Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Fidesz Trianont is politikai árokásásra használja

Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára ma az Országgyűlésben arról értekezett:

minden magyar kormánynak kutya kötelessége olyan politikát folytatni, amivel a nemzetegyesítés, a magyar-magyar összefogás ügyét szolgálja.

Az államtitkár mindezt arra válaszul közölte, hogy a Fidesz nevében Zsigmond Barna Pál már Trianonról, mint „a 20. századi történelmünk legtragikusabb eseményéről” tartott felszólalást napirend előtt.

Erre válaszul Orbán még azt is kifejtette: a magyar nemzetpolitika középpontjában a működő magyar közösségek megtartása és erősítése áll.

Nade hogy is van ez a nemzetegyesítés, és magyar-magyar összefogás ügye, ami az államtitkár szerint minden kormány politikájának sarokköve kell, hogy legyen?

Dörgedelmes interjút adott a Magyar Nemzetnek Kövér László, a házelnök már szintén Trianonra hangolt, hogy aztán egy fifikás újságírói kérdésre („Mi az oka, hogy a balliberális ellenzék nem tudja, nem akarja átérezni a magyar tragédiát?”) az alábbi választ adja:

„A magyar baloldal – immár több mint száz éve – újra és újra rátámad a saját nemzetére. Trianonban sem így szabták volna meg a határainkat, ha 1918–1919-ben a magyar baloldal nem árulja el a nemzetet. A mai balliberális politikusokban nincs meg a nemzet iráni elkötelezettség. Szili Katalin MSZP-ből való távozásával a nemzeti gondolat képviselete a baloldalon lezártnak tekinthető.”

Összeborulás helyett tehát a házelnök megint csak húzott egy mély árkot a „mai balliberális politikusok” és a nemzet tragédiáját átérezni képes jobboldal között.

És hogy Karácsony Gergely főpolgármester a diktátum aláírásának pillanatára emlékezve egyperces megállásra kérte a fővárost? Nos, ez Kövér szerint álságos porhintés csupán.

„Nem tartom őszintének a kezdeményezést. A baloldal politikusainak egy kisebb része szégyelli és nem szívesen hirdeti a nemzettel kapcsolatos álláspontját. Más részük politikai számításból próbálja bizonyos kérdésekben nemzetinek beállítani saját magát, de a döntő pillanatban mindig kilóg a balliberális lóláb. Karácsony Gergelyt is ebbe a csoportba sorolom. A harmadik részt a megveszekedett nemzetgyűlölők, Gyurcsány Ferencék és a momentumos élcsapat alkotja, akik gyakorlatilag tőről metszett utódai az 1919-es bolsevistáknak.”

Ennyit a nemzetegyesítő gondolatokról.

Hogy mennyire nem akarja a Fidesz átengedni a trianoni centenárium dicsőségét az ellenzéknek, azt a végtelenül kicsinyes eljárás is jól példázza, miszerint holnap a megemlékezés részeként Kövér László házelnök és Áder János köztársasági elnök mond majd beszédet az Országgyűlésben, az ellenzéki pártok azonban nem kapnak szót.

A Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja már jelezte: nem vesznek részt a parlament csütörtöki, a trianoni döntés századik évfordulója alkalmából tartandó emlékülésén annak kirekesztő volta miatt.

Vagyis, csak hogy jól értsük: van egy kiemelt jelentőségű évforduló, amelynek elméletben épp a megosztottságon való felülemelkedést, a nemzeti egység mindenekfelettiségét kellene szimbolizálnia – ám ez a megemlékezés sem szól majd másról, mint az ünnep kormányzati kisajátításáról.

Ó, persze, nem ez az első ünnep, évforduló, amit a Fidesz magába szippant.

És nem újdonság, de azért inkább csak rögzítsük: a Fidesz politikája mindenkor a „mi és ők”, a „jó és rossz”, az „érdemesek és érdemtelenek” megosztottságán és megosztásán, és a kettő közti árok folyamatos mélyítésén alapul.

Jelen kormány lételeme a harc, a küzdelem, a retorikailag mesterfokon űzött ellenségképzés. És az is elég világos, hogy az ellenzék (immár: szivárványkoalíció, ahogy azt mondogatják jóideje) ebben a felosztásban milyen szerepet tölt be. Persze gondolhatnánk, hogy egy ilyen kerek évforduló alkalmából még a Fidesz is képes félretenni ezeket a megszokott frázisokat, és egy napra, mintegy kegyet gyakorolva hagyja, hogy az ellenzék betöltse funkcióját, és egyenrangú félként szót ad nekik is, hogy megemlékezzenek „a 20. század legtragikusabb eseményéről”. Ha már a nemzetegyesítés szóba került, ugyebár…

De hát épp ebből a harcos, megosztásra épülő, mások romjain burjánzó politikából, ami a kormány lételeme, nem következhet ilyen következetlenség. A megemlékezés, legyen mégoly fontos és szimbolikus, nem járhat együtt azzal, hogy szót ad a kormány az ellenzéknek, még akkor sem, ha mindez gyökeresen szembemegy azokkal az kiüresedett frázisokkal, amiket már ma elsütnek a magyar-magyar összefogásról, meg nemzetegyesítésről.

Szép dolog ma Trianon kapcsán magyar-magyar összefogásról beszélni, holnap pedig a szőnyeg szélére állítani mindazon ellenzéki pártokat, amelyeknek politikusai egyébként magyar választópolgárok akaratából kifolyólag ülnek a Parlamentben.

De ha politikai haszonszerzésről van szó, az ilyen következetlenségek még véletlenül sem zavarják össze a kormányt. A lényeg, hogy holnap Kövér és Áder szónokol majd, a „balliberális politikusokról” pedig nem a Parlamentben fog kiderülni, hogy megvan-e bennük a Kövér által hiányolt „nemzet iránti elkötelezettség”, hiszen ott némaságra lesznek kárhoztatva.

Csak ne felejtsük el, ki állította össze így a programot…

Holnap egyébként nem csak nagy parlamenti beszédekkel telik majd az idő, de lesz Ákos koncert is, és még számtalan színes-szagos program, a kormány áldásával.

Mi sem természetesebb.

Címlapkép: MTI/Máthé Zoltán