Nagy Zsolt színész és felkonferáló a közönség közé ment, és megkérdezte, ki miért van itt.

Az igazságért!

Az oktatásért!

Az unokáimért!

A gyerekeimért!

Szolidaritásból!

A jogaimért!

NoÁr (Molnár Áron) újra megtapsoltatta az EDF-es diákokat, majd elmesélte szolnoki élményét, miszerint mielőtt Szolnokra ment volna, néhányan megfenyegették, hogy megverik őt. A szolnoki tüntetésen végig mellette állt két pedagógus, akik azt mondták, azért állnak ott, hogy megvédjék. Ezért érzi kötelességének, hogy ő is megvédje a tanárokat. Az egészségügyi szakdolgozókért és a szociális szféráért is felszólalt.

Ezek az ügyek „nem jobb- vagy baloldali ügyek, nem keresztény vagy nemkeresztény ügyek, vidék vagy fővárosi ügyek, hanem nemzeti ügyek”, jelentette ki a rapper.

Szabadabb és nyitottabb országért harcol. Emlékeztetett, hogy egy kormányplakát egy havi pedagógusbérbe kerül, majd a jövedelmi egyenlőtlenségekre hívta fel a figyelmet a politikusok és a pedagógusok közt. Ezután egy petíció aláírására szólított fel, és azt kérte, hogy kövessék a diákok a miskolciak példáját és kezdjenek ülősztrájkba. Végezetül rappelés helyett elszavalta a Tanítani akarunk, de nem mindegy, hogyan c. dalát.

Az Egységes Diákfront (EDF) képviselői léptek színpadra.

A diákok rámutattak: mióta ők élnek, a tanárokkal senki nem foglalkozott. Szerintük sokakban tehetetlenség, reménytelenség van. De ez se ’48 se ’56 hőseit nem állította meg, a felszólalók arra mutattak rá: hozzájuk hasonlóan kell küzdeni.

„Nem hagyjuk, Nem hagyjuk!” – skandálta a közönség.

Egy másik diákfelszólaló átvéve a szót elmesélte: iskolájának teteje beázik, és remény sincs a helyreállításra. Napelem ugyan van rajta , de az nem működik. A cég, amely telepítette, megszűnt. A tornaórákra a felszerelést a tesitanár vette, a krétáról, WC-papírról nem is beszélve.

„A tanároknak kell eltartania az intézményeket?” – kérdezett rá.

„Elegünk van” – kiabálták válaszul a jelenlévők.

Az EDF harmadik felszólalója rámutatott: a diákok azért álltak össze, hogy végre változás legyen az oktatásban. Hogy legyőzzék a cinikus kormánytagokat, a hazug politikusokat.

„Elegünk van” – kiabálták továbbra is a tüntetők.

„Elegünk van abból, hogy kiszorítanak minket a nemzetből. Kik vagytok ti, hogy megmondjátok, ki magyar és ki nem, kinek hol a helye?” – kérdezett rá a felszólaló, majd a központosított oktatást, a nemzeti kerettantervet kritizálta.

December 9-én lesz az EDF utolsó idei tüntetése – jelentették be beszédük végén a diákok.

Pataki Klára gyógypedagógus következett, aki azoknak a hangja akar lenni, akiknek nincs hangja.

Autista lánya miatt érintett szülő is, a szülőkért is felszólalt, nem csak a gyógypedagógusokért. Tudja, milyen érzés attól félni, hogy az óvodába nem mehet többé a gyerek vagy nem veszik fel az iskolába. Tudja, milyen érzés iskola után estéig foglalkozni a gyerekkel stb.

Megfáradt dolgozók és szülők tartják fenn a rendszert, legyen szó egészségügyről vagy iskoláról.

Fontosak a törvények, de a népnek is változnia kell, különben nem lesz igazi változás. A pedagógusok általában hangsúlyozzák, hogy nem a bérkérdés az elsőszámú problémájuk. A legfájóbb gondjuk az utca emberének véleménye és a beszólogatások.

Felfogjuk-e végre, hogy minden mindenkit érint, mert egy közösség és ország vagyunk? – tette fel a költői kérdést.

Az igazi méreg tehát a közöny. Nagyon mélyen szereti ezt az országot, de fájó ennyire szürkének és indulatosnak látnia a magyarokat. Egymást kell segíteni, zárta beszédét.

Nagy Zsolt felkonferáló hívta fel rá a figyelmet: A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) adományokat gyűjt a sztrájkoló tanároknak és a tüntetések megszervezéséért. A bankszámlaszám a PSZ honlapján érhető el.

A következő felszólaló, Horváth Dániel egyházi iskolából érkezett a tüntetésre. Nagy Zsolt rámutatott: habár az egyházi iskolák is mozgolódnak, közös tüntetésen még nem lépett fel egyházi iskolában tanító tanár.

Horváth Dániel elmondta: kötelességének érezte, hogy megszólaljon.

„A legnagyobb tisztelettel kérem mindazokat, akik az oktatási ügyben döntéshelyzetben vannak: ne hallgassanak tovább!”

Ezután egy verset olvasott fel, amely elmondása szerint Márai Sándor Halotti beszédének átirata volt. A „vers” a tüntetések témáit, az oktatás helyzetének aktualitásait és társadalmunk közismert kihívásait (megélhetés, műveltség hiánya stb.) sorolta rímelve.

„Nem vagyunk mások, mint preparátumok” – szavalta Horváth Dániel.

Szilágyi Kitty óvodapedagógus szólalt fel következőként.

Az óvodapedagógusokra nagy felelősség hárul, mert a családok részévé válnak, és a felelősség miatt ki kell mondaniuk azt is, ami tarthatatlan, kezdte beszédét.

Szerinte tarthatatlan, hogy minimálbérért dolgoznak, hogy nincs, aki már a pályát választaná fiatalként, és hogy olyan szerv határoz róluk, ahol soha nem látták a gyerekeket.

Nem megoldás, hogy elveszik a fókuszt a gyerekekről az adminisztratív munkával. Nem megoldás, hogy a szakemberhiányt úgy akarják megoldani, hogy délutánra szakképesítés nélküli emberekre akarják bízni a gyerekeket. Nem megoldás, hogy nincs miből megélniük, ezért sokan pályaelhagyásra készülnek és az ottmaradókra egyre több terhet rónak. Nem megoldás az engedetlen kollégák elbocsátása. Stb.

Szeretne óvó néni maradni, ezért van most itt. Hisz a pedagógusok alapjogaiban és a hivatásukban, de így nem tudnak felelősséget vállalni a munkájukért, amit egyébként vállalnának.

Széplábi Bori énekes nem énekesként, hanem szülőként lépett a színpadra.

„A közoktatásban már csak a szent bolondok maradnak” – mutatott rá. 

De már lassan ők se, nincsenek tanárok, oktatók a felszólaló szerint. Azt is kiemelte: az oktatás problémája a szülők, a gyerekek és mindenki problémája.

Miért kell a szülőknek finanszíroznia az oktatás – kérdezett rá Széplábi Bori. „Papírzsebkendőt még be tudok vinni, de tanárt nem.”

A felszólaló szerint a kedvesség, a türelem idejének vége, ehelyett inkább

„legyünk dühösek!”

A közönség a beszédet a „Fizessétek meg a tanárainkat” skandálással hálálta meg.

Hende István tanár, aki egy falusi általános iskolában tanít, először a történelmet idézte föl. Elvesztett világháború, Trianon, spanyol nátha… Ezt a helyzetet a jelenhez hasonlította. Ezután Klebelsberg Kunót méltatta és Pintér Sándorhoz hasonlította.

Elítélte, hogy mennyi pénzt vett föl a tankerület vezetője juttatásként, miközben mások eleve alacsony fizetését csökkentette garantált bérminimumról minimálbérre.

Sorolta az ügyleteket, amiket a tankerület vezető intézett, és amelyekkel rosszul jártak a dolgozók. Olyan szerződést kötött például a tankönyv készítőkkel, ami elvette a pótlékukat, és nem fizetett túlórabért stb. „Ha ezt látná Klebelsberg Kuno!”

Általánosságában a tankerület vezetőkről azt mondta, hogy legalább ne az oktatás területén tevékenykedjenek, hanem máshol. Végül versbe foglalva szavalta el, milyen kevésre számíthat egy tanár.

A budapesti Nemes Nagy Ágnes gimnázium tanárai, akik a felkonferáló szerint már számtalan alkalommal álltak ki a pedagógusok ügye mellett, most népdallal, majd gitáros slammel, versszerű szövegekkel tiltakoztak a színpadon.

A performansz keretében önvizsgálatra szólították fel a hatalmat, és lelkesítették közönséget a jelenlévők támogatásával.

Nagy Zsolt színész a felkonferáló, aki többek közt Martin Luther King, Malcolm X és Muhammad Ali fekete polgárjogi harcosok harcához hasonlította a pedagógusok ügyét.

A tüntetést a miskolci Hermann Ottó Gimnázium egy zenekarának előadása kezdte. 2016-ban ebből az iskolából indult el a Tanítanék és a kockásinges mozgalom.

A belügyminisztérium elött párszáz tüntető kezdte meg a vonulást a Kossuth térre a petíció átadása után.

A vonulás elején „A SZTRÁJK ALAPJOG” molinóval és dobokkal vonultak a szervezők. A vonulás hamarosan több ezresre duzzadt.

A tüntetők különböző molinókkal érkeztek.

A Belügyminisztériumtól átért a helyszínre a több ezer fős tömeg a Kossuth térre. Nemsokára beszédek következnek.

A pedagógus szakszervezeteken és a Tanítanékon kívül ott van többek közt a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége (MOMSZ), az Egységes Diákfront, noÁr, a miskolci Hermann Ottó Gimnázium és a  Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium is.

Kérdésünkre egy helyszínen tartózkodó tüntető azt mondta, azért jött ki a tüntetésre, hogy az ország jobb irányba haladjon. Nem állami oktatásban tanul, de szeretné, hogy ha egyszer lesz egy gyermeke, jó oktatásban tanuljon. Egy olyan oktatásban, ahol megtanítják például a kreativitásra is.

„Ha radikalizálódni kell, akkor radikalizálódni fog”, mondta a tiltakozóhullám jövőjéről a tüntető.

„Egyszer ki fog pukkanni a lufi úgyis”, tette hozzá végül

Tudósítónknak nyilatkozott Neubauer Tamás a Pedagógusok Szakszervezetének Győr-Moson-Sopron megyei elnöke.

Neubauer Tamás elmondta, hogy már egy éve küzdenek a szakszervezetek azért, hogy a pedagógusokat, a gyermekeket emberszámva vegyék.

„Nincs hova hátrálni, csak előre tudunk menni”

Neubauer Tamás szerint magától semmi sem változik meg, igaz, hogy a kormány csökönyösen ragaszkodik szándékaihoz, de szerinte a változást ki kell kényszeríteni.

Munkatársunk kérdésére elmondta azt is, hogy minden szakszervezettel szívesen szövetségre lépnek a pedagógusok,

„várunk mindenkit, aki szerint ez az élet, amit most élünk, élhetetlen. Csak együtt tudunk sikeresek lenni.”

Kollégánk rövid interjút készített egy tüntetővel.

Horváth Éva, 76 éves és azért látogatott el a tüntetésre, hogy az unokáit és a gyerekeinek jobb jövője legyen.

„Ha semmit nem teszünk, akkor semmi sem fog történni”, mondta arról, hogy miért vesz részt a tüntetésen.

A jövő az, hogy a fiataloknak kell példát mutatni, és most ő is példát szeretett volna mutatni azzal, hogy itt van. „Ez egy kölcsönös dolog”, jelentette ki.

Annak örülne, ha legközelebb március 15-én lenne nagy tüntetés.

Dobrovits Orsolya, a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) elnöke nyilatkozott lapunknak a helyszínről.

A szakszervezeti vezető kijelentette, hogy szolidárisak a pedagógusokkal, mert „mi is hasonló cipőben járunk”, mint ők.

Egyre több példát lát ágazatot átívelő szolidaritásra. Mivel egyre többeket érint az egyeztetés hiánya, egyre többen fognak csatlakozni a tiltakozáshoz a KKDSZ elnöke szerint.

Helyszínen lévő kollégánk interjút készített Törley Katalinnal, elbocsátott pedagógussal, a Tanítanék és a polgári engedetlenségi mozgalom egyik alapítójával.

Arra a kérdésre, hogy miután a mentősök is jelezték, hogy részt vesznek a demonstráción, lát-e esélyt további szakmákat átívelő szolidaritásra, Törley Katalin azt mondta, „még nem látja, de reméli”.

Fontosnak tartja, hogy az „elittiltakozásból” általános tiltakozás legyen, hogy a központból eljusson minden kis régióba a tiltakozás, és a különböző szakmák közt is legyen szolidaritás.

„Dolgunk, hogy kiálljunk értük és nagyon hálásak vagyunk, amikor más szakmák kiállnak értünk”, tette hozzá.

Az elbocsátások utáni segítségről azt mondta, hogy a szakszervezet felajánlotta a jogi segítségét, de végül a Helsinki Bizottság segítségét vették igénybe. A Tanítanék mozgalom anyagilag és lelkileg segítette őket.

Hangsúlyozta, hogy újra megtennék azt, amiért kirúgták őket, mert „fontos eleme a pedagógiai munkájuknak”, hogy ki mertek állni magukért.