Arról szeretnék írni, hogyan találkoztam Dr. Westtel, és hogyan lett az életem egyik legmeghatározóbb alakja. Mindezt azért teszem, hogy közelebb hozzam a magyar közönséghez. Ennek apropója, hogy a közeljövőben egyre többet hallhatjuk majd a nevét, hiszen különutas jelöltként indult az Amerikai Egyesült Államok elnöki székéért.

Évekkel ezelőtt az öcsémmel, aki jazz-zeneszerző, egy John Coltrane-ről készült dokumentumfilmet néztük a Netflixen. A sok zenésztárs, esztéta, polgárjogi aktivista között egyszer csak megjelent egy alak, akinek már-már mágikus képességei voltak. Egy idős afroamerikai, hatalmas hajkoronával és szakállal. Magával ragadó hangon beszélt, hipnotikus ritmusban és olyan energiával, hogy belesüppedtünk a kanapéba. Tele volt ellentmondással. A neves, lazán öltözött jazz-zenészek között hihetetlen eleganciával ült, öltönyét mintha ráöntötték volna, és az amit láttunk, majdnem összeférhetetlen volt azzal, hogy ez az akadémikus szinte révületben beszélt bátorságról és szeretetről.

Minden percben azt vártam, mikor fog újra ő beszélni.

A képhez, a hanghoz gyorsan név is társult: Dr. Cornel West, filozófus. A filozófus szó meglepett, hiszen abból a három percből, amit odáig láttam belőle, nem erre számítottam. Egyébként is mit keres egy filozófus egy Coltrane-filmben?

Ki ez az alak?

Nem véletlenül említettem Dr. West megjelenését és beszédképességét. Dr. West nagyban épít az afroamerikai keresztény hagyományokra, előadásai kissé teátrálisak, szavait áthatják érzelmei, és már-már transzállapotból szól a közönségéhez. Nyelvhasználata szintén keresztényi, szorosan az evangéliumokhoz köthető. Olyannyira megnyerő személyiségnek bizonyult, hogy az Egyesült Államokban a 90-es években sztárfilozófusként kezelték, még a Mátrix című filmben is szerepelt.

West szellemi gyökerei a családja, szülei tanításai és példamutatása mellett két hagyományból fakadnak. Egyrészről a sacramentói baptista egyház hagyott benne mély nyomokat. Itt a kereszténység alaptételeinek megtanulása mellett olyan emberekkel találkozott, akik az elnyomásról, nyomorról, kiszolgáltatottságról vallottak és gyóntak. Gondolkodásának másik alappillére pedig a Fekete Párducok (Black Panther Party) volt, amelynek sacramentói székhelye közel esett lakhelyéhez és a templomhoz, melyet rendszeresen látogatott. A mozgalomtól a politikai aktivizmus fontosságát tanulta el, nekik köszönhetően fiatalon megismerkedett Karl Marx írásaival.

West éppen ezeknek a gyökereknek a hatására nemcsak gondolkodóként, hanem aktivistaként is tekint magára. Rendszeresen szervezője és résztvevője az elnyomó rezsimek elleni tüntetéseknek. Ugyanakkor a fizikai erőszakot a baptista egyház tanítása alapján visszautasítja.

Többször tartóztatták le politikai aktivizmusa okán. Például 2011-ben 18 társával együtt, amikor  a Stop The Machine elnevezésű tüntetésen az USA legfelsőbb bíróságának döntései ellen emeltek hangot, melyek szerintük kiszolgálják a háborús gépezetet és a nagyvállalatok kapzsiságát. A tüntetés lezárása után több tüntető, közöttük West nem voltak hajlandóak elhagyni az összejövetel helyszínét, melynek következménye az lett, hogy egy éjszakát börtönben töltöttek.

Ugyanebben az évben Harlemben is letartóztatták, amikor is a New York-i rendőrség stop and frisk taktikája, azaz a civilek, gyakorta rasszista indíttatású ideiglenes őrizetbe vételének, megmotozásának programszerű gyakorlata ellen tüntetett. Három évvel később Fergusonban a rendőrség bántalmazta, majd le is tartóztatta, amikor egy fegyvertelen fekete tinédzser, a 18 éves Michael Brown meggyilkolása miatt a polgári engedetlenséget folytatókhoz csatlakozott. A fergusoni tüntetéssorozatot a Black Lives Matter mozgalom egyik fontos előzményének tekintik.

West a legtöbbször úgy határozza meg magát, mint egy „csehovi-keresztény-Jazz Ember”, bár máshol, „csehovi-marxista-Blues Ember”-ként vall magáról, vagy egyszerűen csak „kierkegaardi-keresztény-szocialista”-ként mutatkozik be. A gondolatait hétköznapi nyelven igyekszik megfogalmazni, ami egyrészről azt eredményezi, hogy nagyobb tömegekhez eljutnak, ugyanakkor nem mindig teljesen világos, mit is takarnak a szavai. Központi témái, a rassz kérdéseken túl a szeretet, a demokrácia, a bátorság, szocializmus és kereszténység. Ezek mentén a hívószavak mentén azt is gondolhatnánk, hogy egzisztencialista, ezt azonban határozottan visszautasítja. Szerinte a legnagyobb amerikai filozófus a pragmatista John Dewey, s mindig kellemes érzés, amikor Lukács Györgyről szuperlatívuszokban beszél.

Az egyik legmegfoghatatlanabb eleme önjellemzésének talán a Jazz Ember.

A jazz számára maga a demokrácia. Egy jazz kvintettben látszólag mindenki a saját feje után megy. Mindenki egészen mást gondol, a hangszerek vitában állnak egymással. Mégis csodálatos, kerek egész a jazz zene.

West számára pedig éppen ez a demokrácia: rengeteg különböző vélemény és vita, amelyeknek a végén mégis mind egyek vagyunk. Nemrégiben, amikor azt kérdezték tőle, miért állt ki Bernie Sanders mögül, azt válaszolta: ezt jelenti számomra Jazz Embernek lenni, egyszerre mélységesen szeretni Bernie-t és közben nem érteni vele egyet.

Valóban, a szeretet központi kérdés West filozófiájában. Elutasítja az erőszakot mint a felszabaduláshoz vezető utat. Folyamatosan azt mondja, hogy én nem a kapitalistát utálom, hanem a kapitalizmust, nem a nácit utálom, hanem a nácizmust, én nem utálom a hímsovinisztát, de utálom a hímsovinizmust.  Ebből következőleg Donald Trumpot is „brother” Trumpnak nevezi, hiszen nem utálja, még ha „gengszternek” is tartja és hímsovinisztának. Márpedig  a keresztény gyökerei nem engedik meg neki, hogy embereket utáljon.

West egyszerre mélységesen keresztény és szocialista. Elkötelezetten hisz a kapitalizmus elleni harcban, abban, hogy mindenféle kisebbségekért harcolnunk kell, hisz a feminizmusban, az LMBTQ+ emberek jogaiban, és abban, hogy szabadjon házasodniuk, miközben hisz a család erejében és intézményében is. Sok szempontból tehát konzervatív: kiáll a hagyomány és a vallás mellett.

Marxot nemcsak korának egyik legnagyobb gondolkodójának, hanem az emberiség egyik legnagyobb prófétájának is tartja. West előszeretettel nevezi a számára fontos filozófusokat prófétáknak. Azt állítja, hogy Marx elemzése a társadalomról örök érvényű, és folyamatosan előttünk kell, hogy lebegjen. Ő maga azonban nem marxista, inkább a marxi társadalomelemzés egyik tanítványa. Önmagát nem-marxi szocialistaként szokta megnevezni („Non-Marxist Socialist). Marxból ugyanis hiányzik az etika, amelyet ő a baptista egyházban és a Johwn Dewey-féle amerikai pragmatista filozófiában fedezett fel. Marx egyenesen vallásellenes. West szerint a marxizmus hallgat a halál, a szenvedés, a szeretet és a barátság egzisztencialista jelentőségéről, mindezek pedig hozzá kell, hogy járuljanak a szocializmushoz, egy igazságosabb világ megteremtéséhez.

A demokratikus szocializmus West szerint olyan szocializmus, amelyben mindenkinek helye van, a vallásos embereknek is.

West rendszeresen nyúl Lukácshoz is, akit a XX. század legprovokatívabb és legalaposabb marxista gondolkodójának tart. Megszámlálhatatlan helyen citálja, s jellemző, hogy a Keeping Faith című könyvében egy egész fejezetet szentel Lukácsnak, akinek munkásságát három részre osztja. Az elsőben West szerint Lukács neokantiánus álláspontot képvisel, a marxizmust pedig amiatt ostorozza, mert nincsen etikai megalapozottsága. A második korszak a marxista időszak, melynek legfontosabb, Amerika-szerte is legismertebb műve a Történelem és osztálytudat. West azonban úgy látja, hogy az 1923-as mű valójában zsonglőrködés a dialektikus pragmatizmus, a filozófiai realizmus és a hegeliánus idealizmus között, és mindez zavart szül. Lukács harmadik korszakáról West a Lukács: A Reassessment tanulmányában ír. A kései Lukácsot egyfelől azért ünnepli, hogy visszatért a filozófiához, s újra ontológiát művel, ám hevesen bírálja amiatt, mert figyelmen kívül hagyta a kortárs angolszász filozófia eredményeit. A korszak tele van zavaros szövegekkel, állítja West, melyek között a legizgalmasabb Lukács-szövegek is szerepelnek, míg más munkái egyenesen szégyenteljesek, maradiak.

Elsősorban harvardi professzorként szokták megnevezni, azonban nemrégiben komoly vitába keveredett az egyetemével. Rasszizmussal vádolta meg őket, amire az intézmény azzal támadott vissza, hogy Dr. West az aktivista tevékenységei mellett nem teljesíti az akadémiai kötelezettségeit. Az intézmény és West viszonya elmérgesült. Végül West felmondott.

Az elmúlt évtizedekben többször kampányolt Bernie Sanders és Barack Obama oldalán is. Obama mellett több mint 60 kampányrendezvényen vett részt, igaz, a megválasztása után gyorsan kiábrándult az elnökből. Szerinte Obama megfeledkezett az amerikai nép alsó 60%-áról, a legkiszolgáltatottabbakról. Továbbá elítélte, hogy Obama, aki már az elnöksége első évében Nobel-békedíjat kapott, folytatta a közel-keleti háborúkat. A sokáig általa is támogatott demokraták mögül végül azért állt ki, mert szerinte a neofasizmust nem lehet neoliberalizmussal legyőzni, maximum lelassítani az előbbi terjedését. A neoliberális demokraták éppen ugyanúgy befekszenek a gyógyszergyártó cégeknek és a hadiipari komplexumnak, s a kisebbségek kizsákmányolásának sem állnak ellen, csak esetleg humánusabban járnak el, mint a neofasiszták.

A Jazz Ember bizonyos nézetei valóban kiverik a biztosítékot az amerikai társadalomban. Ingyenes egészségügyet és oktatást szeretne. Lezárná a közel-keleti háborúkat. Oroszország háborúját Ukrajnával nem tartja nagyobb bűnnek, mint Amerika jelenleg is folyó háborúit.

Amerikát éppen annyira imperialistának látja, mint Oroszországot.

Szerinte ha Kubában vagy Mexikóban rakétákat rejtegetnének, az USA egy éjszaka alatt bombázná szét ezeket az országokat. Úgy véli, az ukrajnai háború mihamarabb le kell zárni, hiszen ukrán gyerekek szenvednek.

Mivel a NATO a Szovjetunió birodalmi törekvéseinek megfékezésére alakult, azt le kellett volna építeni akkor, amikor a Szovjetunió szétesett. Manapság a NATO nem egy védelmi szervezet, állítja, hanem az USA imperializmusának egyik eszköze, mellyel proxyháborúkat vív például Oroszországgal. West mélységesen elítéli Putyint az invázió megkezdéséért, mindemellett elmarasztalja az Amerikai Egyesült Államokat, amiért nem tartotta be a NATO terjeszkedéséről szóló egyezményt, és amiért nem törekedett arra, hogy Oroszországot bevonja egy közös védelmi rendszerbe. Véleménye szerint az amerikai vezetők pontosan tudták, hogy az elmúlt 40 év külpolitikája egyenes úton fog vezetni Oroszország militarizálásához, hiszen Oroszország éppen úgy viselkedik jelen pillanatban, mint bármely birodalom viselkedne.

Azt, hogy indul a választásokon, Russel Brand podcastjában jelentette be. Jelzésértékű tettről van szó, hiszen a podcastot többen is azzal gyanúsítják, hogy bújtatott jobboldali propagandát terjeszt, és élvezi a jobboldal támogatását.

Mindenesetre West nemcsak azt kívánta bizonyítani, hogy csakugyan mindenkivel szóba kíván állni. Nemigen rejti véka alá azt sem, amit a podcastben elmondott:

„Nemcsak az amerikaiak elnöke szeretnék lenni, hanem minden embernek a bolygón. Paradigmaváltásra van szükség”.

West szerint a Demokrata Párt elveszítette az önkritika képességét, aminek következménye, hogy segítik a neoliberális kizsákmányolást. West végül a Green Party jelöljeként indul, mivel a gondolatainak ők adtak először platformot. Természetesen ezzel ki is váltotta a demokraták ellenszenvét, akik azzal vádolják, hogy az indulásával Donald Trump sikerét segíti elő. A vádlók között olyanok is vannak, mint Alexandria Ocasio-Cortez szenátor vagy James Carville politikai tanácsadó.

A kampányának három pillére van. West jelentősen lefaragná a katonai költéseket, a külpolitikát pedig visszavenné a tőke irányítása alól. Ezt a Birodalom lebontásának nevezi. Véleménye szerint ugyanis az USA jelenleg a tőke nyomására olyan államokat segít, mint Izrael vagy Egyiptom, melyek megsértik az emberi jogokat. A NATO és az AUKUS, azaz az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália biztonsági egyezménye, szerinte nem védelmi rendszerek, hanem az imperialista gondolkodás eszközei, tehát lebontandók. West számára fontos a  nemzetközi béke megteremtése, melyet az ökológiai fenntarthatóság figyelembe vételével, a nukleáris fegyverek eltörlésével és a diplomáciai folyamatok előmozdításával érne el.

A programjának a második pillére A demokrácia felszabadítása nevet viseli, s ebben kaptak helyet a belpolitikai elképzelései. Mindenki számára elérhető egészségügyet és oktatást szeretne, továbbá olyan béreket, amelyek biztosítják a megélhetést. Célja a drogok dekriminalizálása, valamint a mentális egészségügyi ellátás fejlesztése. Véget vetne a kisebbségek tömeges bebörtönzésének, a rendőrség szerepét pedig újragondolná. West szorgalmazza a Green New Deal mozgalom alapvetéseit, tehát a környezet megóvását a megújuló energiák előtérbe helyezésével érné el. Határozottan föllép a környezeti rasszizmus ellen, amely, nézete szerint, aránytalanul nagy mértékben károsítja a szegény emberek, különösen a színes bőrűek életesélyeit. A környezetvédelmi programjának, amely A bolygó megmentése nevet kapta, fő célkitűzése a tőke megfékezése abban, hogy tönkretegye a természetet.

A programjából is kitetszik, hogy nemcsak Amerika, hanem mindannyiunk Jazz Embere szeretne lenni. Érdemes tehát figyelnünk rá.