Romák (elő)választása az ellenzék asztalánál
Hogyan lehet elvárni tudatos politikai részvételt azoktól, akiket meg sem szólítanak, be sem vonnak?
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Hogyan lehet elvárni tudatos politikai részvételt azoktól, akiket meg sem szólítanak, be sem vonnak?
Valóban „fantaszta” az, aki Ausztria utolérését állítja maga és a fideszes politikai elit elé mércéül?
Számos szempontból érdemes foglalkozni az egynapos buszos kirándulásokkal, egy dolgot azonban nem lehet megtenni: hülyének nézni azokat, akinek egy ilyen utazás őszinte örömöt okoz. Főleg nem az M7-esen történt tragédia apropóján.
Bertolt Brechtet 1956. augusztus 18-án búcsúztatták el. A temetésen Lukács György is beszédet mondott. Az Emlékbeszéd Bertolt Brecht temetésén című szöveg magyar nyelven először jelenik meg.
A migrációt nem állíthatjuk meg, csak időlegesen feltartóztathatjuk, vagy veszélyesebb útra terelhetjük. És közben rengeteg súlyos sebet ejthetünk. De vajon kin? Egyedül csak rajtuk?
Be kell látnunk, hogy a homofób államapparátussal szemben csak magunkra számíthatunk.
A baloldali recepció mostohán bánt Rosa Luxemburg életművével. Pedig ha valakiről elmondható, hogy egész személyét elkötelezte a forradalom mellett, akkor az ő.
A szigorításokkal szemben tüntetések számos, a baloldal számára is értékes szabadságjogot érintenek. Egyelőre mégis csak az oltásellenességet és veszélyes konteókat hirdető szélsőjobb tudott profitálni belőlük.
A megújulásunk attól függ, hogyan tekintünk magunkra: sarokba szorított és lebéklyózva toporgó áldozatként, avagy Magyarország jelenét és jövőjét alakító hatalmi szereplőként?
A választóknak – hiszen ezt jelenti a választás – disztingválniuk kell. Neonácikra, újfasisztákra nem szavazunk. Punktum.