„Dúró Dóra és Novák Katalin nyugodtan kampányoljon a szülesztés mellett, ők megengedhetik maguknak, hogy náluk szerencsétlenebb sorsú nőket alkalmazzanak házimunkára, korrepetálásra”

– Molnár Via az őszi „szívhangrendelet” elleni tiltakozáson.

Novák Katalin frissen megválasztott köztársasági elnökként 5 pontos értéknyilatkozatot tett közzé közösségi oldalán, melyben kijelentette, hogy a megfogant emberi életet minden körülmények között védeni fogja, és azért dolgozik, hogy minden vágyott gyermek megszülethessen és biztonságban felnevelkedhessen. Állítása szerint mindez nemcsak személyes meggyőződését, de elnöki tevékenységét is meghatározza. Novák korábban már számos más megnyilatkozásában is elkötelezte magát a „vágyott gyermekek” megszületése és a magzati élet védelme mellett, valamint egészen államfővé választásáig szoros kapcsolatokat ápolt több nemzetközi abortuszellenes szervezettel.

Szögezzük le ismét, egy nem kívánt gyermek kihordására kényszeríteni egy nőt nemcsak megalázó és embertelen, hanem a nő emberi méltósághoz fűződő alapvető jogát veszi semmibe.

A reprodukciós jogok korlátozása komoly következményekkel jár az érintett nők mind testi, mind mentális egészségére, és egy olyan társadalmi berendezkedést erősít, amelyben az állam a nők teste fölött tulajdonjogot érez.

Mindezek fényében nagyon is lényeges, hogy Magyarország köztársasági elnöke hogyan vélekedik a nők reproduktív jogairól. Tudjuk, hogy a magyar kormány már évek óta különböző módokon igyekszik beleszólni abba, hogy a nők hány gyermeket vállaljanak, például a jellemzően középosztály és felső-középosztály számára elérhető családtámogatási kedvezményekkel. A Fidesz-KDNP által jegyzett Alaptörvény azt az abortuszellenes álláspontot is rögzíti, mely szerint az élet a fogantatás pillanatától kezdődik – ez nem meglepő módon komoly felháborodást váltott ki, hiszen egyértelműen kinyitja annak a lehetőségét, hogy egyszer majd szigorítanak az abortuszhoz való hozzáférés szabályain.

Miután két évvel ezelőtt Magyarország 32 másik állammal, többek közt az USA-val, Brazíliával, Szaúd-Arábiával, Lengyelországgal és Belarusszal együtt aláírt egy nyilatkozatot, amelyet a sajtó többnyire egy „abortuszellenes koalíció” alapító gesztusaként írt le, az (egykori) Emberi Erőforrások Minisztériuma sietve jelentette ki, hogy a kormánynak nincs arra vonatkozó terve, hogy szigorítson a jelenleg érvényes abortuszszabályozáson.

Maga Orbán Viktor is úgy nyilatkozott hogy „mereven ellenez minden abortusztörvény-módosítást”, bár az állítást igencsak árnyalja a tény, hogy mindezt az idén ősszel megszületett kormányrendelet után tette, amely gyakorlatilag kötelezővé teszi minden beavatkozásra készülő nőnek, hogy hallgassa meg a magzat szívhangját. Ennek értelmében csak akkor végezhető terhességmegszakítás, ha a nő rendelkezik olyan orvosi lelettel, amely rögzíti, hogy „egyértelműen azonosítható módon” megmutatták neki „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt”. Arra azonban már kevesebb figyelmet szentelnek, hogy például a nők a szülés előtt időpontot is kapjanak a kötelező konzultációkra.

A rendelet hatályba lépését követően több ezren vonultak utcára, hogy tiltakozzanak a nők reproduktív jogának korlátozása ellen. Októberi riportunkból kiderül, hogy a tüntetők többsége úgy érezte, a kormány cserben hagyta őket: ahelyett, hogy érdemi párbeszédet folytatna arról, hogy a nőknek mire lenne szüksége, a hatalom a fejük felett dönt a saját testüket érintő kérdésekben. Nehezményezték azt is, hogy a szexuális edukációval kapcsolatos órák hiányoznak az iskolai tantervből, pedig az abortusz ellen sokkal inkább a nem kívánt terhesség megelőzésével kellene fellépni. A kormány azonban nemhogy segített volna ezen a helyzeten, hanem éppen ellenkezőleg: az úgynevezett homofób módosítójával számos civil szervezet munkáját lehetetlenítette el, akik korábban iskolákban tartottak felvilágosító órákat, többek között azért is, hogy minél kevesebb nőnek kelljen meghoznia egy egyénileg is traumatizáló döntést, amely társadalmilag is megbélyegzett.

Sőt, évek óta törvényileg akadályozzák az azonos nemű párok és az egyedülálló szülők örökbefogadását is, így az általuk „vágyott gyermekek” nem kerülhetnek őket felnevelő, szerető családba. Ehelyett olyan otthonokban kell élniük, ahol kevesebb mint napi 700 forintból kénytelenek megoldani az étkeztetésüket, miközben a kormány milliárdokat költ a „gyermekvédelmi” népszavazásra, amelyben óvodásoknak szóló nemi átalakító műtétekről kérdezi az embereket.

A Fidesz tehát a szélsőjobboldaltól megszokott módon teljes ellentmondással kezeli az abortusz kérdéskörét: szigorítani akarja a szabályozást, miközben ellehetetleníti azt a tudásátadást, melynek során a nem kívánt terhesség megelőzhető lenne.

Pénzügyi ösztönzőkkel próbálják rávenni a nőket, hogy többet szüljenek, miközben az egészségügyi ellátás romokban, sorra zárnak be országszerte a nőgyógyászatok és szülészetek, arról nem is beszélve, hogy nők százainak kell megalázó és traumatizáló élményeket átélniük gyermekük születése során. A köztársasági elnök saját bevallása szerint azért dolgozik, hogy „minden vágyott gyermek megszülethessen és biztonságban felnevelkedhessen”, miközben inkább hagyják őket alulfinanszírozott gyermekotthonokban felnőni, mint hogy ne adj isten egy egyedülálló szülő vagy egy azonos nemű pár fogadja őket örökbe. És mindezek után még arra kényszerítik a nehéz helyzetbe került, kényszermegoldáshoz folyamodó nőket, hogy az abortusz előtt hallgassák meg a magzat „szívhangját”.

A női és reproduktív jogok tekintetében a negyedik Orbán-kormány nem csupán a jól megszokott paternalista attitűdöt képviseli, de egyenesen a bántalmazói logikát követve a nőket hibáztatja azért, ha azok nem hajlandók a szélsőjobboldali összeesküvéselméletekben hívő miniszterelnök számára elegendő gyermeket szülni, ami megakadályozza a „nagy népességcserét”. Novák Katalinnak van még mit dolgoznia a családok érdekében: kezdhetné mondjuk azzal, hogy nem hagyja, hogy a politika eszközként használja fel a gyermekeket és a nőket, és végre egyszer szembefordul a bántalmazó rendszerrel.