Amellett, hogy hírcikkeinkben és élő közvetítéseinkben rendszeresen beszámoltunk az előválasztás legfontosabb fejleményeiről, a Mércénél kiemelten fontosnak tartjuk, hogy olyan szempontokkal is hozzájáruljunk a magyar nyilvánosság egy jelentős részét már lassan egy éve lázban tartó politikai eseményről, amelyeken visszatükröződnek szerkesztőségünk baloldali értékei.

Mivel minden bizonyára sokáig fog tartani, amíg összeszámolják leadott szavazatokat, ezért most némi olvasnivalóval kedveskednénk nektek és újra megosztanánk néhányat azokból az írásokból, amelyekben szerkesztőségünk tagjai valamint külsős szerzőink megosztják gondolataikat az előválasztás folyamatáról.

Sokak számára talán a mai napig kérdéses, hogy a Fidesz leváltása érdekében elfogadható-e az összefogással azzal a Jobbikkal, amely nem is olyan rég még teljes társadalmi csoportok megbélyegzésével, rasszista, antiszemita és homofób uszítással próbált szavazatokat szerezni és a párt úgynevezett néppártosodása óta is rendre előkerülnek egyes jobbikos politikusok korábbi szélsőséges nyilatkozatai.

Szűcs Zoltán Gábor szerint ennek ellenére a Jobbikot nem szabad politikai karanténba zárni, hiszen a jobbikos szavazókra is szükség van a NER-lebontásához, azonban ennek ellenére nem szabad kritikátlanul tekintetünk a párt lépéseire.

Tamás Gáspár Miklós ezzel szemben úgy véli, hogy a Jobbik továbbra is egy olyan párt, amely a mai napig olyan szélsőséges politikusok egész sorát tűri meg soraiban, akik vállalhatatlanná teszik a pártot.

TGM úgy véli, másik ellenzékre van szükség, ám ez a választásokig már nem fog létrejönni, de ha ez a mai ellenzék mégis nyerne jövőre, akkor ellenzékben leszünk vele szemben.

Sokakat megosztott az ellenzéki pártok azon döntése, hogy névleges ideológiai különbségeiket sutba dobván sorra léptek vissza egymás javára a különböző háttéralkuk miatt.

Kapelner Zsolt szerint ezek a pártalkuk nem csak szűkítik a választók rendelkezésére álló „kínálatot”, de ráadásul felmentést adnak az ellenzéki szereplőknek elképzeléseik, programjuk ismertetése és nyilvános vitában történő megvédése alól, amely felszínre hozhatja ezek gyengeségeit, és adott esetben akár módosításukat is kikényszerítheti.

Balla Attila szerint a pártelitek a helyi politikusaikkal szemben meghozott alkuikkal a saját pártjukat fosztják meg attól a lehetőségtől, hogy a helyi beágyazottságukat erősítsék.

Szerkesztőségünkben is többen hasonlóan gondolkodnak a visszalépésekről. Juhász Vanessza úgy véli, a pártok a sorozatos visszalépésekkel azt az üzenetet közvetítik az ellenzéki szavazók felé, hogy a zárt ajtók mögött született politikai alkuk prioritást élveznek a választói akarattal szemben. Juhász Vanessza Karácsony Gergely „99 százalékot képviselő” programjáról is megosztotta meglátásait.

Lehoczki Noémi pedig úgy gondolja, a visszaléptetésekkel az ellenzék lemond ’22-es főpróbájáról, lemond arról, hogy „esélytelen jelöltek” indításával minden potenciális ellenzéki szavazót mozgósítson. Emellett szerinte nem tiszta, hogy az ellenzék „a NER-oligarchák által ellopott közvagyon” visszaszerzését ígérő elképzelések megvalósulása valóban igazságosabb állami újraelosztási politikát eredményezne.