Ukrajnában – hasonlóan a többi posztszocialista országhoz – a baloldali gondolatok népszerűek, de diszkreditáltak, az Oroszországgal való, fegyveressé fajuló konfliktus ráadásul a tekintélyelvűség-ellenes újbaloldalt is élesen kétfelé osztotta. Körképünk az ukrán baloldalról.
A korban mindenki tudta, miről volt szó igazából: a nép ragadta magához a hatalmat. Ez volt megbocsáthatatlan.
Önmagában az, hogy a piac hatékonyan osztja el a javakat, nem érv mellette; ez csak akkor releváns, ha a piaci elosztás egyúttal igazságos is.
Alexandria Ocasio-Cortez az előkerült videón ugyanis kifejezetten jól táncol, sok rajongót is szerzett.
A társadalom peremén élnek, pedig nélkülük semmi sem működne.
A hatalom és a nép közti konfliktus végletes kiéleződését nem szabad akarnunk, bár ez – amennyiben a lázadók dühe kitart és szervezettsége, ellenállóképessége fokozódik – most már nem csak a nép, hanem a hatalom belátóképességén is múlik.
Orbán után nem 2010-hez vagy 1989-hez kell visszatérni, hanem valami nagyon új dolgot kell elkezdni.
Egész életében egy olyan politikai mozgalomhoz kötődött, amely az alullévőket képviselte. Akár a tágabb népi mozgalomra gondolunk, akár a Parasztpártra, ezek alapvetően az alullévők érdekeinek megfogalmazói, azaz baloldaliak voltak.
A fasizmus polgárellenes volt, de nem volt (üres frázisoktól eltekintve) antikapitalista. A szociáldemokrácia antikapitalista volt, de nem volt polgárellenes. A kommunisták pedig polgárellenesek voltak és antikapitalisták.
A magyar proletariátus hosszú ideig tartotta életben a társadalmi tulajdon és szabad szocializmus eszméjét, a világ legerősebb katonai hatalmával, illetve a „liberális” Nyugat közömbösségével és hallgatólagos beleegyezésével szemben.