Nem verte nagydobra terveit a kormány, előzetes társadalmi egyeztetés nélkül, a Magyar Közlönyből értesülhetett ma reggel az ország az abortusztörvény szigorításáról.
A Pintér Sándor belügyminiszter által jegyzett rendelet értelmében szeptember 15-től csak akkor végezhető terhesség-megszakítás, ha a nő rendelkezik olyan orvosi lelettel, amely rögzíti, hogy „egyértelműen azonosítható módon” megmutatták neki „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt” – vagyis meghallgattatták vele a szívhangját.
A belügyminiszter nem indokolja a rendeletet, az azonban jó ideje tudható, hogy a szép csendben meghozott kormányzati intézkedést a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom politikusa, Dúró Dóra régóta szorgalmazza. A szívhang „tájékoztató” jellege mellett kampányoló politikus a legtöbb abortusszal kapcsolatos káros, megbélyegző tévhitet felsorakoztatta már az abortusz szigorítása melletti érvként az elmúlt években. Dúró „a népességfogyás nemzethalálba vezető tragédiája” miatt aggódik; azt állítja, hogy sokan fogamzásgátló módszerként tekintenek az abortuszra; és az örökbeadást is jó opciónak tartja. A szélsőjobboldali párt politikusa kedd reggel Facebook-oldalán fejezte ki elégedettségét a kormány döntése kapcsán.
De a magyar kormány abortuszellenessége sem hétpecsétes titok – emlékezzünk csak például Novák Katalin köztársasági elnöki beiktatási beszédére, vagy a korábban általa elnökölt szervezet Magyarországon tartott abortuszellenes konferenciájára. Mint emlékezetes, két évvel ezelőtt
Magyarország 32 másik állammal, többek közt az USA-val, Brazíliával, Szaúd-Arábiával, Lengyelországgal és Belarusszal együtt aláírt egy nyilatkozatot, amelyet a sajtó többnyire egy „abortuszellenes koalíció” alapító gesztusaként írt le.
Az (egykori) Emberi Erőforrások Minisztériuma ugyan sietve kijelentette, hogy a kormánynak nincs arra vonatkozó terve, hogy szigorítson a jelenleg érvényes abortuszszabályozáson, azonban újdonsült szövetségeseink némelyike „a női egészség” és „a család megerősítésének” témájában a leghatározottabban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhességmegszakítás gyilkosság, amellyel szemben az államnak kötelessége törvényi erővel fellépni.
Magyarország jelenlegi köztársasági elnöke sosem titkolta, hogy szimpatizál az abortusz szigorításáért lobbizó magyar szervezetekkel, ugyanakkor nemrég még a nevében nyilatkozó Zsigó Róbert államtitkár azt mondta:
„Az Alaptörvény teljesen világosan fogalmaz ebben a témában. »Minden embernek joga van élethez és az emberi méltósághoz. A magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti.« A Kormány a jelenleg hatályos szabályokon nem tervez változtatást.”
A szexuális és reproduktív egészséghez való jog különösen a nőket érinti, így szorosan összefügg a nőknek a társadalomban és családban betöltött szerepéről alkotott felfogásokkal. Ezek közül sok a mai napig azon a meggyőződésen alapul, hogy a nők nem dönthetnek szabadon a szexualitásukat illetően, hanem azt államilag korlátozni és szabályozni kell. A szabályozás szükségességének igazolása érdekében rengeteg tévhit él a társadalomban a reprodukciós jogokkal és különösképpen az abortusszal kapcsolatban.
Nem esik szó például arról, hogy óriási szükség lenne átfogó szexuális felvilágosításra az iskolákban, ami arra is kitér, hogy
a fogamzásgátlás nem csak a nő felelőssége, hanem közös felelősség.
Ezeknek a foglalkozásoknak a hiánya, valamint a társadalmunk patriarchátuson alapuló berendezkedése miatt ez a teher legfőképpen a lányokra, nőkre hárul anyagilag, mentálisan és fizikailag is.
Azt a tényt is igyekeznek teljesen figyelmen kívül hagyni a demográfiai mutatók miatt aggódó politikusok, hogy régi, és kutatásokkal számtalanszor megdöntött tévhit, hogy a szigorított vagy betiltott abortusz növeli a születések számát.
Az, hogy egy országban van-e legálisan elérhető, biztonságos abortusz, nem befolyásolja a terhességüket megszakító nők számát.
Azokban az országokban, ahol legális és hozzáférhető a terhességmegszakítás és azokban, ahol ez szinte teljesen el van lehetetlenítve, hozzávetőlegesen ugyanannyi abortusz történik. Az abortusz kriminalizációjával vagy szigorításával az országok csak teret adnak az illegális piacnak.
Azt is fontos leszögezni, hogy az abortusz nem a családalapítás ellentéte.
A KSH 2017-ben kiadott áttekintéséből kiderült, hogy Magyarországon leggyakrabban (több mint az esetek 70%-ában) azok a nők mennek abortuszra, akiknek már van gyerekük és bármilyen okból nem, vagy nem akkor szeretnének még egyet. Látható, hogy a nők a döntésüket arra alapozzák, hogy tudnák-e biztosítani a gyermekük vagy gyermekeik ellátását. Az abortuszt választó nők sok esetben tökéletesen tisztában vannak vele, hogy mit jelent anyának lenni, és mi szükséges ahhoz, hogy megfelelően gondoskodjanak (még) egy gyermekről.
Azok esetében pedig, akik nem szeretnének anyák lenni, a terhesség és a szülői szerep rájuk kényszerítése semmiképpen sem biztosítja, hogy a gyerek szerető családban nevelkedjen. Minden nőnek joga van eldönteni, hogy hogyan és kivel kíván családot alapítani.
A jelenlegi szabályozás egyébként eddig is tett róla, hogy az abortusz egy kellemetlen, kényelmetlen, a nőket lehetőleg meghurcoló és megalázó procedúra legyen,
hiszen a nőknek a beavatkozás előtt két kötelező konzultáción kell megjelenniük a Családvédelmi Szolgálatnál, amelyből az elsőnek a törvény által előírt célja, hogy a nő mégis megtartsa a magzatot. A PATENT Egyesület 2014-es kutatásának eredménye szerint ezeken a kötelező konzultációkon a nők gyakran találkoztak jogsértő, hibáztató magatartással, amik még traumatizálóbbá tették ezt az amúgy is kiszolgáltatott helyzetet.
Az abortusszal kapcsolatos tévhitekről ebben a cikkben írtunk bővebben.
