A munkavállalók joggal érzik úgy, az állam csak az értékesíthető munkaerőt látja bennük, nem az állampolgárt, akit meg kell védeni az olyan egyenlőtlen viszonyban, mint amilyen a munkáltató-munkavállaló kapcsolata.
Különösen igaz ez ott, ahol, mint hazánkban, a kormányzati intézkedések és elképzelések a gazdaság megmentése érdekében arra korlátozódtak, hogy további, szinte korlátlan jogokat kapjanak a munkáltatók.
Egy fiatal munkavállaló vagy munkavállalás előtt álló egyik leggyakoribb válasza a szakszervezetekről szóló ismereteit firtató kérdésre, hogy „miért, van még ilyen?” Pedig a dolgozók közel 10 százaléka szakszervezeti tag, de a 35 év alatti korosztályt egyre nehezebben éri el az érdekvédelem eszméje.