Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ideje leszámolni az abortuszt övező tévhitekkel

A szexuális és reproduktív egészséghez való jog olyan terület, amely különösen a nőket érinti, így szorosan összefügg a nőknek a társadalomban és családban betöltött szerepéről alkotott felfogásával. Ezen felfogások közül sok a mai napig azon a meggyőződésen alapul, hogy a nők nem dönthetnek szabadon a szexualitásukat illetően, hanem azt államilag korlátozni és szabályozni kell. A szabályozás szükségességének igazolása érdekében rengeteg tévhit él a társadalomban a reprodukciós jogokkal és különösképpen az abortusszal kapcsolatban. A biztonságos abortuszhoz való hozzáférés világnapja alkalmából a legelterjedtebb tévhiteket járjuk körbe, és cáfoljuk meg őket tényekkel.

Miért nem védekezett a nő, ha nem akart teherbe esni?

Az a gondolat, mely szerint a teherbeesés csakis attól függ, hogy egy nő mennyire tudja kontrollálni termékenységét, két dolgot feltételez. Az egyik, hogy vannak olyan fogamzásgátló módszerek, amelyek 100%-os védelmet nyújtanak. A másik, hogy a nők mindig olyan helyzetben vannak, hogy beleegyezzenek a szexbe, illetve hogy nemet mondjanak a kockázatos védekezési módszerekre vagy akkor, ha a férfi elzárkózik bármiféle védekezéstől. Mindkét állítás hamis.

Jelenleg nincs olyan elérhető fogamzásgátló szer sem nőknek, sem férfiaknak, ami 100%-osan védene a teherbeeséstől. Még a legbiztosabb módszerek (jelenleg a Magyarországon elvétve használt fogamzásgátló implantátum és a gyakrabban igénybe vett különböző méhen belüli eszközök, mint a spirál) is csak 99%-os védelmet jelentenek. Emellett a nők életében fellépő körülmények és egészségügyi állapotuk, például a szabálytalan menstruáció, élsport, diéták, menopauza, stressz szintén befolyásolják a termékenységet és a fogamzásgátlók hatékonyságát.

Tudjuk azonban azt is – ahogy erre a PATENT Egyesület már többször felhívta a figyelmet –, hogy óriási szükség lenne átfogó szexuális felvilágosításra az iskolákban, ami arra is kitér, hogy

a fogamzásgátlás nem csak a nő felelőssége, hanem közös felelősség.

Ezeknek a foglalkozásoknak, beszélgetéseknek a hiánya, valamint a társadalmunk patriarchátuson alapuló berendezkedése miatt ez a teher legfőképpen a lányokra, nőkre hárul: mind anyagilag, mind mentálisan őket terheli a védekezés problémája. Sőt, legtöbbször fizikailag is, hiszen a gyógyszeres készítmények megviselik a testet, miközben ilyen fogamzásgátló készítményeket csak nők számára írnak fel; az ugyanolyan súlyos mellékhatásokkal járó férfi fogamzásgátló készítmény engedélyezése elakadt, mert az azonos kockázatokat férfiak esetében túl súlyosnak ítélték.

Ha pedig bármilyen okból a használt fogamzásgátló módszer csődöt mond, vagy a szexuális partner nem hajlandó védekezni, vagy olyan, bizonyítottan nem biztonságos módszerre veszi rá a lányt, mint a megszakításos közösülés, a nem kívánt terhesség problémájának megoldása is a nőre hárul.

Továbbá rengeteg nő életében a szex nem mindig beleegyezésen alapszik. Sok nőnek azért van szüksége abortuszra, mert akár párkapcsolaton kívül, akár azon belül, szexuális erőszak áldozataivá váltak, aminek teherbeesés lett a következménye.

Néhány nő fogamzásgátlásként használja az abortuszt

Gyakori „aggodalma” az abortuszt ellenzőknek, hogy ha túl könnyen hozzáférhető az abortusz, akkor majd minden nő inkább azt választja ahelyett, hogy fogamzásgátló szereket használna. Egyrészről semmilyen kutatás nem bizonyítja, hogy ez igaz lenne, másrészről az egyik szolgáltatás elérhetősége nem zárja ki a másik szükségességét. Az elérhető fogamzásgátlás nem váltja ki a biztonságos abortuszhoz való hozzáférést, ahogy az abortuszhoz való hozzáférés sem zárja ki, hogy nőknek ugyanúgy szüksége van modern fogamzásgátló eszközökre.

Mindenki próbálja a saját élethelyzetének legmegfelelőbb döntést hozni egy adott pillanatban, és ez ugyanúgy vonatkozik a nők reprodukciója körüli döntésekre is.

Óriási naivitás azt gondolni, hogy ma Magyarországon egy nőnek egyszerűbb abortuszra menni, mint fogamzásgátlást használni. A jelenlegi szabályozás tesz róla, hogy ez egy kellemetlen, kényelmetlen, a nőket lehetőleg meghurcoló és megalázó procedúra legyen,

hiszen a nőknek a beavatkozás előtt két kötelező konzultáción kell megjelenniük a Családvédelmi Szolgálatnál, amelyből az elsőnek a törvény által előírt célja, hogy a nő mégis megtartsa a magzatot. A PATENT Egyesület 2014-es kutatásának eredménye szerint ezeken a kötelező konzultációkon a nők gyakran találkoztak jogsértő, hibáztató magatartással, amik még traumatizálóbbá tették ezt az amúgy is kiszolgáltatott helyzetet.

Ezen felül Magyarországon jelenleg csak a műtéti abortusz elérhető, tehát a két kötelező konzultáció után a nőknek egy egynapos kórházi ellátásra kell készülniük, ahol egy invazív beavatkozásnak kell alávetniük magukat. Mindezek mellett a terhességmegszakítás költsége majdnem eléri a 30.000 forintot.

Az abortusz egy veszélyes beavatkozás

Jelenleg nincs olyan kutatás vagy tudományos bizonyíték, ami igazolná az olyan állításokat, melyek szerint az abortusz egy veszélyes beavatkozás és hosszú távú egészségügyi kockázatokat, mentális betegséget, meddőséget, esetleg mellrákot okoz. Éppen ellenkezőleg.

Az abortusz fizikai aspektusát vizsgálva elmondhatjuk, hogy a biztonságosan végzett korai terhességmegszakítás napjainkban biztonságosabb, mint a szülés. Bár az abortuszt ellenző csoportok gyakran azt állítják, hogy az abortuszok kárt okoznak a méh hegesedése és a méhnyak károsodása miatt, a statisztikák azt mutatják, hogy az abortusz szövődményei ritkák – az abortuszok csak mintegy 0,5%-a okoz szövődményeket, és ezek általában csekélyek és könnyen kezelhetők, mint például egy fertőzés. Nincs olyan orvosi bizonyíték, amely alátámasztaná az összefüggést az abortusz és bármilyen betegség kialakulása között. Ugyanez a helyzet azzal a mítosszal, hogy az abortusz meddőséget okoz. Az, hogy egy nőnek volt-e abortusza és mennyi, nem befolyásolja a jövőbeli termékenységét.

Az első trimeszterben (tehát a terhesség első 12 hetében) végzett abortusz egy biztonságos és egyszerű orvosi eljárás.

Az abortusz mentális hatásait vizsgálva szintén hasonló eredményeket láthatunk. A nők saját reprodukciójukkal kapcsolatos döntése sokféle érzelemmel járhat, ahogy a más élethelyzetre vonatkozó nagyobb döntések is. Nincs bizonyíték arra, hogy az úgynevezett „poszt-abortusz szindróma” – amivel olyan sok nőt ijesztgetnek – létezik. Ez egy manipulatív, hamis kifejezés az abortusz utáni állítólagos pszichológiai és érzelmi nehézségek leírására.

A valóságban a kutatások azt bizonyítják, hogy a nők többsége nem bánja meg, hogy az abortusz mellett döntött, és hosszú távon sikeresen birkózik meg az ezzel kapcsolatos érzelmeivel.

Bár mindenki másképp reagálhat az abortuszra, ez sok tényezőtől függ, beleértve a külső hatásokat is, mint például a családtól és a barátoktól kapott támogatás vagy ellenszenv. Amit viszont biztosan tudunk, hogy sokkal rosszabb pszichés következményei vannak annak, ha egy nő úgy dönt, hogy abortuszra van szüksége, de ehhez nem tud hozzáférni.

Az abortuszhoz való hozzáférés kizárólag politikai kérdés

A biztonságos abortuszhoz való hozzáférés az egészséghez való jog része, mely egy alapvető emberi jog, így hozzáférhetőségét politikai irányultságtól függetlenül biztosítani kellene.

2011-es jelentésében a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog megvalósulásáért felelős ENSZ különleges jelentéstevő is vizsgálta az abortuszt korlátozó rendelkezéseket, továbbá a szexuális és reproduktív jogokkal kapcsolatos felvilágosítás és információ elé gördített jogi akadályokat. Ebben állást foglalt amellett, hogy a szexuális és reproduktív egészséghez való jog az egészséghez való jog alapvető része, és leszögezte, hogy a nyilvánvaló kényszer alkalmazása mind állami, mind nem állami szereplők részéről – mint például a kényszersterilizálás, a kényszerabortusz, a fogamzásgátlás kikényszerített alkalmazása és a kényszerterhesség -, az egészséghez való jogot sértő cselekmények.

A jelentés szerint az abortusz tiltása közvetlenül és közvetetten is sértheti az egészséghez való jogot.

Közvetlenül úgy, hogy az abortuszhoz való hozzáférést tiltó törvények komoly egészségügyi következményekkel járnak az érintett nők mind testi, mind mentális egészségére. Nem utolsósorban azért, mert a tilalom a beavatkozás – és ezáltal az abortuszt igénybe vevő nők – stigmatizálását vonja maga után.

Közvetetten az abortusz kriminalizálása dermesztő hatást gyakorol a nyílt információcserére és az adatgyűjtésre, tovább súlyosbítja a fontos egészségügyi mutatók aluljelentését. Ahol csupán szűk kivételek között engedélyezett az abortusz (ilyen például a nő életének megmentése), az abortusz kriminalizációja okozta bizonytalanság, így a büntetőjogi következmények miatti fenyegetettség az egészségügyi szolgáltatók részéről komolyan akadályozhatja a nők számára a legális abortusszal kapcsolatos információkhoz való hozzáférést.

Ebben az összefüggésben felmerül az abortusztabletta kérdése is, amely a jelenleg engedélyezett művi beavatkozáshoz képest kevésbé invazív és biztonságos eszköze a terhesség megszakításának, azonban itthon mégsem került forgalomba. Ennek pontos okairól máig nincsenek információk.

Az örökbeadás sokkal jobb megoldás

Az abortuszt ellenzők talán leggyakrabban és legszívesebben hangoztatott érve, hogy a gyermek felnevelését nem kell vállalni, a megszületett gyereket örökbe is lehetne adni. Ez a gondolat teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a szülést megelőzi 9 hónapnyi terhesség, és hogy a szülés maga mit jelent.

Amennyiben ennek következtében lányok és nők arra lennének kényszerítve, hogy kihordjanak egy nem kívánt terhességet, az nem csak egy egészségügyileg potenciálisan kockázatot hordozó és jogsértő állapot – a terhesség talán az egyetlen témakör, amelynek során a saját testi integritásáról való lemondás az elvárt kiindulási pont, és ha nem következik be magától, kikényszeríthető –, hanem társadalmilag, anyagilag, szociálisan is teljesen ellehetlenítheti és egy kiszolgáltatott, függő helyzetbe kényszerítheti őket. Sok nő pont azért dönt az abortusz mellett, mert egy terhesség kihordása és a szülés olyan mentális, anyagi, és/vagy fizikai terhet róna rájuk, amivel nem tudnak és/vagy akarnak megküzdeni.

Az ENSZ a kínzás, megalázó és embertelen bánásmód megelőzéséért felelős különleges jelentéstevője szintén vizsgálta az abortuszhoz való hozzáférést az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatban elkövetett jogsértések keretében. A jelentés általános tényként elismeri a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő nők kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés és rossz bánásmód okozta súlyos és tartós fizikai és érzelmi szenvedést.

Ugyanígy rögzíti, hogy a nem kívánt terhesség kihordására kényszerítés károsan hat az érintett nő fizikai és lelki egészségére is. 

Ebből kifolyólag a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés megtagadása, a terhességmegszakítást kívánó, és ebből kifolyólag kiszolgáltatott helyzetben lévő nőkkel és lányokkal szembeni megalázó, felettük ítélkező hozzáállás akár megalázó és embertelen bánásmódnak, kínzásnak is minősülhet. A terhesség viselésére és kihordására kényszerítés kiüresít továbbá számos, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben (Eütv.) is szereplő, egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó jogot: úgymint az emberi méltósághoz való jogot, az önrendelkezéshez való jogot – melynek gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele – és az ellátás visszautasításának jogát.

Egy terhesség kihordása, a szülés, majd a lemondás arról a csecsemőről, amelynek érdekében mindezt a terhes nő elszenvedte, olyan traumatikus élményt jelenthet, amire egy nőt sem lehet rákényszeríteni.

Jó és rossz abortuszok

Gyakran találkozhatunk azzal, hogy a magukat amúgy abortuszellenesnek valló személyek hozzáteszik, hogy akad olyan eset, amikor „meg tudják érteni”, hogy egy nő miért megy abortuszra, például, ha a terhesség nemi erőszak következménye. Ez a kitétel azt sugallja, hogy vannak jó és rossz indokok az abortuszra. A látszattal ellentétben ez a mondat nem mutat empátiát vagy megértő odafordulást a nők felé; csupán azt, hogy a beszélő szerint a nők csak kivételesen hozhatnak a testükkel és az életükkel kapcsolatban döntést, akkor ha előtte súlyos szenvedésen mentek keresztül.

A valóságban az a helyzet, hogy ahány nő, annyi különböző indok van az abortuszra. Az, hogy valaki túl fiatal, túl öreg, be kell fejeznie az iskolát, nem akar (még vagy újra) anya lenni, nincs elég pénze, bántalmazó párkapcsolatban él, fél a terhességtől, és hasonló körülmények mind ugyanannyira érvényes és „elég jó” indokok arra, hogy egy nő hozzáférhessen a biztonságos abortuszhoz.

Ha szigorítják/betiltják az abortuszt, elindul a népességnövekedés

Régi, és kutatásokkal számtalanszor megdöntött tévhit, hogy a szigorított vagy betiltott abortusz növeli a születések számát.

Az, hogy egy országban van-e legálisan elérhető, biztonságos abortusz, nem befolyásolja a terhességüket megszakító nők számát.

Azokban az országokban, ahol legális és hozzáférhető a terhességmegszakítás és azokban, ahol ez szinte teljesen el van lehetetlenítve, hozzávetőlegesen ugyanannyi abortusz történik. Ami nagy különbség viszont, hogy mennyire biztonságos a terhességmegszakítás.

Az abortusz kriminalizációjával vagy szigorításával az országok csak teret adnak az illegális piacnak. Ez bármit jelenthet, kezdve attól, hogy a magukat orvosnak vagy egészségügyi szakembernek kiadó emberek a saját nappalijukban sok pénzért „műtenek” meg nőket, odáig, hogy a nők maró hatású tisztítószereket isznak a terhesség megszakításának reményében, vagy éles tárgyakat helyeznek fel a vaginájukba.

Egy nő, ha abortuszra van szüksége, meg fogja találni a módját, hogy hozzáférhessen, akár a saját országában, akár a határokon túl, a testi épségét kockáztatva is.

Azok a kormányok, akik betiltják vagy hozzá nem férhetővé teszik az abortuszt, ilyen megoldásokra kényszerítik rá a nőket. Innentől csak arról beszélhetünk, hogy a mindenkori kormány ún. családvédelmi intézkedése az abortuszhoz való hozzáférés csorbításával igencsak hozzájárul annak az esélyéhez, hogy nők a terhességmegszakításba bele fognak halni. Ennek a mértéke elkeserítően magas számokban mutatkozik meg, egy 2018-as adat szerint a világon évente 22.000 nő veszti életét nem biztonságos abortusz következményeképpen.

A betiltott abortusz nem csökkenti az abortuszok számát, viszont csökkenti a biztonságosan elvégzett abortuszokét.

Azok a nők, akik abortuszra mennek, nem akarnak anyák lenni

A kormány jelenlegi kommunikációja miatt talán ezt a mítoszt a legszükségesebb ledönteni.

Az abortusz nem a családalapítás ellentéte.

A KSH 2017-ben kiadott áttekintéséből kiderül, hogy Magyarországon leggyakrabban (több mint az esetek 70%-ában) azok a nők mennek abortuszra, akiknek már van gyerekük és bármilyen okból nem, vagy nem akkor szeretnének még egyet. Látható, hogy a nők a döntésüket arra alapozzák, hogy hogyan tudnák biztosítani, hogy a lehető legjobban ellássák a gyermeküket vagy gyermekeiket. Az abortuszt választó nők sok esetben tökéletesen tisztában vannak vele, hogy mit jelent anyának lenni, és mi szükséges ahhoz, hogy megfelelően gondoskodjanak (még) egy gyermekről.

Továbbá azok esetében, akik nem szeretnének anyák lenni, a terhesség és a szülői szerep rájuk kényszerítése semmiképpen sem biztosítaná, hogy a megszületett gyerek egy szerető családban nevelkedjen. Azt, hogy hogyan és kivel kíván családot alapítani minden nő maga tudja a legjobban eldönteni.