Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Milyen kihívások várnak az EU-ra 2022-ben?

Súlyos kérdések várnak megválaszolásra az Európai Unióban 2022-ben. A tét, hogy az Unió képes lesz-e megőrizni a geopolitikai helyzetét az elkövetkezendő évben – a CNN összeállította, hogy mire érdemes figyelni.

Külföld

Az egyre gyűrűdző határmenti konfliktusok, illetve az amerikai politika megbízhatatlansága tavaly megnövelte az érdeklődést egy közös európai hadászati fellépéssel kapcsolatban. A CNN tavaly novemberben számolt be egy hivatalos dokumentumról, amiben egy ötezer fős, gyorsan bevethető katonaság létrehozásának javaslata szerepel.

A tervezetet egyelőre mind a 27 tagállam támogatja, de sokan úgy tartják, hogy az érdekellentétek majd a részletek kidolgozása során mutatkoznak meg.

A hadseregnek fontos szerepe lenne az olyan konfliktusok kezelésében, mint a lengyel határon kialakult menekülthelyzet kezelése, vagy az ukrán határ közelében felsorakozó orosz hadi fenyegetettség mérséklése.

A lap szerint az Uniónak törekednie kell arra, hogy fenntartsa a gazdasági és politikai függetlenségét az elkövetkezendő évben. Gyakorlatilag ez nagyrészt a kínai „Egy övezet, egy út” (illetve új Selyemút vagy BRI) befektetési hullám ellensúlyozására tett kísérleteket jelenti. Mint ismeretes, Kína az elmúlt években a gazdasági növekedés biztosítására állami hitelekből nagyértékű beruházásokat támogatott, főleg Európában és Afrikában.

Az Európai Bizottság decemberben bejelentette, hogy 300 milliárd eurónyi (110 ezer milliárd forint) befektetést kíván foganatosítani infrastruktúrafejlesztésre világszerte 2027-ig. Az Uniónak, miközben ellensúlyozni próbálja az eladósodottságból származó kitettség hatásait, fontos törekednie arra, hogy jó gazdasági viszonyt ápoljon Kínával, hiszen az európai ellátási lánc már nagyon  függ az ázsiai nagyhatalomtól.

Mindeközben a közös külpolitika kidolgozása jelentős nehézségekbe ütközik, hiszen az Unió tagállamai mind vétójoggal rendelkeznek. Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország hajlamos volt élni a lehetőséggel.

Belföld

Éles változások jöhetne az Unió életét nagyban befolyásoló országokban. Németország döcögősen, de új irányról döntött tavaly szeptemberben. Az évtizedek óta meghatározó Angela Merkellel és a kereszténydemokrata pártszövetséggel koalíciós kormányzásának vége szakadt. Helyébe egy óvatos és bizonytalan összefogás lépet a szociáldemokrata SPD, a Zöldek és a radikálisan tőkepárti FDP között.  Az új német külügyminiszter a Zöldek vezetője, Annalena Baerbock, aki korábban szigorúbb fellépésre szólított fel Oroszországgal és Kínával szemben.

Nagy a tétje az áprilisban esedékes francia elnök választásnak is. A tavaly júniusban rendezett regionális választások elsősorban bizonytalanságról tanúskodnak. A részvétel negatív csúcsot döntött, a választás első fordulójában a szavazók 33 százaléka, második fordulójában pedig 35 százaléka vett részt. Míg a várakozások a szélsőjobboldali Marine Le Pen pártjának, a Nemzeti Tömörülésnek (RN) sikerét várták, ez elmaradt. Azonban a Macron által 2016-ban alapított A Köztársaság Lendületben (LREM) is különösen gyengén szerepelt.

A francia elnök az elmúlt évben sorra teszi a gesztusokat a szélsőjobb irányába. A jobboldali fordulat ellensúlyozására baloldali alternatívára lenne szükség, azonban ez meggyőző formában még hiányzik a francia belpolitikából.

Ráadásul 2022 első felében Franciaország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. Macron az egyik legnagyobb támogatója a szorosabb integrációban működő, többsebességes Európai Unió gondolatának. A francia elnöknek politikai győzelmet jelentene, ha a márciusi ülések során az Európai Tanács elfogadná a közös hadsereg létrehozására irányuló terveket.

Környezetvédelem

Miközben az EU döntéshozásában egyre előkelőbb helyeket szereznek a zöldpolitikát képviselők, és egyre több a klímaváltozás fontosságát hangoztató nyilatkozat, súlyos kritikák érik az Unió klímapolitikáját.

Korábban részletesen beszámoltunk róla, hogy az EU válasza a rohamosan súlyosbodó klímakatasztrófára a piacosítás. Jó példa erre az uniós emisszió-kereskedelmi rendszer (ETS), vagyis a szén-dioxid-kibocsátási jogosultságok piacának megteremtése a semmiből.

A piacosítás meghatározza a megújulós támogatási rendszereket is, és 2014-ben kötelezővé tették az aukciók bevezetését. Az aukciós támogatási rendszerben a potenciális beruházók egymás alá ígérve versengenek az energiatermelés után járó állami prémiumokért. Tehát azok a befektetők kapnak prémiumot az aukció végén, akik a legkevesebb állami támogatással elégszenek meg beruházásuk elindításához, ez pedig a legnagyobb megújulós projekteknek kedvez, így jóval nehezebb helyzetet teremtve a kisebb és rugalmasabb energiaközösségek létrejöttének.

Az Európai Bizottság (EB) rendszeresen tesz ígéretet a zöld átállásra szánt anyagi támogatások növekedésére, illetve a megújulókhoz köthető energiatároló kapacitások fejlesztésére.  A COP26 Klímakonferencia során az országok megegyeztek, hogy mérséklik a globális felmelegedés mértékét.

Ezzel szemben a EB új javaslatában zöldenergiaként szerepelne a földgáz és atomenergia felhasználása.

Amennyiben a tagállamok elfogadják a javaslatot, 2023-tól a megújulókkal lenne egy síkon a két csakugyan szennyező energiaforrás. Egyes uniós államoknak ez lenne az érdeke, hiszen például Franciaországban az áramenergia–ellátás 70%-át atomenergia szolgáltatja.

A döntés Magyarországnak is jól jönne, hiszen Palkovics László innovációs és technológiai miniszter már 2015-ben arról beszélt az ENSZ fenntartható fejlődéséről szóló tanácskozásán, hogy Magyarország 95 százalékban atomenergiával tervezi biztosítani az áramellátását.

Korábban részletesen írtunk róla, hogy az atomenergia jelentős mértékű szennyezéssel jár, hiszen nagy méretű beruházást igényel, a működéséhez szükséges uránt ki kell bányászni, a használt, évszázadokig veszélyes fűtőanyagot pedig biztonságosan tárolni kell.

A német környezetvédelmi miniszter élesen kritizálta a Bizottság javaslatát, „helytelennek” nevezve azt. Az ügyben különösen visszás, hogy mindeközben Németország egymaga felelős az Európai Unió üvegházhatású gázkibocsátásának több mint ötödéért a barnaszénnel működő erőművei miatt. A javaslatot a spanyol Ökológiai Átmenet Minisztériuma is kritizálta, és visszalépésként értékelte azt.

Idén nyáron mutatta be Ursula von der Leyen bizottsági elnök az Európai Unió Fit for 55 nevű csomagját, ami a 2030-ig meghatározott, 1990-es bázisévtől számított 55 százalékos uniós üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentés eléréséhez szükséges gyakorlati lépéseket taglalja. A tervezetet több civil szervezet is bírálta, mivel egyes pontjai aránytalanul sújtja az alsó társadalmi rétegeket. A programcsomag alapján a lakossági fogyasztásra is kiterjedne az ÜHG-kibocsátási kvóta.

Az átfogó klímavédelmi program és az élhető környezet fenntartása egyre fontosabb a választóknak, az e téren ütköző gazdasági és társadalmi érdekek mentén új konfliktusok várhatóak az év folyamán.

Kizsákmányolás

Tavaly élesebbé váltak a egyenlőtlen adózási gyakorlatok felszámolására tett ígéretek. Mint beszámoltunk róla, májusban az uniós jogszabályok hiányosságára hívta fel a figyelmet az Európai Bíróság ítélete.

Az Európai Bizottság 2014-ben indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy sérti-e a szabad versenyt az Amazon és a luxemburgi adóhatóság között köttetett adómegállapodás. A Bizottság szerint az egyezséggel a cég kikerülte az uniós értékesítéséből származó nyereségének háromnegyedére vonatkozó adóterhek megfizetését.

Az Amazon esete azért is különösen szembetűnő, mert 2020-ban a járvány idején 44 milliárd eurós rekordforgalmat bonyolított Európában, amiből egy cent társasági adót nem fizetett.

A Bíróság az adóparadicsomi állapotot fenntartó Luxemburgnak és az Amazonnak adott igazat. A gyakorlat elterjedtsége miatt hatalmas összegektől esnek el az államok költségvetései és az állampolgárok.

Az Európai Bizottság még 2020-ban jogilag kötelező érvényű ajánlást (direktívajavaslatot) nyújtott be az európai minimálbérek megállapítására.  A javaslat azonban nem tartalmazott elegendő garanciát arra, hogy valóban képes legyen csökkenteni az EU-n belüli jövedelmi egyenlőtlenségeket – figyelmeztetett bírálatában Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ). Ez azonban nem akadályozta a bevezetését, mint beszámoltunk róla, Ausztria  és Magyarország visszautasította az egységes európai minimálbér bevezetését.

Sötét fellegek

Miután kizárták a Fideszt az Európai Néppártból (EPP), a párt látványos kapcsolatépítésbe kezdett az európai szélsőjobboldali pártokkal. A 444.hu híroldal december elsején számolt be arról, hogy még 2021-ben megalakulhat a szélsőjobboldali erőket tömörítő pártcsalád. A tervezett koalíció az Európai Parlament harmadik legerősebb csoportja lett volna. A hírt követően azonban a lengyel kormánypárt, a PiS visszakozott a csatlakozástól, a bejelentés elmaradt, a Fidesz pedig tagadott.

A híresztelés nem volt alaptalan. Mint beszámoltunk róla, július elején Orbán Viktor olyan nyilatkozatot írt alá, amely egy új, szélsőjobboldali pártcsalád megalapítását vetítette előre. A közös közleményben az aláírók kiállnak a „nemzetek Európája” mellett az „eljövendő európai szuperállammal” szemben, és „családi értékekkel” helyettesítenék a „tömeges migrációt”.

A magyar miniszterelnök aláírása mellett szerepelt lengyel PiS elnöke, Jaroslaw Kaczynski, Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje, és az olasz Liga vezetője, Matteo Salvini is.

 

Címlapkép: MTI/Máthé Zoltán