A reggel józanító hűvösében oszlik az álom. Ami az álomban bizonyosságnak, szükségszerűségnek tűnt, most megragadhatatlan, felfoghatatlan, ködös, távoli. Visszahull az éjjeli homályba, nem vetül rá fény, nem ragadja meg az értelem, nem válik gondolattá. Mi volt az, amit akartam?
New York új polgármestere a politikai irányzat szimbóluma lett, de eleve erősen korlátozott mozgástérrel foglalhatja majd el pozícióját.
A termelőeszközök társadalmasítását, a társadalom nevében és számára való kisajátítását azok a tömegek hajthatják végre, amelyek ebben érdekeltek – ezért a fehérbőrű munkás éppúgy rászorul a feketebőrűre, ahogy a feketebőrű a fehérbőrűre, a férfi a nőre éppúgy, mint a nő a férfira. A Péntek Esti Kísértetjárás rövid vitaindítója az identitáspolitika kapcsán.
A száz éve született Liska Tibor nagyobb formátumú közgazdász és gondolkodó volt, mint eddig feltételezték.
Dunaújvárosban közel 3000 ember veszítette el a munkáját – a település olyan sorsra juthat, mint Ózd.
Bini Adamczak vissza kívánja perelni a lehetőséget, hogy az 1917–1939 közötti időszak kommunista mozgalmárait méltó módon meggyászolhassuk. A „magára hagyott kommunista kísértetek” eltemetése azonban nem jelentheti a halottak teljes elfeledését. Sipos Balázs kritikus gyászról, melankóliáról és a visszajáró szellemekről ír a Gestern Morgen című könyv kapcsán.
Az „utolsó munkásmozgalmi eseményről” Magyarországon.
Ha a cél az egyetemes felszabadulás, milyen eszközök és az eszközök milyen alkalmazása vihet közelebb ehhez? Mi legyen a stratégiánk?
„A kapitalizmus visszatért!” – ezzel a nagy bejelentéssel kezdődik Nancy Fraser Kannibál kapitalizmusa.
Milyen fogalmak mentén tudunk elképzelni új politikai közösségeket?
