Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A kormányzati cukiskodásnál többet érdemeltek volna a gyerekek nemcsak ma, de az elmúlt egy évben is

Ez a cikk több mint 2 éves.

Orbán Viktor az igazgatói intőjéről mesélt, Novák Katalin bölcsességmorzsákat osztott a csúfolódókról, Gulyás Gergely a miniszteri bizonyítványok kulisszatitkairól rántotta le a leplet a kormányinfó gyereknapi különkiadásában, Kásler Miklós pedig még ennél is tovább ment, és minisztériumi túrával kedveskedett a legkisebbeknek.

Cukiságból tehát nem volt hiány, és ennél többet nem is sikerült kihozni ebből a napból: a kormánynak egy – kemény 38 másodperces – videóban mindössze azt sikerült kommunikálnia, hogy 2010 óta a családok támogatására építik az ország jövőjét, és minden eszközzel segítik a gyermekvállalást.

Nem minden család támogatására és nem mindenki gyermekvállalását. Mint azt már számtalanszor hangoztattuk, a családtámogatások többsége olyanokat ér el, akik nincsenek rossz helyzetben, a rászoruló, esetleg mélyszegénységben élő családoktól legfeljebb elveszi az állam a gyerekeket – méghozzá anyagi okokból, törvénysértő módon – ahelyett, hogy a dolgát végezné és segítene. A sokkal szélesebb körben elérhető 28500 forintos GYES összege 13 éve változatlan (és tavaly év végén sikerült örökre befagyasztani több szociális segély és egyéb gyermeknevelési támogatással együtt). És ha már állami gondozás: mi a helyzet a kudarcot vallott nevelőszülői hálózattal és a tömegintézményekben élő gyerekekkel vagy épp az ott minimálbérért dolgozókkal?

A végtelenségig lehetne sorolni, mi mindenről lenne érdemes elgondolkodnia a döntéshozóknak ezen a napon annak érdekében, hogy jobb legyen Magyarországon gyereknek lenni, de mégis, ami a leginkább hiányzott, hogy legalább az elmúlt egy évről valamilyen képet kapjunk a félperces propaganda helyett.

Persze érthető, hogy nem feszegette nagyon a koronavírus-járvány gyerekekre és családokra gyakorolt hatását a kormány, hiszen a – sokak számára akár hosszú távon is kiható – legfontosabb problémákra nemes egyszerűséggel nem volt hajlandó reagálni. A pandémia idején durván megugró kapcsolati erőszakkal például olyannyira nem foglalkozott, hogy a rendőrség nem is elemezte külön az ezzel kapcsolatos adatokat, miközben már egy éve ilyenkor is pontosan lehetett tudni, hogy óriási problémát fog okozni, ha a bántalmazók huzamos ideig össze lesznek zárva áldozataikkal, akik túlnyomó többségükben nők. A családon belüli erőszakot elszenvedő, esetleg az anya bántalmazását a bezártság miatt intenzívebben észlelő gyerekek helyzetével kapcsolatban ennek köszönhetően csak a sötétben tapogatózhatunk.

Bár a kormány korábban már megveregette saját vállát az online oktatás egyik napról a másikra történő „levezényléséért”, majd a második hullámban bármiféle tanulság levonása nélküli ismételt bevezetéséért, érdemes megemlékezni róla, hogy sok gyereknek nemhogy laptop vagy okostelefon, de saját szoba, asztal vagy épp áram se jutott, így nem tudták megugrani az online oktatás egyébként sem kis kihívását. És akkor még nem beszéltünk a tanulási és viselkedési nehézségekkel küzdő vagy fogyatékkal élő, magukra hagyott gyerekek helyzetéről. Vagy arról, hogyan érintette lelkileg, mentálisan, fizikailag a gyerekeket egy évnyi elszigetelődés, aggodalom, a halállal és a gyásszal való találkozás.

És hogyan segített a kormány a szülőknek, amikor pénteken szólt, hogy hétfőtől otthonról tanul a gyerek? Emlékszünk még? Sehogy. Sőt, a harmadik hullámban maga Orbán Viktor kente az egészet a pedagógusokra, mondván: igazán lehetnének megértőbbek, a szülőknek dolgozniuk kell, úgyhogy most már ideje kinyitni az iskolákat, hiába nem védettek még az oltásuk után egy héttel.

Arról azért van némi képünk, mennyire mostohán bánik a kormány a munkájukat elvesztőkkel, de vajon milyen hatással volt az egyik pillanatról a másikra munka nélkül maradt szülők gyerekeire az európai szinten példátlanul rövid ideig hozzáférhető és példátlanul alacsony összegű munkanélküli ellátással járó létbizonytalanság?

Számos aspektusból érdemes elgondolkodni a gyerekek helyzetén ezen a napon, egy dolog viszont az utóbbi egy év tekintetében különösen igaz: a magyar kormányt nagyjából a fogantatásig érdekli a gyerekek sorsa, aztán a szerencsésebbek jobb helyre születnek, a szerencsétlenebbek rosszabbra – és ez jó eséllyel meg is határozza a lehetőségeiket egy életre. Erre épül 2010 óta „az ország jövője”. Ennyi a magyar kormány családtámogatási rendszere.