Csütörtök este [június 24-én – a szerk.] országunk történelmének legpusztítóbb tornádója csapott le Csehországra. A dél-morvaországi Hrušky falu részben a földdel vált egyenlővé. A tornádó további hat falut tarolt le a környéken, sérülésekről és halálesetekről számoltak be, emberek ezrei vesztették el a tetőt a fejük fölül. Az érintett területeken megszűnt az áramellátás, és egyes helyek inkább az Egyesült Államok hurrikán sújtotta területeinek képeire emlékeztetnek, mint Közép-Európára.

Eközben az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) ez évi jelentésének nemrégiben közzétett részei arra figyelmeztetnek, hogy

az éghajlati katasztrófa pusztító hatásai sokkal korábban érezhetőek lesznek, mint gondoltuk.

A cseh média (néhány kivétellel) ennek ellenére egyáltalán nem köti össze a Hodonín régió tornádóját az éghajlatváltozással, vagy olyan jelentésekkel „nyugtat”, amelyek szerint még nincs elegendő tudományos bizonyíték az éghajlatváltozás és a tornádók megnövekedett gyakorisága közötti összefüggésre – különösen azokon a területeken, ahol ez a természeti jelenség eddig nem volt gyakori.

Biztonságos Csehország?

Iskolásként azt tanították nekem, hogy Csehország egyike azoknak a szerencsés országoknak, amelyeknek nem kell aggódniuk a súlyos természeti katasztrófák miatt, mivel a mérsékelt éghajlati övezetben fekszenek. Emlékszem a SimCity számítógépes játékra, amellyel gyerekként játszottam az otthoni számítógépek első modelljén, és arra, hogy a város épített részeit rendszeresen tönkretették a földrengések vagy tornádók.

Számomra egzotikusnak tűnt, és hálás voltam, hogy ez velünk soha nem fordulhat elő.

De emlékszem a viharok iránti rajongásomra is. Gyerekként a viharokat az emberiséget felforgatni képes, hatalmas természeti erők megnyilvánulásaiként éltem meg.

Már évek óta arra készülök, hogy egyszer egy nagy pusztító tornádó érkezik Csehországba. Az éghajlatváltozás előrehaladásával és az egyre gyakoribb szélsőséges, gyorsan változó időjárási viszonyokat látva, számomra egyértelmű volt, hogy egyre erősebb viharok jönnek majd egyre gyakrabban szupercellák formájában, és tornádók kísérhetik őket. Hiszen 2018 szeptemberében egy ilyen pusztító tornádó csak néhány száz méterre haladt el apósom házától Ottawában, Kanadában, ahol az ilyen erős tornádók szintén ritkák.

Változó tornádók

A Severe Weather Europe weboldalán is szembetűnő, hogy egyre gyakoribbak az extrém időjárási események és egyre gyakrabban tombolnak tornádók ott is, ahol korábban nagyon szórványosan fordultak elő. Egyes tudományos eredmények arra utalnak, hogy a tornádók megváltozott éghajlati viszonyok között történő előfordulása hasonló lehet a csapadék alakulásához.

A tornádók gyakorisága összességében nem növekszik, azonban változik az időbeli és térbeli eloszlásuk.

Ahogyan a gyakoribb és hosszabb aszályos időszakokat szakadó esőzések váltják, úgy telik el több nap tornádó nélkül, de aztán akad olyan nap is, amikor egyszerre több tornádó tombol. Földrajzi előfordulásuk is változik. Egyes helyeken a tornádók elhalnak – még az Egyesült Államok híres „tornádó-útvonalán” is – másutt pedig erőre kapnak, például nálunk vagy a már említett Ottawában.

Bár a tudósoknak még mindig nincs elegendő adatuk és bizonyítékuk arra, hogy az éghajlatváltozás és a tornádók megnövekedett gyakorisága közvetlen kapcsolatban áll egymással, ezt egyértelműen nem zárhatják ki. Ezek az összefüggések azonban inkább valószínűbbek, mint nem.

Kevin Trenberth, amerikai klimatológus szerint (ő jelezte előre korábban az atlanti-óceáni hurrikánok növekvő intenzitása és az éghajlatváltozás közötti kapcsolatot), a tornádók és a felmelegedő bolygó közötti fő összefüggés az alsó légrétegek alapvető bizonytalanságában és felhajtóképességében rejlik. A melegebb és nedvesebb körülmények ugyanis növelik az instabilitást és ezt a felhajtóerőt. Az éghajlatváltozás miatt pedig nemcsak az óceánok, de a szárazföld is melegebb. Ezért biztosan nem zárható ki, hogy a tornádók megjelenésében és gyakoriságában bekövetkező változások a klímaváltozásnak köszönhetőek. A tudományos ismeretek, statisztikák, konkrét bizonyítékok és következtetések azonban ezen a területen még mindig kiforratlanok.

A helyzet összetettségét az is tetézi, hogy a tornádók előfordulásának nyomon követésére és rögzítésére, valamint azok tulajdonságainak mérésére használt fejlett technológiák csak néhány évtizede állnak az emberiség rendelkezésére. A tornádókról egyszerűen nincsenek elérhető történelmi feljegyzések vagy ha akadnak is, nem összevethetőek a mai tudásunkkal, hiszen már nem támaszkodunk pusztán szemtanúk beszámolóira.

Nagy hiba lenne azonban, ha nem vennénk észre az összefüggést az éghajlati válságokkal, különösen Csehország esetében, amely klímavédelmi szempontból még mindig a világ egyik legnagyobb bűnöse, és ahol az éghajlat még mindig nem a globális fenyegetéshez mérten megfelelő politikai vita tárgya.

Jobban fel kell készülnünk

A Hodonín régió tragikus helyzete önmagában is elég rossz, kevesen akarják a nyomasztó tapasztalatokat az éghajlat-összeomlás katasztrofális forgatókönyveinek felemlegetésével is megnehezíteni. Azt azonban látni kell, hogy az, ahogyan a média az egész katasztrófát keretezi, a globális trendek kontextusán kívül esik.  A nyugati média régóta és széleskörűen foglalkozik a szédítő ütemben mélyülő klímaválság témájával, míg hazánkban csak nagyon vigyázva tárgyalják az éghajlati katasztrófa következményeit. A dél-morvaországi eseményekről szóló beszámolók szintén ezt a megközelítést erősítik.

Most mindenekelőtt minden erővel segíteni kell az érintett területeken élő embereken, szolidaritást és összetartást kell tanúsítani. Sokan elvesztették a tetőt a fejük fölül, néhányan még a szeretteiket is. Mindannyiuknak maximális támogatásra van szüksége, és jó, hogy ezt a társadalomtól és a politikusoktól megkapják. Amikor azonban ez az akut szakasz lezárul,

célszerű lenne sokkal többet beszélni az éghajlati válságról és annak életünkre gyakorolt ​​hatásairól. Talán azért is, hogy a jövőben sokkal jobban fel tudjunk készülni az ilyen természeti katasztrófákra, és végre elkezdhessük a klímaválság valódi kezelését.