A holokauszt fővárosa
A 75 éve felszabadított táborkomplexum el nem múló botránya, a helyrehozhatatlan történelmi tények a ma élők számára a morális autonómia és a racionális ítélőképesség kifejlesztésének akut szükségességét demonstrálják.
A 75 éve felszabadított táborkomplexum el nem múló botránya, a helyrehozhatatlan történelmi tények a ma élők számára a morális autonómia és a racionális ítélőképesség kifejlesztésének akut szükségességét demonstrálják.
A szegregáltan oktatott, méltó jövőjétől megfosztott roma kisgyerekből lesz az a felnőtt, akinek biztosan nem lesz esélye kiemelkedni.
A bécsi születésű, kényszerű emigrációja után brit állampolgár szociálpszichológusról érdemes megemlékeznie annak a közösségnek, amely az igazságosság és az egyenlőség szemszögéből próbál gondolkodni a világról.
Ha idén nem történnek meg a győzelem esélyének megteremtéséhez szükséges lépések előkészületei, 2021-től már csak kapkodás lehet az ellenzék kampánya, 2022-ben pedig a megszokott vereség várja.
A jelenlegi társadalmi rendnek szüksége van a cigányellenességre, amely a rendszer stabilitásának egyik záloga, s amelyet épp úgy támogatnak az ellenzéki választók, mint ahogyan támogatták az embertelen menekültellenes politikát, s ahogyan az ilyesmit mindenütt támogatják a fönnálló hívei.
„Puskával a kezemben, kétezer ember kíséretében végigsétálni a városon, majd gyáván eloldalogni – nos, ez teljes képtelenségnek hatott. A tömeg kinevetett volna. Márpedig az én életem, mint valahány fehér ember élete Keleten, egyetlen szakadatlan küzdelem volt azért, hogy elkerüljem a nevetségességet.”
Ennek a hatodik évébe lépett politikai vállalkozásnak még nem vontuk le a tanulságait.
Méltóság, igazságosság, egyenlőség. Ez papíron jár ma minden embernek Magyarországon. És amikor Orbán Viktor retorikai harcot hirdet a gyöngyöspatai ítélet ellen, ezeket az értékeket köpi szembe.
Más szempontból viszont nem valami progresszív jelölt.