, a választópolgárok pedig legfeljebb kivárhatnak, hogy vajon lesz-e kit megválasztani nyáron, vagy a végén még a Fidesz javára is visszalépnek.
A szakszervezeteknek a kollektív szerződés megkötésekor gondolniuk kell a távmunkában dolgozó kollégákra.
Ha a hagyományos nemi elvárások és egyenlőtlenségek ennyire károsak mindkét nemre nézve, hogyan lehet az áldozathibáztatás továbbra is ennyire elterjedt, és miért olyan nehéz ezen változtatni?
Az ellenzék nem kerülheti el, hogy koherens véleményt alkosson Kínáról, Orbán „antikommunizmusának” újabb és újabb „leleplezéséből” ugyanis nem lesz politika.