Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az abortusz politikai kérdés, és meg is nyerhető

A lengyelországi sztrájkok és tüntetések kapcsán az elmúlt hetekben Magyarországon is fellángolt az abortuszvita. Jogosan félnek azok, akik magyar abortusztilalomtól tartanak, mivel az Alaptörvény tartalmaz egy rövid passzust, ami az emberi életet a „fogantatás” pillanatától datálja, illetve a kormány több ízben bizonyította, hogy ellenzi az abortuszt.

Van azonban a legegyszerűbb vak abortuszellenességnél egy csavarosabb, sokkal álszentebb álláspont. Az abortusszal kapcsolatban, a sajtóban és a hétköznapi vitákban is gyakran előkerül az az érv, hogy az abortusz egy vallási-filozófiai kérdés, ezért aztán kár férfi-női hatalmi viszonyokat belelátni, „a kapitalista patriarchátushoz” pedig aztán végképp semmi köze. Ehhez hasonló véleményt fogalmazott meg nemrég Varsányi Bence is az Azonnalin, szerinte az abortuszkérdés „egy nem megválaszolható filozófiai, pontosabban metafizikai probléma”.

Az ilyenfajta érvelés elég gyenge lábakon áll: már hogyne lehetne patriarchális valami attól, hogy vallási?

Európában a katolikus államok az utolsókként adtak szavazati jogot a nőknek – a nők szavazati jogáról mondaná–e bárki, hogy „csak” hitbéli, filozófiai kérdés?

Különben is: mit jelentsen az, hogy valami „filozófiai kérdés” – azt, hogy nem számít? A „filozófiai” mióta a „lényegtelen” szinonimája? Miért ne lehetnének válaszok egy filozófiai kérdésre?

A szerző vélhetően arra gondolt, hogy az abortuszellenesség elsősorban a keresztény teológiából fakad, és egy ilyen hitbéli kérdésről – Varsányi Bence szerint legalábbis – nem is érdemes vitázni. Lengyelországban most mégis életképtelen, halva születő magzatok kihordására próbálja kötelezni a kormány a nőket – akkor hogy is van ez az élet szentségével? (Ahogy a lengyel nők mondják, „nem akarok koporsó lenni!”) És az hogyan lehet, hogy Magyarországon a kormánypárt abortuszellenes, egy olyan országban, ahol a roma nőket büntetlenül kényszersterilizálják. Ez lenne a „pro-life”? Hogyan illeszkedik ez a keresztény univerzalizmusba, az emberi élet szentségébe vetett hitbe?

De tegyük félre ezeket az ellentmondásokat, és vizsgáljuk meg az abortusszal kapcsolatos filozófiai kérdéseket.

Hitbéli kérdés vajon, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik –e?

A keresztény egyházak szerint igen, azonban a tudomány akkortól tekint egy nőt terhesnek, amikor a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méhbe.

A női test ezeknek a megtermékenyített petesejteknek körülbelül felét elbocsátja, ezek nem ágyazódnak be a méhfalba – a biológia szabályai szerint tehát a terhesség nem a fogantatás pillanatában kezdődik, így az élet sem.

A fogamzásgátlónak egyik funkciója, hogy megakadályozza ezt a beágyazódást, ezért a katolikus egyház hűen önmagához a fogamzásgátlást is tiltja. Más szóval: a katolikus egyház ragaszkodik ahhoz, hogy az élet a fogantatással kezdődik, így a még be nem ágyadózott petesejtet is védelemmel illeti. Ha azok a férfiak és nők is konzekvensek lennének, akik fogamzásgátlót használnak, akkor szinte nem lennének abortuszellenesek Magyarországon.

Gyilkosság–e az abortusz? Amennyiben az igencsak gyakori spontán vetélések halálesetek, akkor bizonyára igen.

Morális–e olyat állítani, hogy az abortuszt be kéne tiltani, kivéve ha a nőt megerőszakolják? Ezen elképzelés szerint az erőszakot mindig idegen férfiak követik el sötét utcákon, nem véve figyelembe a sokkal gyakoribb házassági, párkapcsolaton belüli nemi erőszakot, amelyet nehezebb bizonyítani, illetve sokszor el se jut a bírósághoz. Nem nehéz belátni, hogy nem minden nemi erőszak bizonyítható – akkor viszont rá kéne hagyni a nőkre az abortuszról való döntést, és nem a „kivételes esetekkel” nyugtatni a lelkiismeretünk.

És így tovább.

Mindezeknél is fontosabb, hogy azért se tekintsük az abortuszt hitbéli kérdésnek, mert akkor teljesen félremagyarázzuk az „illiberális” államok keresztény mivoltát. A lengyel és magyar állam már régóta államideológiává fokozta le a keresztény filozófiát. Ha a kereszténység még filozófia lenne ezen államok szerint, akkor nem államapparátusok gyártanák az alaptéziseit, és nem sajtótájékoztatókon keresztül értesülnének a hívek a legújabb kinyilatkoztatásokról.

A kereszténységnek mint államideológiának feladata kulturális kérdésnek álcázni mindazt, ami valójában politikai kérdés, mert – ahogy Gramsci is írja – „a politikai kérdések kulturális kérdésekként feloldhatatlanná válnak”.

Akik azt mondják – ahogyan az Azonnali szerzője teszi – hogy az abortusz kérdése kulturális, tehát „feloldhatatlan”, azok valójában csak azt közlik a világgal, hogy részükről ez a sakkmatt helyzet rendben van…

Látjuk viszont, hogy a lengyel nép elemi erővel támad a dehumanizáló abortusztörvények ellen, így nem valószínű, hogy Magyarországon hozzá mernének nyúlni az abortusz jelenlegi szabályozásához a hatalmon lévők. Különben is tudvalevő, hogy mi annyira se vesszük komolyan a kereszténységet, mint a lengyelek – csak hát a keresztény államideológia kapóra jön a kormánypártnak a menekültek elleni uszításhoz és egyéb gyűlölködéseihez.

Címlapkép: Twitter/Kampania Przeciw Homofobii