A politikai elitből kiábrándult várost 25 év után új reményekkel kecsegtető Michèle Rubirola hat hónappal választási győzelme után lemondott, egészségügyi problémáira hivatkozva. Azonban továbbra is a városházán marad, helyébe szocialista helyettese lép.
Ahhoz, hogy megérthessük, miként hat a jelenben társadalmainkra a járvány, és hogy milyen más folyamatok fonódtak össze, vissza kell térnünk legalább 2015-be. Évértékelő két részben.
A kapitalista gazdaság egészen hasonló módon működik, mint a Féktelenül című filmben az autóbusz: ha a sofőr leveszi a gázról a lábát, a busz felrobban, ha nem veszi le a lábát, előbb-utóbb az is katasztrófához vezet.
A Banlieusards és a Nyomorultak nagyszerű filmek, amelyek bátran néznek szembe a francia társadalom legégetőbb problémáival, ami a szélsőjobbos és kormányzati propagandával szemben nem az iszlamizáció.
Olyan sokat tesznek értünk az egészségügyi és szociális dolgozók, vajon hogyan háláljuk meg mindezt? – kérdezte a köztársasági elnök a néptől a szociális és egészségügyi dolgozók legsanyarúbb éve után.
A társadalmi változás sohasem tud csak felülről megvalósulni. A döntéshozók arra vannak, hogy lentről, kintről és oldalról nyomják őket. Aktív, szervezett, kritikus önszerveződések és mozgalmak nélkül nincs jó önkormányzatiság.
A turizmus csökkenése miatt százezrek vesztették el a munkájukat, és százezrek kapták vissza a városukat, amit elvesztettek a „túlturizmus” hatására. Van megoldás?
2020 több szempontból is kiemelten fontos év kellett volna legyen a nők elleni erőszak megfékezésében, mégsem lett az.
Debord-nál nem meggyőzésről van szó még a legfontosabb teoretikus dolgaiban sem: hanem arról, hogy kedvet csináljon, hogy értéket adjon a lázadásnak, a boldogság keresésének, a vágyak megélésének.
Ma sem azt kéri számon a Heti Hetesen senki, hogy provokatív, kritikus, gúnyos vagy neadjisten elfogult lett volna az a hang, amely a védjegyévé vált, hanem azt, hogy nem ismert ebben mértéket és következetességet, és ezzel máig nem néz szembe.
