Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Számítógép és internet hiányában gyerekek tízezrei nem férnek hozzá a digitális oktatáshoz

A Klebelsberg Központ számításai szerint csaknem negyvenezer diák marad ki a digitális oktatásból, miután otthon nincsenek meg a megfelelő eszközeik – számítógép vagy tablet – az interneten tartott órákon való részvételhez, de sokaknál még internet sincs bekötve – írja a Népszava.

Elsőre kevésnek tűnhet, hogy a számok alapján a tanulók öt százaléka szembesül ilyen nehézségekkel, de ez még mindig 37,5 ezer gyereket jelent a 750 000 tanulóból.

Ezen az sem segít, hogy a KK tájékoztatása szerint adott esetben levélben vagy telefonon is elérhető a tananyag a rászorulók számára, valamint családsegítő szolgáltatásait is igénybe vehetik, ugyanis a nyögvenyelősen induló távoktatáshoz képest még ez is komoly hátrányt jelent, nem is beszélve arról, hogy a digitális oktatás hiányosságait is többé-kevésbé az interneten fellelhető tudástárral lehet kiegészíteni, a tanagyag megértését elősegíteni.

Ercse Kriszta oktatáskutató szerint ugyanakkor a szám sokkal nagyobb is lehet, becslései szerint 100 000 gyerek is kimaradhat a digitális oktatásból, miután a KK számai csak az állami fenntartású iskolákra vonatkoznak.

Vagyis ebben nincsenek benne az egyházi iskolák tanulói és a szakképzésben résztvevők, akiknek ráadásul a tananyaguk is nagyban különbözhet a hagyományos, állami iskolákban tanuló gyerekekétől. Hermann Zoltán, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa szerint sem rózsás a helyzet, a 2017-es országos kompetenciafelmérés alapján arra jutott, minden ötödik felső tagozatos tanulónak nem áll rendelkezésére az online oktatáshoz szükséges eszköz vagy internet.

Emiatt a lap szerint 21 szakmai szervezet indított petíciót, melyben többek között felhívják a figyelmet, hogy sokak számára a digitális jólét pontok sem elérhetők, ha egyáltalán nyitva vannak. Mint írják,

„Az eddigi tapasztalatok szerint van, ahol az ételosztáshoz kapcsolódóan, papíron kapják a gyerekek a feladatokat. A papíralapú feladatosztás nem teszi lehetővé, hogy a gyerekek segítséget vagy magyarázatot kérhessenek a pedagógusoktól, így aki számára csak ez a megoldás maradt, az le fog maradni a tanulásban”

– felhívva a figyelmet, hogy a személyes jelenléthez képest korlátozott lehetőségeket nyújtó digitális kapcsolat is elérhetetlen sokak számára.

Ercse szerint hiába nőtt a Központi Statisztikai Hivatal 2019-es adatai szerint 98 százalékra a gyerekes családok internet-ellátottsága, sok esetben, főképp a szegényebb és elmaradottabb vidékeken élőknél ennek ellenére nem állnak rendelkezésre a megfelelő eszközök.

Noha az internetelérés akár biztosított is lehet, a digitális oktatásban résztvevő diákoknak számítógépre, laptopra vagy tabletre van szükségük, amit napi sok órában kell kizárólagosan használniuk, ráadásul a korszerű (vagy adott esetben korszerűtlen, hibás) programok használatához megfelelő teljesítményűre, ez pedig főleg a szegény családok számára elérhetetlen, ráadásul a válság miatt csökkenő bérek és elbocsátások okán nagyobb terhet is ró az érintettekre az eszközök beszerzése.

Miközben az oktatásban eleve különböző esélyekkel indulnak a különböző családi háttérrel rendelkező gyerekek attól függően, hogy szüleik gazdasági, társadalmi, kulturális tőkéjük mekkora, vagyis milyen környezetből érkezik egy gyerek, az otthoni, digitális oktatással még szélesebbé válik a szakadék a gazdag és szegény családból származó tanulók között. A digitális oktatás jelenlegi rendszere nagyban figyelmen kívül hagyja az osztály- és területi egyenlőtlenségeket, miután természetesnek tartja a jobbmódú családokra jellemző körülményeket.

Ráadásul a tanuláshoz szükséges környezet is radikálisan más lehet, míg egy gazdagabb családban felnövő gyerek jó eséllyel rendelkezik privát térrel – szobával – amennyiben két vagy több gyerek egy szobában kénytelen tanulni, vagy abban a közös térben, melyben a család többi tagja is végzi mindennapi tevékenységeit – pláne ha a szülő távmunkában dolgozik, vagy esetleg kirúgták – jóval kevésbé tud koncentrálni az anyagra, mint szerencsésebb társai.

A járványhelyzetben a társadalmi távolságtartás miatt természetesen sok hátráltató, és az egyenlőtlenségeket kidomborító körülményt nehéz kiküszöbölni, azonban a kormány előtt állnának lehetőségek tompításukra. Portugáliában például, annak ellenére hogy nem egy kifejezetten gazdag országról van szó, az állam biztosítja a laptopot és az internetet a rászoruló diákok számára – még ha ez nem is oldaná meg az egyszobás, feltöltőkártyás árammal működő vályogviskókban lakók minden problémáját, mindenképp segítséget nyújthatna a digitális térbe kényszerített, tanulásra alkalmatlan környezetbe zárt tanulóknak.

A kormány egyelőre nem osztogat laptopot a szegény gyerekeknek, azonban van olyan programja, amin keresztül eljuthatnak eszközök a rászorulókhoz, a budapesti programok pedig itt találhatók.