Abban a nagyon fontos kérdésben, hogy egy tanuló csúnyán beszél, nyilvánosan állást kell foglalni, de a közoktatást valóban érintő témákban nem?
Az „itt írd alá” kezdetű mondatok országában, az „aki nem írja alá a szerződésmódosítást, az holnap repül” világában erősen kérdéses, hogy az önkéntesség mennyire reális.
Ma igenis szükség van rombolásra, szükség van a túlzásokra, a destruktív szenvedélyeinkre, mert ma nem lokális anomáliák jelentik a kihívást egy magamfajta liberális számára, hanem a zsarnokság egész rendszere.
Több szakszervezet számolt már be arról, hogy a vállalatok igenis alkalmazni fogják a rabszolgatörvényt.
A jogászgyerek úgy képzeli, hogy majd a dolgozó odamegy, és érvényesíti a jogait, a valóságban meg az van, hogy jól seggbe rúgják… a törvénnyel kitörölheted a segged, mert az nem a munkavállalót, hanem a munkáltatót védi.
Akármi lesz is, mozgalmas, küzdelmes idők előtt állunk, melyben a baloldaliak végre kiléphetnek a hosszan tartó depresszió állapotából…
Beauvoir a nő helyzetének enciklopédikus rajzával a társadalmi nemek tudománya alapjául szolgált, „A második nem” ma is a legjobb átfogó mű e területen, maga a biológiai nem (sex) és társdalmi nem (gender) megkülönböztetése is visszavezethető rá.
Ha hiszünk abban, hogy akár csak minimális esély is van egy jobb Magyarország megteremtésére, akkor racionális cselekedetté válik az ezért való munka.
Így kergették szüleim azt az álmot, amit elhitettek velük, miszerint ha többet dolgoznak, többet is keresnek, és az majd milyen jó lesz. De ennek nagy ára volt.
A rabszolgatörvény ügye a hazai ellenzék nagy próbatételévé vált – de nem abban az értelemben, ahogyan a legtöbben az ellenzéki térfélen gondolják.
