Magyar Péter drogtesztre hívta Deutsch Tamást és a kormány tagjait – derül ki a politikus hétfői posztjából. Magyar ebben arról ír, hogy mivel a fideszes bulvármédia legmélyebb bugyraiban éppen azt terjesztik, hogy „drogos lenne”, ezért csütörtök reggel drogtesztnek veti alá magát Budapesten. 

„Felszólítom a Fidesz listavezetőjét, Deutsch Tamást és a kormány tagjait, hogy ők is tegyenek ugyanígy és hozzám hasonlóan, legkésőbb szombat reggelig hozzák nyilvánosságra a tesztek eredményét”

– írja Magyar. Ezzel, amellett, hogy mindezt egy olyan bejegyzésben teszi, amiben éppen a magánélet védelmét kéri számon, az is probléma, hogy egy olyan csoport stigmatizációjának vonatára ül fel, akiket szinte teljesen magára hagyott a kormány – és éppen azt a retorikát alkalmazza, ami ellen a teszttel lépni próbál. 

Miközben már-már mémmé vált, hogy Deutsch Tamás mikor, hol és mit fogyasztott, magyarok tömegeinek mindennapjait határozza meg a függéssel való küzdelem.

De ezt felhánytorgatni hiba a probléma gyökerének vizsgálata nélkül. Csak rajongói elvárások kiszolgálásaként felemlegetni az internetes kommentelők kedvelt kritikáját a Fidesz EP-képviselőjével szemben, anélkül, hogy a valós drogpolitikai problémákról egyetlen szót is ejtene a Tisza párt üstököse, könnyen okozhat több kárt, mint ahány lájkot hoz. Ahogy a kormányzati kommunikációnak a szerhasználókat folyamatosan démonizáló és büntető retorikáját sem lehet csupán személyes támadásként értelmezni Magyar ellen, hiszen itt egy régóta tartó – a migránsozáshoz és a szexuális kisebbségekhez hasonló – ellenségkép kialakításáról van szó.

Magyarország jelen tudásunk szerint világelső az alkoholbetegek lakosságarányos számában; a 18-64 év közötti korosztály 1,2 százaléka (72 000 ezer ember) használt a megelőző hónapban illegális szert; 0,2 százalékuk (12 000 ember) pedig problémás droghasználó lehet egy 2021-es kutatás szerint.

Persze a felsőbb osztályok – így a NER-elit – fogyasztási szokásai jelentősen eltérnek a legszegényebb tömegek szerhasználati mintáitól: míg az első csoport a bevett, ismert, de drágább kábítószerekhez nyúl, elsősorban szórakozási szándékkal, addig a második csoport az ismeretlen dizájnerdrogokkal keres ideiglenes szabadulást a mindennapok nyomorából. Ahogy a Felixben elfogyasztott pezsgő elválik a kisbolt előtt lehúzott reggeli keserűtől, úgy van különbség a luxusmulatókban felszívott kokain és ketamincsíkok, meg a faluvégi romházakban belőtt, vagy szegregátumokban elszívott ismeretlen hatású és eredetű szerek között.

De mindkét csoportra igaz, hogy a súlyos függőséget okozó szerekkel szemben nem a büntetőjog, hanem az egészségügyi megközelítés jelenthet választ.

Fontos, hogy ne bűnözőkként, deviáns masszaként mutassuk be és uszítsunk a szerhasználók ellen, akik jelentős része szegényebb, hátrányosabb és traumatizált hátterű – különösen igaz ez a könnyen hozzáférhető, de az ismert szereknél több veszélyt rejtő új pszichoaktív szerek használóira. Hanem komplex problémaként kezeljük, a büntetés helyett a megelőzésre, a gyógyulás támogatására és a kiutak nyújtására kell helyezni a hangsúlyt.

De ahogy általában a komplex problémák esetében, a Fidesz ebben a kérdésben is a legegyszerűbb és legkárosabb utat választotta.

A nehéz sorsú gyermekek segítése, a kérdésben való tudatos nevelése és a prevenció helyett a szexuális kisebbségek elleni harc hevében kitiltották a civileket az iskolákból, csak olyanoknak megengedve a szerhasználatot érintő előadások megtartását, akik feliratkoztak a sokáig nem létező listára. A szerhasználók segítése és az egészségügyi problémák megelőzése, kezelése helyett bezáratták az ezzel foglalkozó központokat (lásd Kék Pont kipaterolása a Józsefvárosból) – miközben a Fideszhez köthető helyi lapokban, más médiafelületeken és politikai reklámokban lenéző undorral mutogatják a problémákkal küzdőket.

Miközben tudjuk (sok konkrét esetben pedig sejtjük), hogy a kormánypárt soraiban is ülnek szerhasználók, ez nem lehet indok, hogy a Fidesz leegyszerűsítő uszítására ugyanebben a hangnemben reagáljunk. A komplex kérdések komplex válaszokat kívánnak meg.

Nem azért, mert Deutsch Tamásnak ne lennének lehetőségei a függőségtől való szabadulásra – persze nem állami intézményekben, hanem elsősorban drága magánklinikákon. Hanem éppen azért, mert a szerhasználat ilyen stigmatizálása „lecsorog”, az általános drogosozás az abból való szabadulás lehetősége nélkül hagyott csoportokra is billogot éget.

Ahogy az egyéb, a hazai viszonyok között kezeletlenül hagyott pszichés betegségekkel küzdőket sem állítaná ily módon pellengérre jóérzésű ember, úgy az addiktológiai kategóriába esőkkel sem teheti meg, hogy ezen tulajdonságuk alapján próbálja megítélni jellemüket vagy alkalmasságukat egy-egy pozíció betöltésére.

Így igazából nincs jelentősége annak, hogy mi lesz Magyar Péter, vagy akár Deutsch Tamás drogtesztjének eredménye.

Mert az sem a politikusokon, sem pedig a kérdéskör hazai realitásán nem változtat: amint arról korábban írtunk, jól mutatja a kormány hozzáállását, hogy míg a 2020-as költségvetésben 517,5 millió forint volt elkülönítve kábítószer-használat megelőzésre, addig a 2021-es költségvetésben ez 0, azaz nulla(!) forint.

Ráadásul miközben a kormány 2013-ban elfogadott drogstratégiája 2020-ban lejárt, addig azóta nem indult újabb hasonló program. A program hét év alatt drogmentes Magyarországot ígért, de, mint az jól látható: ez nem sikerült. Sőt, ahogy a Drogriporter gyűjtéséből is kiderül, a kormány nagyon nagy erőkkel helyezte át a hangsúlyt a megelőzésről, a szakemberekkel való együttműködésről és általában a drogkérdés szakértői megközelítéséről a büntetés, letartóztatás, megfélemlítés módszereire.

A fővárosban ezzel szemben a 2021-ben életre hívott, szakértői szervezetek és civilek alkotta Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) letette az asztalra az első Fővárosi Drogstratégiát, amit tavaly december 13-án a Fővárosi Közgyűlés is egyhangúlag jóváhagyott.