Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Bizonyítsuk be, hogy Putyin téved!

Az Európai Unió nyersolajellátásának 96 százalékát importból fedezi, és ennek mintegy 30 százaléka Oroszországból származik. Az olaj Oroszország exportbevételeinek messze a legnagyobb forrása: több mint kétszerese a gázexportból származó bevételeinek. Az EU a kőolaj-függőségének kielégítésére naponta 285 millió dollárt fizet Putyinnak. Az EU-ban a kőolaj és kőolajtermékek több mint kétharmadát a közlekedés használja fel.

Az olajból és gázból származó bevételek az orosz állami költségvetés bevételeinek 40 százalékát teszik ki, és szoros az összefüggés e bevételek és Oroszország katonai kiadásai között.

Az EU az orosz nyersolaj importjával nagyrészt fedezi Oroszország hadi kiadásait | Forrás: Transport & Environment

Az Inside Climate Newsban megjelent cikk így jellemezte a helyzetet:

„Putyin február 20-i ukrajnai inváziója előtt néhány héttel az orosz pénzügyminisztérium bejelentette, hogy a váratlanul magas olaj- és gázárak miatt 2021-ben nagy költségvetési bevételre tett szert. Az orosz kormány olaj- és gázbevételei több mint 51 százalékkal meghaladták az előrejelzéseket. Októberben, amikor Európa a magas földgázárakkal küzdött, amelyeket részben az orosz szállítások lassulása okozott, Oroszország naponta csaknem 500 millió dolláros fosszilis tüzelőanyag-bevételt könyvelhetett el.”

Cullen Hendrix, a téma egyik szakértője megállapította:

„Ha az olajárak a hordónkénti 20 dolláros tartományba zuhannának, Putyin számára nagyon nehéz lenne azt tenni, amit most tesz, mert belpolitikai fronton számos válsággal kellene szembenéznie. Másrészt, ha a központi kasszák teli vannak, és Putyin tudja, hogy, legalábbis rövid távon, az invázió valóban még magasabbra emeli az árakat, ez egyfajta átmeneti irracionális optimizmussal töltheti el.”

(A témával kapcsolatban részletes elemzést jelentetett meg a g7.hu is.)

A fentiek fényében a legerősebb válasz Oroszország agressziójára az olajfogyasztás azonnali és jelentős csökkentése lehet. Egy ilyen intézkedés nemcsak azért csökkentené Oroszország bevételeit, mert kevesebbet tudna exportálni, hanem azért is, mert amikor a kereslet csökken, általában az árak is csökkennek. Ezért megdöbbentő, hogy számos kormány olyan intézkedéseket vezetett be vagy tervez bevezetni, amelyek növelik az olajfogyasztást. A japán kormány több mint háromszorosára emelte a (már meglévő!) üzemanyag-támogatást, mégpedig 0,15 dollárra literenként. Írország a benzin jövedéki adóját literenként 20 eurócenttel, a gázolajét pedig 15-tel csökkentette. A francia miniszterelnök bejelentette, hogy négy hónapra literenként 15 centes kedvezményt vezet be, ami több mint 2 milliárd euróba kerülne a kormánynak. Svédország azt tervezi, hogy csökkenti a benzin és a gázolaj adóját, és minden autótulajdonosnak 1000 svéd korona egyszeri támogatást folyósít. Még az orosz agresszió egyik leghangosabb ellenzője, Lengyelország is hasonló intézkedést hozott: az üzemanyagok áfáját 23-ról 8 százalékra csökkentette.

Amint ismeretes, magyar kormány 480 forinton rögzítette a benzin és a gázolaj literenkénti árát, mintegy 25 forinttal csökkentette a jövedéki adójukat, és literenként 20 forint ártámogatást ad a kisebb töltőállomásoknak. Mivel a kutaknál az üzemanyagárak most jóval alacsonyabbak a piaci árnál (ami literenként 700 forint körül mozog), a napi üzemanyagfogyasztás megháromszorozódott. Bár ennek nagy része a megnövekedett üzemanyag-turizmusnak, az üzemanyagcsempészetnek és az olcsó üzemanyag későbbi felhasználásra történő felhalmozásának köszönhető, az árcsökkentés jelentősen megnövelte a közúti forgalmat, különösen egyes határ menti területeken.

Az alacsonyabb üzemanyagárak magasabb üzemanyag-fogyasztáshoz vezetnek, így minden ártámogatás, árbefagyasztás épp azt a problémát súlyosbítja tovább, amelyet a kormányok megpróbálnak megoldani.

Az üzemanyag-támogatások ráadásul fokozódó környezetszennyezést és növekvő üvegházhatású gázkibocsátást eredményeznek. Ráadásul a közlekedési üzemanyagokra nyújtott támogatások az adófizetők pénzéből származnak, ezért más területekről kell forrást elvonni, vagyis az adófizetők végső soron egyáltalán nem járnak jobban. Az ilyen intézkedések annál is inkább visszásak, mert a megnövelt támogatások elsősorban a gazdagoknak kedveznek (például Hollandiában a lakosság leggazdagabb 10 százaléka 14-szer többet költ közlekedési üzemanyagra, mint a legszegényebb 10 százalékuk, Magyarországon pedig legalább 7-szer többet), így növelik a társadalmi egyenlőtlenségeket és az elosztás igazságtalanságát.

Különösen fontos, hogy ezáltal azoknakat a személyeknek jutattnak még több pénzt, akik messze a legtöbbel járulnak hozzá az éghajlatváltozáshoz. (A világ lakosságának leggazdagabb 1 százaléka kétszer annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint a legszegényebb 50 százalék.) Még jobban látszik a rendszer perverzitása, ha hozzávesszük a fosszilis tüzelőanyagok már meglévő hatalmas összegű támogatását: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a világ fosszilistüzelőanyag-ipara percenként 11 millió dollár támogatást kap. Európában ez a támogatás évente több mint 500 milliárd eurót tesz ki. Ezeket a támogatásokat sürgősen meg kell szüntetni (az EU és más G7-országok ígéretet tettek arra, hogy 2025-ig megszüntetik őket), és semmiképpen sem volna szabad növelni őket.

Az üzemanyagra fordított háztartási kiadások százalékos aránya lakossági jövedelmi decilisenként 2018-ban (1. decilis=legszegényebb 10%, 10. decilis=leggazdagabb 10%). A helyzet valószínűleg ennél is sokkal rosszabb, hiszen a gazdagabb emberek nagyrészt cégautókkal járnak, ami nem jelenik meg a háztartások költségvetésében (ráadásul a cégautók általában nagyobbak, és jóval többet futnak, mint a magánautók). A számításokat a Levegő Munkacsoport végezte a KSH Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvételei alapján

Az üzemanyagárak befagyasztását és a támogatásokat többek között azzal indokolják, hogy „segít az infláció csökkentésében”. Csakhogy a legnagyobb inflációt a háború és a környezetszennyezés okozza. Aligha van más, ami jobban növelné a költségeket, mint emberek tömegeinek betegsége és halála, illetve gazdasági javak pusztulása.  (Ha például Ukrajnában a háború miatt akadozik a mezőgazdasági termelés, az élelmiszerárak az egekbe szöknek az egész világon, így hazánkban is, aminek már most is láthatjuk a jeleit.)

Forrás: Food Unfolded

A legfontosabb figyelembe veendő szempont azonban az, hogy a kőolajtermékek növekvő támogatása az olaj iránti kereslet, és az olaj piaci árának növekedését eredményezi, miáltal csak még több pénz áramlik az orosz kormányhoz, amiből a háborús gépezetét finanszírozza.

Oroszország agressziójának ellensúlyozása érdekében a nemzeti kormányoknak azonnal vissza kell vonniuk a kőolajtermékekre vonatkozó adókedvezményeket és támogatásokat. Az Európai Bizottságnak fel kell szólítania az érintett kormányokat, hogy hozzanak ilyen intézkedéseket, és amennyiben nem hajlandók, azonnal fel kell függeszteni a számukra nyújtott összes uniós támogatást. Ez utóbbinak minden bizonnyal van jogi alapja:

egy igazságtalan és szörnyű háborút nem szabad közpénzből támogatni, és – a Bizottság kinyilvánított álláspontjával összhangban – nem szabad uniós pénzt adni olyan országoknak, amelyek gyengítik a környezetünket védő szabályokat.

A tagállamokban fel kellene függeszteni minden olyan állami beruházást is, amihez nagy mennyiségű kőolajtermék kell (például az útépítést). Be kell tiltani az üres légijáratokat, és be kell vezetni, vagy meg kell emelni a repülőjegyek adóját. A helyi önkormányzatoknak sürgős intézkedéseket kell hozniuk a személygépkocsi- és teherautó-használat csökkentése érdekében, többek között hatékony forgalomcsillapítási intézkedésekkel, a környezetbarát személy- és áruszállítási módok támogatásával, a parkolási díjak emelésével és minden héten autómentes vasárnapok szervezésével.

Mivel a legtöbb ember nincs teljesen tisztában az orosz olajexport és az Ukrajna elleni agresszió közötti összefüggéssel, elengedhetetlen, hogy a kormányok és helyi önkormányzatok széles körű kampányt indítsanak, amelyben tájékoztatják az embereket arról, hogy az olajfüggőségünk táplálja Oroszország háborús gépezetét, és arra kérjék őket, hogy takarékoskodjanak az olajjal, amennyire csak tudnak. Csak akkor használjanak autót, ha feltétlenül szükséges, és tartózkodjanak a repüléstől. A vállalatoknak újra kellene gondolniuk, hogyan és mikor szállítanak árukat. Mindenki írja alá az Avaaz felhívását, hogy a kormányok és pénzügyi intézmények ne táplálják tovább Putyin háborúját!

Célzott támogatást kell nyújtani a társadalom legszegényebb rétegei számára. Ez nem jelenthet problémát a kormányoknak, mivel az EU valamennyi tagállamában már léteznek különböző szociális támogatási rendszerek. Még akkor is a szegények járnának a legjobban, ha minden egyes polgár számára ugyanazt a havi többlettámogatást biztosítanák (lásd például Kanada és Magyarország esetét).

Mindezek az intézkedések néhány héten belül megvalósíthatók, de már a bejelentésüknek is azonnali hatása lenne.

A jelenlegi helyzetben egy percet sem várhatunk. Ha most nem cselekszünk, cinkosai leszünk annak, hogy az orosz hadsereg százezreket gyilkol meg, és milliók halnak éhen Európában, Afrikában és Ázsiában.

Putyin valószínűleg meg van győződve arról, hogy az európaiak annyira az autóik megszállottjai, hogy még átmenetileg sem fognak lemondani azok használatáról, bármit is tesz Ukrajnában. Bizonyítsuk be, hogy téved!

Lukács András a Levegő Munkacsoport elnöke.