Matolcsy, a látnok
Valóban „fantaszta” az, aki Ausztria utolérését állítja maga és a fideszes politikai elit elé mércéül?
Valóban „fantaszta” az, aki Ausztria utolérését állítja maga és a fideszes politikai elit elé mércéül?
Számos szempontból érdemes foglalkozni az egynapos buszos kirándulásokkal, egy dolgot azonban nem lehet megtenni: hülyének nézni azokat, akinek egy ilyen utazás őszinte örömöt okoz. Főleg nem az M7-esen történt tragédia apropóján.
India a legszegényebbekkel viselteti a nemzeti büszkeség terhét – de tesz a jólétükre.
Be kell látnunk, hogy a homofób államapparátussal szemben csak magunkra számíthatunk.
Bár a berlini fal építése 60 éve súlyosan elhibázott volt, a kísérlet mögött volt valami – az antikapitalista és antifasiszta védekezés – aminek nem kell eltűnnie.
A szigorításokkal szemben tüntetések számos, a baloldal számára is értékes szabadságjogot érintenek. Egyelőre mégis csak az oltásellenességet és veszélyes konteókat hirdető szélsőjobb tudott profitálni belőlük.
Az oktatás nem verseny, nem egy „teljesítendő” dolog. A neoliberális egyetemek fegyelmezésével, büntetésével szembe lehet szállni.
Az alacsony nyugdíjúak körében jóval magasabb volt a halálozási arány a második hullám idején.
Optimistává tesz, amikor látom, az én generációm már nem fogékony a kormány cinikus és gonosz kampányaira, és rengetegen bátran ki is állnak ellene.
A megújulásunk attól függ, hogyan tekintünk magunkra: sarokba szorított és lebéklyózva toporgó áldozatként, avagy Magyarország jelenét és jövőjét alakító hatalmi szereplőként?