Az érettségi megtartásáról szóló döntés igen vakmerő, és igen kevéssé bátor
Az érettségiket kevesebb kontakttal és méltányosabb körülmények között is meg lehetne tartani.
Az érettségiket kevesebb kontakttal és méltányosabb körülmények között is meg lehetne tartani.
A Nemnövekedés, amit javaslunk, egy kicsit olyan, amit egyesek, akik megszabadultak a munkától, mostanában megélnek. Csak bezárkózás nélkül, több közösségi jólléttel, szolidaritással és az alapvető dolgokra koncentrálva.
Nem egy karakán kiállás a kormány részéről, de legalább koherens a gazdaságvédelmi akcióterv eddigi részleteivel.
A támogatásuk megfelezésével a pártok alig fogják tudni betölteni azt a feladatot, amire valók: formálni és képviselni a nép akaratát.
A médiabíráskodás sok esetben válságtünet: éppen azért kerül rá sor, mert az áldozatokat védeni hivatott társadalmi intézmények és rendszerek nem mindig működnek megfelelően.
Meglepő módon a diskurzus nem osztható leálláspártiakra és a gazdasági válság hatásai miatt aggódókra, sőt.
A válságkezelő csomag lényegi logikája, hogy a „családbarát” kormány a családoknak szinte semmit nem ad, a cégeknek viszont annál többet.
Az első választási nap évfordulója csak holmi ünnepélyes örömködésre kínál alkalmat, a második nap ellenben rákényszerít, hogy felidézzük hajdani csalódásunkat és azokat a töprengéseket is, amelyek a csalódást követték.
A boltban járva hallottam egy vásárlót arról beszélni, hogy ha ezt túlélik, máshogy akarnak élni: úgy fogalmazott, hogy „eldolgozta” az életét, kevés ideje volt a barátaira, a szüleire, és többé nem akar így élni.
A miniszterelnök bejelentette a gazdasági mentőcsomag második ütemét, de egyelőre sokan a vízben maradtak.