Pataki Klára gyógypedagógus következett, aki azoknak a hangja akar lenni, akiknek nincs hangja.

Autista lánya miatt érintett szülő is, a szülőkért is felszólalt, nem csak a gyógypedagógusokért. Tudja, milyen érzés attól félni, hogy az óvodába nem mehet többé a gyerek vagy nem veszik fel az iskolába. Tudja, milyen érzés iskola után estéig foglalkozni a gyerekkel stb.

Megfáradt dolgozók és szülők tartják fenn a rendszert, legyen szó egészségügyről vagy iskoláról.

Fontosak a törvények, de a népnek is változnia kell, különben nem lesz igazi változás. A pedagógusok általában hangsúlyozzák, hogy nem a bérkérdés az elsőszámú problémájuk. A legfájóbb gondjuk az utca emberének véleménye és a beszólogatások.

Felfogjuk-e végre, hogy minden mindenkit érint, mert egy közösség és ország vagyunk? – tette fel a költői kérdést.

Az igazi méreg tehát a közöny. Nagyon mélyen szereti ezt az országot, de fájó ennyire szürkének és indulatosnak látnia a magyarokat. Egymást kell segíteni, zárta beszédét.