Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A zöldszervezetek elégedetlenek az EU klímavédelmi csomagjával

Szerdán hozták nyilvánosságra az Európai Unió Fit for 55 csomagját, ami a 2030-ig meghatározott, 1990-es bázisévtől számított 55 százalékos uniós üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentés eléréséhez szükséges gyakorlati lépéseket taglalja.

A csomag jellegét szemléletesen példázza, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök a „zöld növekedés” köré fűzte fel bemutatását.

 

Nyilvánosságra hozatala után beigazolódni látszanak a környezetvédő szervezetek félelmei, miszerint nem nyújt megfelelő megoldást a klímaváltozás elleni küzdelemben, miközben szociális szempontból is felvet problémákat.

Noha a tervezet kitér a kibocsátáscsökkentés szociális aspektusaira, látványosan nem fordít elegendő energiát – akár a szó szoros értelmében – arra, hogy a benne foglalt intézkedések ne sújtsák aránytalanul az alsó társadalmi rétegeket.

 

Ahogy a Föld Barátai európai szervezete (FOEE) és a Jogot az Energiához Koalíció (REC) felhívják rá a figyelmet, a csomagban foglalt intézkedések nyomán sok szegény háztartásnak tovább fog növekedni az energiaszámlája, amennyiben nem finomítanak a javaslatokon. Miközben méltányolandó és fontos cél, hogy csökkentsék az épületek energiafelhasználását, és a jövőben csak magas energiahatékonyságú épületekre adjanak engedélyt, a házak károsanyag-kibocsátására kivetett díjakból hiányzik a szociális érzékenység.

A régebbi házak kibocsátása ugyanis aránytalanul magasabb lehet, mint egy modern, például geotermikus energiával fűtött passzívházé. Mégis, az utóbbit elsősorban a tehetősek engedhetik meg maguknak, és ez még egy darabig várhatóan így is marad. Ezzel szemben az alacsony keresetű, régi, rossz állapotú és alacsony energiahatékonyságú házakba szorult szegényeknek jóval többet kell majd fizetniük nemcsak a felhasznált energiahordozóért, de fűtési rendszereik és szigeteléseik alacsony hatásfoka miatt is.

Ez pedig még a jelenleginél is nagyobb tömegeket taszíthat energiaszegénységbe: a szervezet szerint meglehet, hogy milliók képtelenek lesznek fizetni az energiaszámláikat.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az energiaszegénység, különösen az Európai Unió perifériáján, vagyis a dél-keleti karéjon már most is súlyos, milliókat érintő problémát jelent.

A Habitat for Humanity Magyarország és a kolozsvári Center for the Study of Democracy nálunk is bemutatott, közös tanulmánya épp ezt a problémát dolgozza fel. A javaslatcsomag többek között az energiaszegénységben élők infrastruktúrájának támogatását, valamint a korszerű ingatlanokkal felvértezett, szociális bérlakásszektor erősítését javasolja a döntéshozók számára, és rávilágít arra, hogy az uniós klímacélok eléréséhez az energiaszegénység felszámolásán át vezet az út.

A profitorientált energiaszektor működése mellett úgyszintén nehéz lesz úgy teljesíteni a klímacélokat, hogy a társadalom meg is tudja fizetni az otthonok fűtését és világítását. A FOEE-REC közös közleménye szerint a tervezetbe foglalt pozitív lépések nem tudják ellensúlyozni a társadalomra terhelt költségeket.

A szervezetek úgy látják, hogy – amellett, hogy tagállami szinten nem várhatók kikényszeríthető lépések – a szegények támogatására előirányzott eszközök nincsenek megfelelően meghatározva, és várhatóan a támogatások mértéke sem lesz elégséges a rohamosan növekvő energiaszámlák kompenzálására.

Azzal ugyanis, hogy az Európai Bizottság bevonná a lakossági energiafelhasználást, valamint a közlekedést az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe (ETS), jelentősen nőnének a társadalom terhei.

Ez a Másfélfok szerint úgy nézne ki, hogy a lakossági gázszolgáltató, vagy az üzemanyag-kereskedő az eladott tüzelőanyag után meg kellene hogy vásárolja az európai ÜHG-kibocsátási kvóta megfelelő részét. Erre eddig a polgári légi közlekedés, energiatermelők, valamint a nagyipar volt köteles.

Vagyis előreláthatóan a lakossági fogyasztásra terhelnék rá a cégek a pluszköltségeket, melyekkel a Bizottság a károsanyag-kibocsátást fogná vissza, ami a fent említett okokból igazságtalan: nem nézi, hogy kinek milyen az anyagi helyzete, csupán azt, hogy mekkora a kibocsátása. Hasonlóképp ahhoz, mikor Franciaországban a kormány a szennyezőbb, régi dízelautókat próbálta kiszorítani, ez esetben is biztosra vehetjük, hogy a társadalom alsóbb rétegei fognak pórul járni. Bár Franciaországban legalább sikerült a kormánynak kirobbantania a sárgamellényes, rendszerellenes tüntetésekhez vezető tiltakozásokat a lépéssel.

A kimutatások szerint az európai háztartások rezsije évi 429 euróval fog nőni átlagosan. Ráadásul a lakossági terhek növelésével párhuzamosan a kibocsátás várhatóan alig fog csökkenni ezen rendszer bevezetése nyomán; míg az ipari termelés területén a karbonkvóták ösztönözhetik a termelőket a kibocsátáscsökkentésre, technológiaváltásra vagy a termelés felhagyására, a lakossági fogyasztókra nem lehet ilyen egyszerűen átültetni a piaci logikát.

Freek Spinnewijn, a FEANTSA európai hajléktalansággal foglalkozó szervezet vezetője a tervezetről elmondta,

„nagyon reménykedtünk benne, hogy a Bizottság teljesíteni fogja a Zöld Megállapodásban tett ígéretét, miszerint senkit nem hagy hátra, de ehelyett a csomag az energiaszegénységben élők arculcsapása lesz. Egy lépést tesz előre, kettőt hátra. Noha van néhány program az alacsony jövedelmű emberek számára, összességében magasabb energiaszámlákkal, vagy hideggel fog járni számukra. Ez egyszerűen hibás.”

A Greenpeace környezetvédő szervezet sincs elragadtatva a fit for 55 csomag tartalmától.

 

Európai vezetőjük, Jorgo Riss szerint

„a Bizottság ezen intézkedéscsomagja egy tűzijáték bemutatása egy szemétdomb fölött. Lenyűgözőnek tűnhet, de menj közelebb, és elkezd bűzleni. Nincs az a mennyiségű blabla ami megváltoztatná a tényt, hogy egy olyan kibocsátási cél elérését szolgálja, ami nem a klímatudományon alapul. Egy olyan világra ítél minket, melyben folyamatosak, és még rombolóbbak a halálos hőhullámok, a tomboló erdőtüzek és a pusztító viharok és áradások, melyeket az elmúlt néhány hónapban láttunk. A valódi változás eléréséhez az EU-nak és az európai kormányoknak be kell fejezniük a zöldrefestést, abba kell hagyniuk a fosszilis tüzelőanyagok, a szennyező közlekedés, az ipari mezőgazdaság és az erdőirtás támogatását.”

 

A nemzetközi környezetvédő szervezet pontokba szedte, nagy vonalakban milyen problémákat látnak a csomagban.

  1. Megújulók és biomassza (avagy hamis megújulók): a 2030-as célarány közelebb van a 40, mint az akkorra kívánatos 50 százalékhoz. Ráadásul nem tudni, mekkora lesz benne a biomassza aránya, amit a szervezet szerint nem kellene a megújulók közé sorolni, amennyiben erdőkből nyerik ki hozzá a fát.
  2. Ellentételezések: a természet szén-dioxid elnyelő képességét nem megfelelően számolják, és félő, hogy olyan tevékenységek, például az ipari állattartás kibocsátásának az ellensúlyozására fogják használni a számítások során, melyeket egyébként más uniós kvótarendszerek szabályoznának.
  3. Autók: a Bizottság 2035-től szándékozik megszüntetni a belsőégésű motorral szerelt autók forgalmazását. Ez hét évvel későbbi időpont annál, ami a Greenpeace szerint elfogadható lenne, ráadásul arról nem esik szó az anyagban, hogy hogyan terelnék az embereket a kevésbé környezetszennyező közlekedési formák, például a vasút felé.
  4. Repülés: a repülők üzemanyagára kivetendő adó túl alacsony és túl későn jön – miközben fájón hiányzik az iparág tervezett leépítése a vasút javára. A zöld üzemanyagok pedig üres ígéretek csupán, melyek az iparág zöldrefestését szolgálják.
  5. ETS: a fentebb említett társadalmi veszélyek mellett nem szolgálja a kibocsátás szignifikáns csökkentését.
  6. Karbonvám: a magas ÜHG-kibocsátás mellett termelt, jellemzően ipari termékekre vagy áramra kivetett extravám jó eszköz lehet, ugyanakkor félő, hogy azon országok gazdaságait fogja elsősorban sújtani, melyeknek a felelőssége sokkal kisebb a klímaváltozás terén.

Az európai Klímaakció Hálózat is elégedetlen a csomaggal

– véleményük szerint nem a politikai alkuk nyomán meghatározott 55 százalékos kibocsátáscsökkentés kellene hogy az Unió célja legyen, hanem hogy az évszázad végéig sikerüljön az ipari forradalom előtti időkhöz képest 1,5 fok alatt tartani a felmelegedést.

 

Pontokba szedték, milyen 2030-as célok tennék lehetővé a felmelegedés 1,5 fok Celcius alatt tartását.

  • Az ETS-ben érintett szektorok – energiatermelés, repülés, ipar – kibocsátását hetven százalékkal kellene mérsékelni a 2005-ös szinthez képest.
  • Az Erőfeszítés-megosztási Rendelet, az ESR hatálya alá eső szektorok – közlekedés, épületek, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás – kibocsátását felével kellene csökkenteni ezen időszakban. Érdemes megjegyezni, hogy a közlekedés és az épületek végül az ETS hatálya alá kerültek.
  • A földhasználat és erdészet segítségével elnyerhető szén-dioxid mennyiséget meg kell duplázni.
  • Az energiatermelés legalább felearányban megújuló forrásból kellene hogy származzon az évtized végére.
  • Az előrejelzett igényekhez képest legalább 45 százaléknyi energiát meg kellene takarítani.

Összességében elmondható tehát, hogy a Bizottság hiába akarja ambiciózusnak és a fényes, zöld és élhető jövő felé vezető út mérföldköveként beállítani a javaslatcsomagot, legjobb esetben is csak félmegoldásokat tartalmaz. Így aligha alkalmas jelen formájában arra, hogy az évszázad végéig sikerüljön másfél fok alatt tartani a bolygó klímájának a felmelegedését.

A piaci alapú megoldások és a nem elég erőteljes szabályozások kétségkívül hatással lesznek a társadalomra, a szegényebb rétegeket pedig különösen súlyosan érinthetik. A nagy szennyezőkkel és a fenntarthatatlan struktúrákkal szemben – például a közlekedés terén – nem lép fel elég erélyesen.

Alapvető hibája, hogy nem szándékozik meghaladni a folyamatos növekedés elvét.

Amivel a gazdaságot minden bizonnyal meg lehet menteni, és a most bejelentett intézkedésekkel egy kicsit talán sikerül elodázni a klímaváltozás hatásainak súlyosbodását, a folyamat hathatós visszafogására azonban látványosan alkalmatlan. Ez pedig elsősorban a szegényebb országokat érinti hátrányosan, de ha ebben a formájában vezetik be, az Európai Unió ötvenmilliónyi, energiaszegénységben élő lakosának is még szorosabbra kellene húznia a nadrágszíjat, már ha lenne hová.

A korábbi ígéretekkel szemben a Bizottság úgy tűnik, ismét a rászorulókat hagyja az út szélén, miközben megvédi a tőkeérdekeket.

Címlapkép: MTI/Szigetváry Zsolt