Két hete vonulással és vadsztrájkkal tiltakoznak bújtatott leépítések ellen Sencsenben, a dél-kínai óriási ipari városban a Jiliseng Technologies elektronikai vállalat dolgozói. Független jelentések szerint a tömegakciót spontán, helyben szervezték, és december 10-éig 3000-en vettek benne aktívan részt.

A Jiliseng munkásai – akik nagy részben Kína középső- és nyugati szegényebb részeiből érkeztek Sencsenbe munkát vállalni – kiselektronikai, fogyasztási cikkeket gyártanak a világpiacra, többek között fejhallgatókat, mikrofonokat, műanyag alkatrészeket, LCD kijelzőket és hangszórókat. A cég vezetése viszont nemrég a profitja megtartása érdekében a munkásokon kezdett el spórolni. Visszavágta az eddigi, a megélhetést biztosító „túlórapénzhez” szükséges munkaidőt a minimálisra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a dolgozók havi reálbére a létfenntartás minimuma alá csökkenne, hiszen eddig a rendszer úgy működött, hogy a ténylegesen elégséges fizetésért a kínai munkásoknak minden héten tetemes mennyiségű túlórát kellett vállalniuk.

A szervezkedők szerint a Jiliseng el akarja küldeni őket, de trükkös módon – kiéheztetéssel – hogy az elbocsátás utáni végkielégítéseket ne kelljen megfizetniük.

A Kínán belüli tüntetéseket, társadalmi mozgalmakat nyomon követő blog, a Yesterday’s Protests (YuYu) kétnyelvű – mandarin és angol – beszámolójából kiderült, a túlórára való lehetőség megvágása után december 4-én 3000 munkás sztrájkba lépett és nyilatkozatot adott ki követeléseikről.

Kínában elvileg léteznek a munka szabályozására vonatkozó törvények és az azokat a pártállamban betartani hivatott testületek. Nem léteznek viszont legális szakszervezetek, és ilyen egyesülésre a törvények szerint a munkások nem is léphetnek egymással. Ennek ellenére 3000 dolgozó együtt, fegyelmezetten lépett fel a cégvezetés ellen. Az olyan, az országban népszerű üzenetküldő internetes appok mint a WeChat szigorú és mindenre kiterjedő pártállami megfigyelés alatt állnak, ezért a sztrájkolókkal beszélő tudósítók szerint az akciót csakis élőbeszédben, offline szervezkedés útján tudták beindítani. A WeChat ugyanis azonnal felfüggeszti és jelenti az olyan csoportos beszélgetéseket, ahol a „sztrájk” és „szakszervezet” szavak felmerülnek.

Így a sztrájkolóknak közös nyilatkozatban kellett cáfolniuk azt a terjedő, suttogó propagandát is maguk ellen, amely szerint csupán több túlóráért álltak le és tüntetnek, kifejtve, hogy a gyár termelési rendszere olyan, hogy valójában a rendes bérért végzendő munkát minősíti túlórának, így a munkaórák hivatalos megvágása egyenlő a kompenzáció nélküli „bújtatott leépítéssel.”

A „rendes”, túlóra nélküli bruttó bér a gyárban 2750 jüan (127 866 forint), ebből az adók után 2000 jüant  (92 994 forint) vihetnének haza a munkások. Ez az összeg viszont még az albérletek árát és az élelmiszer-kiadásokat sem fedezné a kötelezőnek tekintett túlórákból befolyó bevételek nélkül.

A dolog hátterében az áll, hogy a Jiliseng sencseni gyára 2025 novemberéig 60 százalékkal csökkentette a telephely gyártókapacitását, a munkahelyeket pedig költséghatékonysági okokból folyamatosan Vietnámba telepítették át, ahol a dolgozók kevesebb bérrel is beérik még. A Jiliseng azt sem árulta el, hogy időközben anyacéget is váltott. A Huaqin Technologiesról mint új tulajdonosról a dolgozók ugyancsak november folyamán kaptak értesítést, és azt sejtik, a történtek a cég valódi tulajdonosainak „trükközése”, amellyel őket akarják kiforgatni jogos járandóságaikból.

A hétvégi pihenő után, amikor december 8-án a vadsztrájk folytatódott, a Jiliseng már biztonsági emberekkel, sztrájktörőkkel készült a munkások ellen. Az őrök megakadályozták, hogy a dolgozók a műszak kezdetén „leblokkoljanak”, és a gyáron belül folytassák a sztrájkot. Ezzel a tiltakozók szerint a cég arra törekedett, hogy „hiányzás” miatt további, „büntető” bérlevonásokkal járó módon felfüggeszthesse, illetve elbocsáthassa azokat, akik a sztrájkban részt vettek. Ezt a dolgozók igyekeztek a helyszínen megakadályozni.

A hétvégén kiadott nyilatkozatban a sztrájkolók három követelést fogalmaztak meg a cég felé:

• A gyártás áthelyezésére és a tulajdonjog változására vonatkozó teljes tervet nyilvánosságra kell hozni.
• Az érintett munkavállalóknak méltányos és törvényes gazdasági kompenzációt kell biztosítani.
• A sencseni létesítményben egyértelműen meg kell határozni a munkaviszonyok biztonságát garantáló intézkedéseket.

A társaság viszont semmilyen módon nem kívánt belemenni a követelésekbe, a helyzetet pedig eszkalálta, hogy a Kínai Kommunista Párt helyi bizottsága és a rendőrség ugyancsak a munkáltató pártját fogta a dolgozók ellen. Több, a sztrájk szervezésében főszerepet vivő munkást elhurcolt a rendőrség, mire sztrájkolók és támogatók ezrei vonultak az utcára – ami Sencsenben ritkán történik csak meg – és a vonulós tüntetéssel a rendőrség előtt követelték kollégáik szabadon bocsátását.

A cél érdekében pedig a gyár kapuit is elállták.

Minderre már a Kínában jelen lévő nemzetközi média riporterei is felfigyeltek, de a helyi rendőrség kordonokat állított, és az ismert újságírókat elküldte, hogy ne tudjanak tudósítani a helyzetről. Ezt követően a rohamfelszerelésben felvonuló rendőrök a sztrájkolók közül is többeket bántalmaztak.

Ez viszont csak olaj volt a tűzre, és december 9-én a helyi hatóságok végül úgy döntöttek, a további eszkaláció elkerülése végett elengedik a letartóztatott dolgozókat.

A Jiliseng cégvezetése továbbra is fenyegetésekkel, és immár a rendőrség segítségét is felhasználva igyekszik letörni a sztrájkot. Kedden kiadott közleményük úgy szól: „Azok, akik három napnál hosszabb ideig folyamatosan vagy összesen négy napig távol maradnak a munkából, valamint azok, akik egy éven belül három írásbeli figyelmeztetést kapnak a vállalat humánerőforrás-gazdálkodási szabályzatának megsértése miatt, önkéntes távozónak minősülnek, és nem kapnak kártérítést.”

Ez egyértelműen arra utal, hogy a sztrájkot egyszerű „hiányzásként, munkakerülésként” bemutatva a cég könnyebben szabadulna meg az eleve leépítendő dolgozóktól. A probléma számukra viszont az, hogy a kompenzáció nélküli leépítés következtében sokuknak minden bizonnyal még Sencsent is el kellene hagyniuk, nyugdíjra sem lennének jogosultak, és a szegényebb vidékeken élő családjaikat sem tudnák rendesen ellátni. A híradások szerint noha a közlemény után sokan felvették a munkát, számos Jiliseng dolgozó még most is kitart.

A vadsztrájkról szóló tudósítása végén a Yesterday’s Protest szerzői leszögezték: „A Kínai Kommunista Párt – annak ellenére, hogy állítólag »a munkások és parasztok érdekeit képviseli« – ismét egyértelműen a munkavállalók jogai ellen állt ki.”

Emellett azt is megjegyzik: „ennek a tágabb valóságnak ellenére a Jiliseng munkások nemcsak hogy több napon át, többféle nyomás alatt is folytatták sztrájkjukat, hanem miután kulcsfontosságú tagjaikat letartóztatták, kollektív fellépéssel gyorsan nyomást gyakoroltak, és sikeresen rákényszerítették a hatóságokat, hogy azonnal engedjék szabadon őket.

Az elmúlt évekhez képest ez rendkívül ritka fejlemény a kínai munkásmozgalomban. Ezért függetlenül attól, hogy a Jiliseng munkások sztrájkja végül sikerrel jár-e vagy sem, kitartásuk már önmagában is jelentős áttörést jelent.”

A Kínai Népköztársaságban az utóbbi 30-40 évben a dolgozók sztrájktörekvései jellemzően hullámokban jelentkeztek: a 80-as évek végén, Teng Hsziao-ping pártvezér brutális „piaci reformjai” ellen a hagyományos gyárakban tört ki illegálisnak tekintett tömegsztrájk, a kétezres években az új, akkor még főként nyugatra termelő gyárak munkásai lázadtak. A 2010-es évek elejének válságos időszaka után az ipar új, kirobbanó fejlődése 2016-tól az ún. „platformmunkások”: futárok, fuvarozók sztrájkjait és mozgalmát hozták el tömegesen, ezeket Hszi Csin-ping autoriter elnök és főtitkár már a digitális megfigyelés és diktatúra eszközeivel verte le, hiszen 7-8-9 éve a kamionosok sztrájkjai még éppen WeChat-en szerveződtek.

A húszas évek közepére ezzel szemben ismét a gyáripar sztrájkait láthatjuk, főként a kínai cégek „költségcsökkentő”, kompenzáció nélküli munkaerő-kihelyezési akciói (offshoring) ellen tiltakozva – ezt a kínaiak a „főnökök elfutásának” nevezik, és ez ellen a gyakorlat ellen lépnek fel. Ilyen akciókra a közelmúltban már sor került a Magyarországra is készülő BYD autógyárnál, a Fülöp-szigeteken és Malajziában a helyi munkásokat rabszolgaként dolgoztató J&T Express okostelefonos cégnél és a tajvani Foxconn kínai, szárazföldi gyáránál is.