Pedig a háború alatt kialakuló szolidáris gyakorlatok jól mutatják, mire kell alapozni a lakáspolitikát: a lakhatás alapvető szükséglet, nem lehet a profitszerzés eszköze.
A városvezetés az „okos város” programmal a posztkommunista hanyatlás tengerében hozná létre a saját nyugati világát.
Hogyan alakultak a magyarországi lakhatási mozgalmak 1989 óta, és milyen szövetségek mentén épült ki a bérlői érdekvédelem?
Bármilyen erőszak és kisemmizés megmagyarázhatónak és elfogadhatónak tűnik addig, amíg a „nyugatibbá” válásunkat szolgálja.
A koronavírus-válság alatt világszerte sokunknak nem volt hol „otthon”, nem volt hol „biztonságban” maradnia. A probléma gyökerei azonban korábbra nyúlnak vissza.
Mi a helyzet jelenleg Ukrajnában, és hogyan reagált a helyi lakosság, és hogyan a civil mozgalmak a háború kitörésére?
Követeljünk egy olyan pandémia utáni világot, ahol nemcsak a munkánk, hanem az életünk is nélkülözhetetlen!
Donbaszban születtem, ukrán nyelvű és nacionalista családban. Apám az 1990-es években aktív szerepet vállalt a szélsőjobbon, miután látta Ukrajna gazdasági hanyatlását és a korábbi kommunista párti vezetők meggazdagodását.
Forradalmi szellemben és Ukrajna, Oroszország, valamint a régió népeivel szolidaritásban nemet mondunk Moszkvára ma, és nemet mondunk a Moszkva és a NATO közti hamis választásra a jövőben.
Létfontosságú lenne felismerni Ukrajna politikai sokszínűségét, és megteremteni a különböző álláspontú ukránok között a nemzeti párbeszéd lehetőségét.
