Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Miért és hogyan demokratizáljuk a gazdaságot?

Demokratizálni akarjuk a politikát. Demokratizálni akarjuk a családot, az iskolát, a mindennapi társadalmi érintkezéseket. Miért nem akarjuk akkor demokratizálni a gazdaságot is? Marjorie Kelly és Ted Howard The Making of a Democratic Economy című, idén megjelent könyvét ajánljuk.

Hatalmas megütközést keltett, amikor napvilágot látott az adat: 26 embernek ma több vagyona van, mint a világ teljes népessége alsó felének, azaz 3,8 milliárd embernek. Biztos, hogy nem lehet rendben az a gazdasági rendszer, amelyikben százmilliók éheznek, miközben felül pazarlás van.

Három amerikainak, Bill Gatesnek, Jeff Bezosnak és Warren Buffetnak több vagyona van, mint az amerikai társadalom alsó felének. Eközben az amerikaiak 47%-ának nincs 400 dollárja egy váratlan kiadás esetén. Biztos, hogy nem lehet igazságos egy ilyen társadalmi rendszer a világ egyik leggazdagabb országában.

Globálisan több mint másfélszer olyan gyorsan éljük fel a természeti erőforrásokat, mint ahogy azt a Föld képes újratermelni. Az 1970-es évek óta a gerincesek kétharmada kihalt. Ez a gazdasági rend extraktív, kizsákmányoló. Nem termeli újra a javakat, hanem folyamatosan kizsákmányolja az alul lévőket, a természetet, a szegényebb országokat, a jövő generációkat.

Az elmúlt századokban demokratizáltuk a politikai rendszereinket. De igényünk volt arra is, hogy demokratizáljunk egyéb olyan társadalmi intézményeket, mint a család, az iskola, a civil szervezetek.

Miért van az, hogy a gazdaságot mint alrendszert, ezen belül a munkahelyeket viszont egyáltalán nem akarjuk demokratizálni?

Miért maradtak ott fenn igazságtalan hatalmi viszonyok, fenntarthatatlan és kizsákmányoló működési rend?

Rasszizmus, szexizmus és igen: klasszizmus

A kapitalista vállalkozásban a tőke jövedelmét, a profitot akarják maximalizálni. Ezt várják el a tulajdonosok, a részvényesek. A munka jövedelme, a bér, a tőke számára azonban költség: ezt minimalizálni kell. A kapitalizmus ezért természeténél fogva a tőkének termel hasznot, és elfogult a tőke javára: ezért tőkés rendszer, kapitalizmus.

A nem demokratikus gazdasági rendben a tőketulajdonosoknak léptékekkel nagyobb a befolyása. Akinek van tőkéje, az rendelkezik, dönt, kamatot és profitot realizál. Ráadásul megvásárolhatja a döntéshozókat és a médiát is.

Akinek nincs tőkéje, kénytelen a megélhetéséért munkát vállalni, azaz átadni a döntést ideje felhasználásának nagyobbik részéről másoknak.

Ez ugyanúgy elnyomás, mint a faji vagy nemi alapú elnyomás: a rasszizmus és a szexizmus. Ideje beszélni az osztály alapú elnyomásról is, azaz a klasszizmusról. És ideje tenni ellene.

felső osztály által uralt hegemón diskurzus elhitette a választókkal, hogy a kapitalizmus megváltoztathatatlan. Könnyebben képzelik el a világvégét, mint a kapitalizmus végét. Pedig mindeközben teljesen világos, hogy a kapitalizmus drámai végjátékának vagyunk tanúi. Adósság kreálása nélkül már évtizedek óta nem működne az egész. Gőzerővel folyik az automatizáció, fogynak a munkahelyek.

A globális klímaváltozás már nem csak a félt jövő, hanem a döbbenetes jelen. A kapitalizmus fenntarthatatlan.

Mit lehet tenni a gazdaság demokratizálása érdekében?

A megújulóban lévő baloldalnak nagyon konkrét tervei vannak a gazdaság demokratizálására. Az Egyesült Államokban a társadalom 71%-a azt mondja, hogy a gazdasági rend nem neki dolgozik. Elizabeth Warren szenátor, demokrata elnökjelölt terve szerint az egymilliárd dollárnál nagyobb bevételű részvénytársaságoknak új, a szövetségi kormány által jóváhagyott kartát kellene elfogadtatniuk, mely figyelembe veszi a munkások, a közösség és a Föld érdekeit is.

Alexandria Ocasio-Cortez radikális demokrata kongresszusi képviselő Zöld New Dealje akár 10 millió új munkahelyet is teremtene az államilag finanszírozott hőszigetelési és más fenntarthatósági projektnek köszönhetően.

Nagy-Britanniában Margaret Thatcher privatizációs hulláma látványosan csődöt mondott. A Legatum nevű piaci fundamentalista think tank 2017-es felmérése szerint a britek többsége visszaállamosítana mindent: 83% a vizet, 77% a gázt, 76% a vasutat, 66% a hadiipart és 50% még a bankokat is. Az utóbbi bizony nem elképzelhetetlen: az Európai Unióban a banki eszközök 20%-a ma is állami bankok kezében van.

A brit munkáspárt Inkluzív Tulajdoni Alap (Inclusive Ownership Fund) terve szerint minden 250-nél több embert foglalkoztató cég tulajdonjogának 1%-át évente át kellene adnia egy inkluzív tulajdoni alapnak, melyet a munkások tulajdonolnak. Így ők döntéshozókká válnak, és természetesen osztalékban is részesülnek.

Idővel pedig munkavállalói tulajdonba mennek át a nagyvállalatok.

Szintén fontos lehetséges megoldás a szövetkezetek támogatása. Magyarországon ez kevésbé ismert forma, még mindig valahogy a szovjetrendszerhez kötik, pedig Nyugat-Európában hatalmas kultusza van. A spanyolországi Mondragon szövetkezetnek például 80 000 tagja van, és 12 milliárd euró árbevételt produkál évente!

A demokratikus gazdaság alapelvei

A könyv részletesen megfogalmazza a kívánt változások alapelveit is:

  1. közösség az első. Az egyénnek azért lehet vállalkozása, tudása, kapcsolatrendszere, vagyona és jövedelme, mert a közösség ezt lehetővé tette. Ezzel szemben az extraktív gazdaság elképzelt főhőse az individuum. Ez azonban lehetetlen, senki nem képes egyedül értéket termelni. Ez a világkép elősegíti az agresszivitást és mások szenvedésének figyelmen kívül hagyását. Az egyén csak közösségben képes kiteljesíteni a képességeit, ezért a közösség az első. Ezt világossá kell tenni.
  2. Befogadás: meg kell érteni, hogy ez a gazdasági rend túl sokáig kirekesztette és kirekeszti az embereket faji, nemi és osztály alapon: az afro-amerikaiakat, a romákat, a nőket, a szegényeket. A demokratikus gazdaságnak valóban lehetőséghez kell juttatnia őket.
  3. Helyi: A jelenlegi globális gazdaság elviszi a munkahelyeket oda, ahol a legolcsóbb. A profit nem helyben csapódik le. A környezetszennyezést exportáljuk. Ez nem jó. A globális gazdaságban adóverseny van, offshore joghatóságok szívják el az adóalapot. A demokratikus gazdaságnak amennyire lehet, helyinek kell lennie.
  4. Demokratikus tulajdonlás: ahogy azt már fent részleteztük, arra van szükség, hogy a dolgozók is tulajdonosai legyenek a cégeknek, részt vehessenek a döntéshozatalban.
  5. Fenntarthatóság: csak olyan gazdasági rend támogatható, amely nem kizsákmányolja a természetet, hanem visszapótolja azt, ráhagyományozza a következő generációkra. Ugyanez a helyzet az adóssággal. Nem szabad folytatni a jelenlegi gazdasági rendet, amely újabb és újabb adósság felhalmozására épül.
  6. Etikus pénzügyi rendszer: a bankoknak a profitabilitás helyett a közösség, a foglalkoztatottak és a természeti fenntarthatóság értékeire kell odafigyelnie. Ehhez gyökeresen át kell alakítani a pénzügyi rendszer működését.

Ennek a szövegnek az eredeti változata az Új Egyenlőség oldalán jelent meg.

Az Új Egyenlőség rendszeresen közöl olyan társadalom-, politika-, gazdaságelméleti írásokat, amelyek hasznos szempontokat, kereteket nyújtanak a közéleti gondolkodáshoz, vitákhoz. A lap öndefiníciója szerint „a gazdasági demokrácia alapértékeit – egyenlőség, szabadság, igazságosság és szolidaritás – képviseli”. A Mérce – az Új Egyenlőség szerkesztőivel egyeztetve, olykor szerkesztve – rendszeresen közli újra a magazin szövegeit.

Kiemelt kép: MTI/Balázs Attila
Olvass tovább!