A Gruevszki-ügy nem vízválasztó, csupán egy jó ideje elkezdődött folyamat újabb állomása. Az agyonhangoztatott, a határok megerősítéséről szóló narratíva elfedi azt a tényt, hogy az Orbán-kormány valójában nem „megerősítette” a magyar határt, csupán a szokásosnál is töredezettebbé, kaleidoszkópszerűvé változtatta azt.
Mit tehetsz te a klímaváltozás ellenében? Mert azt szerintem te is érzed, hogy valamit mégiscsak kellene. Igen, a kormányoknak is, igen, a nagyvállalatoknak is. Igen, a pazarló amcsiknak és ausztráloknak különösképpen. De bizony neked is.
Orbán után nem 2010-hez vagy 1989-hez kell visszatérni, hanem valami nagyon új dolgot kell elkezdni.
A Magyar Szakszervezeti szövetség szerint ez azt jelentené, „hogy az érintetteket négy hétig reggeltől estig munkára kötelezhetnék”.
Vajon kisajátíthatja a haza és a nemzet fogalmát a jobboldal? Vajon hogyan viszonyult a mindenkori baloldal a hazafisághoz?
Nem arról beszélünk, hogy az irodalomnak a nemzeti eszméről kellene szólnia – nagyon régóta csak a rossz irodalom teszi ezt – arról beszélünk, hogy az irodalom maga a nemzeti eszme.
Az eset megint, immáron ezredszerre is szembesített azzal, mennyire ki vagyunk szolgáltatva ennek a techóriásnak.
Nem gondolom, hogy a liberális ajánlat tartalma okozta volna az SZDSZ politikai vesztét. Bár párt már nincs, az ajánlatot továbbra is meggyőzőnek, a NER kilencedik évében pedig megdöbbentően relevánsnak tartom.
Egész életében egy olyan politikai mozgalomhoz kötődött, amely az alullévőket képviselte. Akár a tágabb népi mozgalomra gondolunk, akár a Parasztpártra, ezek alapvetően az alullévők érdekeinek megfogalmazói, azaz baloldaliak voltak.
A határerőszak a javak, jogok és erőforrásokhoz való hozzáférés globális aszimmetrikus elosztásának rendjét védi; azt a rendet, amely a globális proletariátus kiszolgáltatottságát, kizsákmányolhatóságát garantálja, amely a centrum lakóinak igazságtalan kiváltságait védi.
