Oszd meg és uralkodj – állam és rasszizmus
A kapitalizmus válságához – történelmi szerepéhez híven – a fasizmus szelleme is társul. Nem kopogtat az ablakon, hanem ránk törte az ajtót.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A kapitalizmus válságához – történelmi szerepéhez híven – a fasizmus szelleme is társul. Nem kopogtat az ablakon, hanem ránk törte az ajtót.
Az elmúlt évtizedekben a rendőrség a szociális intézményrendszer kárára hízott, ezt sokan visszafordítanák. De a rendőrség feloszlatásából nem biztos, hogy a szegényebbek jönnek ki jól.
A kormánypárti Demokrata szerint azért nem baj, hogy nem kapnak extra juttatást a gyógyszerészek, mert a jutalom értékét az adja, hogy szigorú határokat szabnak arra, ki érdemli meg. Nagy tévedés.
Ahhoz, hogy az államhatalomnak mind alávessük magunkat, az államhatalomnak értünk és nem ellenünk kell dolgoznia.
Amit Orbán Viktor a cserben hagyott szegényeknek, dolgozóknak kínálni tud, az csak a fehér felsőbbrendűség hamis illúziója, amit akár vigaszdíjként is értelmezhetünk.
Az uralkodó jobboldali narratíva az, hogy a Deák téri késelés során fehér, magyar férfiak védték fehér, magyar nők „becsületét” a rájuk támadó (nekik beszólogató?) roma férfiak ellen.
Csak akkor jöhet létre az erdélyi magyarság politikai szubjektivitása, ha levetkőzi fals többség-tudatát és hagyja, hogy áthassa a kisebbségi helyzet egyetlen pozitív tapasztalata: az elnyomottakkal való empátia és cselekvő szolidaritás.
Nem ez az első ünnep, évforduló, amit a Fidesz magába szippant.
Az álpopulizmus varázstrükkje abban áll, hogy megkonstruál egy elitfogalmat, és szembehelyezi vele a vidéki-kisvárosi fehér munkásságot. Majd azonosítja magát az utóbbival és úgy tesz, mintha az álláspontja az „egyszerű emberek” álláspontjával egyezne.
A „fúziós ideológia”, vagyis a hagyományos szocialista gazdaságpolitika és radikális kulturális liberalizmus ötvözete az, ami felemészthette Sanders politikai projektjét.