Ukrajnában a háborúra hivatkozva felgyorsítanák az állami vállalatok privatizációját, amiket a bizonytalanságok és a háborús helyzet miatt áron alul szerezhetnek meg nemzetközi befektetői csoportok – olvasható az East European Context (EEC) hírlevélben.

A széleskörű privatizációval és termőföldek lízingelésével rövid időn belül 590 millió dollár bevételre számít az ukrán kormány.

„Vannak feltörekvő piacok, és vannak vészhelyzeti piacok, és vészhelyzeti piacként egyedülállók vagyunk”

– nyilatkozta a Bloombergnek Rusztem Umerov, az állami vagyongazdálkodó vezetője. A privatizációs ügynökség honlapján lehet böngészgetni a kelet-európai viszonylatban is meglehetősen olcsó állami vagyonelemek között – amik között találhatunk gyárakat, kutatóközpontokat, irodákat, miegymást.

Privatizálnák mások mellett az Ogyesszai Iparvállalat, az Egyesült Bánya- és Finomítóművek, a Zaporozsjei Titán- és Magnéziumgyár, az Indar inzulingyártó vállalat, valamint a lakosság jelentős részének villamos energia- és távhőszolgáltatását ellátó Centenergo vállalat is.

Amennyiben a Verhovna Rada megszavazza az eléterjesztett két indítványt, akkor újraindulhat a nagyvállalatok privatizációja és a termőföldeket a vagyongazdálkodó felügyelete alá kerülnek, ami elkezdheti lízingelni őket.

A Rada májusban szavazhat a tervezetről, de az ELMO beszámolója szerint egyelőre bizonytalan, hogy elegendő képviselő szavaz mellette. Az ügynökség szerint a másik lehetőség állami-magán vegyesvállalatok létrehozása lenne.

Umerov szerint a háborús helyzetben „amennyiben idén nem értékesítjük az állami vállalatokat, úgy jövőre csak ingatlanként, egy évvel később pedig már csak a földterületként lennének eladhatók, amiken állnak”. A költségvetésben tátongó lyukak betömése mellett a cégek privatizációja

„véget vethet a korrupció és rossz vállalatvezetés régóta velünk élő posztkommunista örökségének”

– mondta fel a kelet-európai neoliberális komprádorok mantráját a hivatalnok.

Volodimir Zelenszkij elnök tanácsadója, Alekszander Rodnyanszkij már korábban is síkra szállt az ország gazdaságának neoliberalizálása mellett. Ennek része a privatizáció mellett a munkajog „rugalmasítása” és „modernizálása” is, ami a liberális bikkfanyelvben a dolgozókat védő jogi garanciák effektív felszámolását jelenti a tőke oltárán.

Az ukrajnai privatizáció és munkajogi dereguláció zászlóvivői a háborús „kényszerhelyzet” mellett rendszerint a Nyugathoz való felzárkózással indokolják a reformok szükségességét, amik a háború utáni utáni gazdasági felzárkózást és fellendülést is segíthetik. Ennek némiképp ellentmond, hogy az újjáépítést a kormány a BlackRocknak, a világ legnagyobb vagyonkezelőjének árusítaná ki. Noha a gazdasági és munkajogi liberalizációt a nyugati kormányok rendszerint üdvözlik és bátorítják, ennek léptéke már az Európai Uniónak is szemet szúrt.

A hírlevélben azt is megjegyzik, hogy a 2022. szeptember 19-én újraindított kisléptékű privatizáció tanulságai szerint a háborús helyzet ellenére a privatizáció jövedelmezőbb, mint a háború előtti időszakokban.

Noha Ukrajna kormánya a privatizáció előnyeit hangsúlyozza, érdemes figyelembe venni, hogy a háborús kockázatokat a vevők is belekalkulálják az árba. A kelet-európai, jellemzően rendszerváltások utáni privatizációk során pedig jellemzően a befektetői csoportok jártak jól a társadalom kárára. Ez megnyilvánulhat abban, hogy közszolgáltatásokat kezdenek profitorientált vállalkozásokként működtetni, a jövedelmező vagy stratégiai iparágak elherdálásában vagy abban, hogy a felvásárló valójában piacszerzési céllal szerzi meg az adott céget, és nem érdekelt a hosszútávú fenntartásában. Ezzel szemben az államot rövidtávon, szorult helyzetben tudja kisegíteni a privatizáció.

A rendszerváltással bekövetkező gazdasági fordulat és privatizáció magyarországi demográfiai következményeit itt dolgoztuk fel, a mindent felzabáló neoliberalizmusról itt, a neoliberális államról itt, a rendszerváltásról bővebben pedig itt lehet olvasni.