A túloldal, avagy merre tovább 2019-ben?
Ha hiszünk abban, hogy akár csak minimális esély is van egy jobb Magyarország megteremtésére, akkor racionális cselekedetté válik az ezért való munka.
Ha hiszünk abban, hogy akár csak minimális esély is van egy jobb Magyarország megteremtésére, akkor racionális cselekedetté válik az ezért való munka.
Így kergették szüleim azt az álmot, amit elhitettek velük, miszerint ha többet dolgoznak, többet is keresnek, és az majd milyen jó lesz. De ennek nagy ára volt.
A rabszolgatörvény ügye a hazai ellenzék nagy próbatételévé vált – de nem abban az értelemben, ahogyan a legtöbben az ellenzéki térfélen gondolják.
Politikatudományt művelni csak demokratikus keretek között lehet, a „modern” politikatudomány ugyanis azzal párhuzamosan jött létre, hogy a nép egyre nagyobb mértékben kiharcolta a politikai részvétel jogát.
György László szavai most úgy tűnik, tisztázzák minden érdeklődő számára: az általuk elképzelt felsőoktatás célja, hogy kiszolgálja a piac igényeit, a világszínvonal ára pedig az, hogy lemondanak a rossz anyagi helyzetben lévő fiatalokról.
Ennél a menünél tényleg nincs szimbolikusabb, hogy Orbán Viktornak jár a 300 forintos csülkös bableves ebben az országban, közpénzzel megtámogatva.
Először országos forgalomkorlátozásokra van szükség félpályás lezárásokkal, aztán a szint emelésére egészpályásokkal. Ezután jöhet valamikor a sztrájk.
Talán nem volt túlerőben a zsarnokság 1956-ban? És kicsoda Kósa Lajos, Polt Péter, Rogán Antal vagy Mészáros Lőrinc a szovjet hadsereghez képest?
Lehet, hogy ebben a rendszerben nincs jobb opció – azonban opció egyáltalán?
A baloldali politika iránti fogadókészséget immár nem kell bizonygatni. A kérdés az, hogy létrejön-e egy olyan hiteles politikai szereplő, amelyhez csatlakozhatnak az emberek.