Szerdán beadta felmondását az erdélyi Transindex hírportál minden újságírója. Felmondásukról közleményben értesítették olvasóikat, a szűkülő erdélyi magyar szólásszabadság és nyilvánosság tereire hivatkozva, és arra, hogy a jelenlegi felállásban nem látják biztosítva újságírói függetlenségüket. Nem sokkal később kiderült: az újságírók nagy része Transtelex néven indít lapot a Telexszel együttműködésben, közösségi finanszírozásból.
Mi vezetett ide, illetve hogyan viszonyulhatnak ehhez a váltáshoz a lap erdélyi olvasói, akik számára nem csupán újságként, de a közösségi emlékezet, a nyilvánosság történetének egy hordozójaként is funkcionált a lap?
Orbánék fojtó ölelése
Erdély egyik legrégebbi magyar nyelvű hírportálja az egykori Index elődjének számító Internetto mintájára alakult 1999-ben, Kolozsváron. A tömbházlakásban indult szerkesztőséget a kétezres évek elejétől aztán szokatlan felállásban két jogi entitás, a Média Net KFT és a Média Index Egyesület tartotta fenn. A lap és a hozzá tartozó portál azóta funkcionált hírfelületként és vitafórumként – az internetes fórum formátumát (Disputa), majd a vélemény- és publicisztikarovat különböző formátumait (Holt Költők, Wélemény, Plakátmagány) alkalmazva adott teret erdélyi közéleti témák megvitatásának. Fontos része a lapcsaládnak az Adatbank is, amely többek között nyilvánosan elérhető, Erdélyhez kapcsolódó bibliográfiákat, statisztikákat, kiadványokat rendszerez, de térképekhez, és egy alapos szótárhoz is hozzáférhet a felhasználó. A portálon megjelenő, részletesebben tárgyalt témák alapvetően liberális és baloldali szempontokat tartottak szem előtt – ezek egy jobbra tolódó közbeszédben különösen fontosnak bizonyultak.
Ahogy azt a Mércén korábban megírtuk, a Transindex 2021 októberében támogatási felhívást tett közzé – ekkor tűnt úgy, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől (RMDSZ) érkező támogatások csökkenése miatt a lapot kiadó Média Index Egyesületnek a közösségi finanszírozás mellett kell döntenie. Már októberi felhívásukban is jelezték az egyre nyilvánvalóbbá váló helyzetet:
az erdélyi magyar sajtóban dolgozóknak egyre nehezebb megőrizni függetlenségüket, a sajtóorgánumok nagy részét a Demeter Szilárd vezette, NER-hez köthető Erdélyi Médiatér Egyesület pénzeli, egy kisebb részük pedig az RMDSZ és a párthoz köthető Communitas Alapítvány többnyire kimondatlan feltételekhez, elvárásokhoz kötött támogatását élvezheti, még kisebb részüket tartja fenn egyesület vagy cég.
A Transindex forrásainak kalandos történetével és RMDSZ-től való függéseivel az Átlátszó Erdély foglalkozott sokat. Többféle spekuláció született arról, hogy a lapot mennyire szoros szálak fűzték az RMDSZ-hez, s itt szokás szót ejteni a kft-ben korábban tulajdonrésszel bíró Kelemen Hunorról vagy a volt RMDSZ-elnök, egy időben ugyancsak tulajdonrésszel bíró Markó Béláról, aki az utóbbi időszakban a Transindex munkatársaként dolgozott, vagy az RMDSZ-szel jó viszonyt ápoló, csíkszeredai befektetőről, Hajdú Áronról. Azok a megszorítások, utalások, telefonálgatások, amelyeket erdélyi újságírók egyre gyakrabban emlegetnek, immár nyilvánosan is, tágabban viszont ahhoz a folyamathoz köthetők, ahogy a Fidesz fokozatosan bevásárolja magát a külföldi médiákba.
Az International Press Institute (IPI) februárban publikált cikksorozata azokat a stratégiákat igyekezett követni, ahogy a magyar kormány közvetlenül választások előtt tőkét folyósít környező országok médiáinak. Ebben az összefoglalóban vázolják, ahogy a magyar kormány bevásárolta magát Szlovénia és Észak-Macedónia médiáiba. Bár Hidvéghi Balázs európai parlamenti képviselő váltig állítja, hogy pusztán profitalapú üzletek ezek, az észak-macedóniai sorosozás vagy a feltételezés, hogy Orbán így kerülheti ki a politikai pártok külföldi támogatását tiltó jogszabályokat, aggodalomra adhat okot. Az is felvet kérdéseket, ahogyan a 2018-ban Londonban alapított V4NA hírügynükség befolyásolhatja mind a KESMA sajtótermékeit, mind a Balkánon felvásárolt médiákat. Ugyanezen stratégiák részének tűnik az, ahogyan a Fidesz a szerbiai, szlovákiai és romániai magyar nyelvű médiáknak igyekszik kizárólagos támogatójává válni.
Ezek a külső folyamatok alapoztak meg a Transindex újságíróinak közös felmondásának. A kollektív felmondás váratlanul érte az erdélyi médiákat – sokakban felmerült a kérdés, hogy miért pont most állt fel a szerkesztőség? Tudomásunk szerint ennyi időt vett igénybe a több lehetséges tulajdonossal való egyeztetés és az új projekt kereteinek tisztázása. Román közegben a független G4 tudósított az újságírók felmondásáról és fejezte ki szolidaritását. A felmondás híre elkeseredettséget és némi értetlenkedést váltott ki számos erdélyi értelmiségiből. Fokozta a zavart a media1.hu cikke: érkezik a Transtelex!
Vegyes fogadtatás
‘Mi következik most? Újra felvesszük Felméri Kázmér világnézetét, ehhez pedig előbb kézbe vesszük Karácsony Benőt és ráhangolódunk arra, milyen a különösen nehéz időkben is „a napos oldalon” lenni.’ – írják a felmondó szerkesztők közleményükben, ehhez képest azonban egészen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt feszültségek nélküli a váltás. A többségi tulajdonos, Hajdú Áron úgy nyilatkozott a Krónikának, nem tudott a felmondások tervéről, és tanácstalan a további lépéseket illetően, forrásaink szerint a lap külső munkatársai is előző nap értesültek a felmondásról.
Kulcsár Árpád, a lap korábbi munkatársa Kósa András nyilatkozata alapján az Azonnalinál fog a továbbiakban dolgozni, a többi újságíró vélhetően a volt Transindex munkatársai és a Telex által létrehozott közös erdélyi projektben.
Többen adtak hangot annak Erdélyben a támogatói kampány kezdete óta, nyilvánosan vagy félnyilvánosan, hogy a Transindex közösségi finanszírozásra való áttérését bizalmatlanul fogadták, mert nem teljesen átlátható a szerkesztőség finanszírozása és anyagi helyzete. Bár a támogatási kampány indulása után rendszeresen nyilvánossá tették a kampányból származó bevételek összegét, a két jogi entitás által tulajdonolt sajtótermék anyagi helyzetének alapos tisztázását többen hiányolták.
Bár Romániában a bizonyíthatóan közérdekű adatok igényelhetőek és nyilvánosságra hozhatóak – a Transindex esetében ennek a munkának nem került gazdája, de a szerkesztőség sem végezte el. Bár fontos az a különbségtétel, amely alapján a független sajtótermékektől, intézményektől mindig nagyobb átláthatóságot követelünk (ez szükségszerűen plusz munkákhoz vezet), egy olyan közegben, ahol spekulálni halkan kell és hibázni veszélyes, mégis felmerült a kérdés, hogy vajon a lap függetlenedett-e teljesen a RMDSZ-től?
Bonyolítja a helyzetet, hogy – amint a media1.hu rámutatott – a transtelex.ro és a transtelex.hu domainneveket már novemberben regisztrálták, miután a két portál munkatársai több közös anyagon dolgoztak együtt. Nem tudni, hogy a közösségi finanszírozás bizonytalansága, vagy az együttműködések és diverz bevételi források praktikus volta miatt döntöttek így a szerkesztőségek – érzékelhető azonban bizonyos fokú csalódottság a Transindex rendszeres olvasói között, ami abból a szempontból érthető, hogy, bár a független projekt megfelelő előkészítése érdekében kellett ugyan „időt vásárolni”, tény, hogy az olvasóknak egészen 2022. február 15-éig nem lehetett elképzelésük arról, milyen konstrukciót támogatnak.
Messzire megy következtetéseiben a Főtér szerzője, amikor azt feltételezi, hogy közvetlenül a küszöbönálló magyarországi választásokhoz kapcsolható a keddi csoportos felmondás, de tény, hogy ebben az eseménytelen erdélyi februárban a fordulat sokakat ért váratlanul. A közösségi média kommentszekciói alapján az olvasók nem is teljesen értették az apropót – és a felmondó újságírók közleménye sem adott különösebb magyarázatot rá. A gyors egymásutánban történő eseményeket tekintve érthető a jó adag bizalmatlanság, amivel az erdélyi olvasók a Transtelex létrejöttének hírét fogadták. Az biztos, hogy a szerkesztőségnek sokat kell dolgoznia a bizalmatlanság leépítésén, és ez csak az egyik az új projektet fenyegető veszélyek közül.
Számos lehetőség is megnyílhat azonban a politikától való direkt függéstől mentesülő szerkesztőség előtt.
Végre szó eshet azokról a telefonhívásokról, fenyegetésekről, számonkérésekről, amelyekkel az erdélyi politikum a nyilvánosság intézményei felé, a háttérben operál, s amelyekről csak utalgatva beszél bárki is. Lehetőség van megnevezni és elemezni azt a politikai helyzetet, amelynek csupán tünete az a közmondásos, a romániai magyar nyilvánosságot fojtogató jelenség, hogy erdélyi politikusok és közszereplők csak a legritkábban vállalnak interjút, akkor is csak írásban.
Lehetőség lesz konkrét összegekről beszélni – s ha már konkrét összegek, azokról a bizonytalan támogatottságból adódó embertelen újságírói bérekről, amelyekből nehéz élni, és megalázó dolgozni.
Lehetőség nyílhat a sajtó szerepének definiálására – tágabban értelmezve, de erre az erdélyi magyar nyilvánosságra is levetítve – vajon van-e szerepe a sajtónak, médiának a híradáson és adatellenőrzésen túl? És újra meg kell kérdeznie magától az erdélyi nyilvánosságnak azt is, lehetőség szerint reflektálva a magyarországi diskurzusra, hogy mit jelent a függetlenség, mit jelent a sajtószabadság – és mit jelent a közösségi finanszírozás? Ezeket a kérdéseket előbb-utóbb fel kell tennünk magunknak, mert ha a húszéves lap megszűnte után is csak hiányosan tudjuk megválaszolni őket, az nemcsak a jelenleg működő sajtó egészen zavaros helyzetére mutat rá, hanem új sajtótermékek koncepcióinak létrehozását sem könnyíti meg. Mert az teljesen biztos, hogy a Napos oldal szerzője sem annyival intézné el, hogy that’s showbiz.
Sok elvárás és kérdés tolakszik tehát a Transtelex indulása körül, de kétségtelen, hogy sokan reménykedünk az újságírók és a projekt sikerében, hiszen, különösen most, nagy szükség van független sajtóra, médiára.
