Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az energiaszegénység felszámolásán keresztül vezet az út az uniós klímacélok eléréséhez

Az Európai Unió egyes, különböző gazdasági fejlettségű régióiban jelentős mértékben különbözik hogy az emberek, háztartások jövedelmük mekkora részét emészti fel az energiához való hozzáférés. Ahogy az sem mindegy, hogy az energia milyen forrásból származik, tekintve hogy az Unió klímacéljainak elérésében kiemelt szerepe van a fűtési és energetikai rendszerek korszerűsítésének.

A Habitat for Humanity Magyarország és a kolozsvári Center for the Study of Democracy közös tanulmányát bemutató sajtótájékoztatón az derült ki, hogy ezek a klímacélok – így a 2030-ig vállalt 55 százalékos üvegházhatású gáz-kibocsátáscsökkentés – igen nehezen lesznek teljesíthetők a kelet- és közép-európai energiaszegénység felszámolása nélkül.

A szervezetek 13 pontból álló javaslatcsomagja ezen a linken érhető el.

A sajtótájékoztatón Feldmár Nóra, a Habitat for Humanity Magyarország energiaszegénység szakértője kihangsúlyozta, hogy a valódi segítségnyújtás érdekében elsődleges feladat lenne

a legkevésbé energiahatékony ingatlanok (például vályogházak) felújítása, a gázhálózatra rá nem csatlakozott háztartások számára megfizethető fűtési megoldások biztosítása, valamint a szociális bérkakásállomány növelése és felújítása.

Anca Sinea, a Center for the Study of Democracy (CSD) szakpolitikai szakértője rámutatott arra, hogy Magyarországhoz hasonlóan

a romániai lakóépületek 90 százaléka 1990 előtt épült, és hozzávetőlegesen a háztartások fele túlzsúfolt, miközben a lakások 16 százaléka üresen áll. Emellett az energiaszegénység csökkentése nem csak a technikai kihívások, vagy az épületek adottságai miatt jelent nehézséget. Gyakran akadályt jelent a városi, soklakásos társasházakban a szomszédok egymással szembeni bizalmatlansága és az együttműködés hiánya is.

Martha Myers (a Föld Barátai Európa energiaszegénység kampányvezetője és a Right to Energy Coalition koordinátora) kiemelte, hogy

ha valaki nem tudja fizetni a rezsiszámláit, az általában nem az egyén hibája. Az energiaszegénység strukturális probléma, ami ellen az alacsony jövedelmű és a rászoruló háztartásokat is elérő felújítási programokkal lehet fellépni. Erre nyújthatnak kiváló lehetőséget azok az EU irányelvek, amelynek részleteiről a következő hónapokban döntenek majd.

Myers felhívta a figyelmet a Jogot az Energiához nemzetközi szövetség munkájára, melynek számos civil szervezet, szakszervezet, szegénység elleni, környezetvédő csoportok, és más, igazságosabb társadalomért küzdő szervezetek a tagjai. A szervezet célja olyan energiarendszerek propagálása, melyek a társadalmi érdekeket helyezik a profitérdekek elé.

A jelenlegi profitorientált energiatermelési- és elosztási rendszerek ugyanis nem alkalmasak az energiaszegénység és a klímaváltozás elleni küzdelemre, hisz a profit növelése alapvetően szembe megy az árak csökkentésével vagy a tisztább működés érdekében véghez vitt fejlesztésekkel.

Louise Sunderland (a The Regulatory Assistance Project senior tanácsadója) pedig arról beszélt, hogy a közeljövőben a szén-dioxid-árazás kiterjesztése több területen és sokkal szigorúbban fogja büntetni a széndioxid-kibocsátást. Ez valószínűleg kedvezőtlenül fog hatni a közép-, kelet-európai régióra és az alacsony jövedelműek kiadásaira, mélyítve az egyenlőtlenségeket.

Az Unióban nagyjából 50 millió embert érint az energiaszegénység, de a keleti tagállamainak társadalmai, kiváltképp a szegényebb régiókban jóval kitettebbek, mint a gazdagabb centrumban. Ennek szemléltetésére a szervezetek közleményükben több adatot is hoznak, miszerint:

  • Bulgáriában a háztartások 34 százaléka, Litvániában pedig a háztartások 28 százaléka nem képes megfelelően melegen tartani az otthonát, míg az uniós átlag csak 7 százalék.
  • Görögországban a háztartások 36 százaléka, Romániában a háztartások 14 százaléka, Magyarországon pedig a háztartások 11 százaléka nem tudja időben befizetni a rezsiszámláit, szemben az uniós 6,6 százalékos átlaggal.
  • A háztartások jövedelemarányos energiára fordított kiadásai is nagyon magasak a régióban: 2016-ban Magyarországon a háztartások mintegy 10 százaléka a jövedelmének több mint 25 százalékát kénytelen volt háztartási energiára költeni.
  • Magyarországon a lakások több mint 80 százaléka 1990 előtt épült, amelyek energiafogyasztása az egyik legmagasabb az Európai Unióban.

A tanulmány szerint az érintett országok alacsonyabb GDP-je, a társadalom alacsonyabb keresete éppúgy nem segíti az energiaszegénység elleni küzdelmet, mint a szociális bérlakások alacsony száma és a magántulajdonú lakások magas aránya. Az angol nyelvű tanulmány említi a professzionális piaci lakásbérleti rendszer hiányát és a piac alulszabályozottságát. Miközben utóbbi valóban súlyos probléma – szociális szempontból is – a kelet-európai régió valójában szerencsésnek tekinthető abból a szempontból, hogy számos nyugati társadalommal szemben nem terjedtek még el a nagy lakáskiadó cégek, melyek működése a tapasztalatok alapján oligopol piac kialakulásával, és a lakók kizsákmányolásával jár, miközben a lakhatási válság megoldását nem segíti érdemileg.

A szervezetek három témakörbe szedve fogalmazták meg tizenhárom pontból – valamint alpontokból – álló javaslatcsomagjukat a döntéshozók számára, ezt az alábbiakban röviden bemutatjuk (a teljes csomag angolul itt érhető el).

I. Erősebb fókusz az energiaszegénységen

1. Az EU-nak köteleznie kellene a tagállamokat, hogy a modernizációs alap, valamint az újjáépítési alap terhére segítsék az energiaszegénységben szenvedő háztartásokat ingatlanjaik modernizálásában.

2. A tagállamok támogatási javaslatainak értékelésekor az Európai Bizottságnak biztosítania kell az Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (HEE), az Igazságos Átmenet Alap, és a Modernizációs alap igazságos elosztását három kulcsterületen:

2.1. Vidéki területek, ahol az EU perifériáján a lakosság 40-50 százaléka lakik, az Unió 28 százalékos átlagával szemben. Jellemzően nagyobb a szegénységben élők aránya, és rossz az épületek energiahatékonysága.

2.2. Városi területek, ahol a lakosság jelentős része él elavult panelházakban. Az épületek és a távfűtési rendszerek korszerűsítésével jelentős energiamegtakarítás érhető el.

2.3. Marginalizált közösségek és szegregátumok, melyeket megújuló energia, energiahatékonysági és energiaközösségi programokkal kellene célozni, szociális programokkal kombinálva. Az érintett országokban a roma népesség körében négyszeres-tízszeres a szegénység mértéke, mint a többségi társadalomban.

Megfelelő támogatási eszközökre van szükség

3. A támogatási csomagok az igények széles spektrumát kell hogy lefedjék. Az energiaszegénységben élő alacsony jövedelmű háztartásokat a piaci eszközökön túli támogatásokkal is segíteni kell.

4. A szilárd tüzelőanyagokat használó háztartásokat nem lehet az energiaszámlákon keresztül segíteni, így más eszközökkel, többek között kedvezményes hitelekkel lehetne rajtuk segíteni. A tanulmány szerint többek között az üzleti szféra bevonása is szükséges.

5. Az alacsony jövedelmű háztartásokat kisléptékű, támogatott projektekkel – például energiatakarékos izzókkal – kell segíteni a megtakarításokban.

6. Kisléptékű, háztartási projektek finanszírozása és szemléletformálás a szociális munkán keresztül mikrohitelek, vissza nem térítendő lakossági támogatások és a megtakarítás ösztönzése útján előmozdíthatják a rászoruló háztartások hozzáférését a takarékos fűtési rendszerekhez.

7. A tagállamoknak az Unió kontójára kellene támogatniuk az elavult fűtési rendszerek és bojlerek cseréjét.

8. Az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos sztenderdek fontosak a klímaváltozás elleni küzdelemben, így a szegény háztartásokat egy uniós alap útján kellene segíteni, energiahatékonyságuk növelésében.

Uniós irányelvekre van szükség az energiaszegénység elleni küzdelemben

9. Az Ökotervezés Direktívában meghatározott kibocsátási normák súlyos anyagi terhet jelentenek az alacsony jövedelmű háztartások számára, így megfelelő támogatással kell segíteni, hogy meg tudjanak felelni az elvárásoknak.

10. Az épületekkel és a társadalmi-gazdasági mutatókkal kapcsolatos részletes adatgyűjtésre van szükség az energiaszegénység elleni küzdelemhez és a felújítások támogatásához, az államoknak definiálniuk kell az energiaszegénységet, és terjeszteniük kell a jó gyakorlatokat.

11. A Bizottságnak biztosítania kellene, hogy a kormányok a nemzeti energia- és klímaterveiken túl is teljesítsenek, és csökkentsék az energiaszegénységet, különösen az Unió perifériáján, ahol a probléma sokkal súlyosabb, mint a centrumban.

12. A Megújuló Energia Direktívának ki kell aknáznia az energiaszegénység elleni küzdelemben és az energiaközösségekben rejlő lehetőségeket.

13. Az Uniónak el kell ismernie a helyi kormányzatok kulcsszerepét az energiaszegénység elleni küzdelem terén, ennek megfelelően kell meghatároznia a költségvetések különböző aspektusait és irányelveket.

A tizenhárom pontos javaslatcsomag különösen időszerű annak fényében, hogy július 14-én mutatják be az Európai Unió Fit for 55 programcsomagját, amiben a 2030-ig esedékes 55 százalékos kibocsátáscsökkentés elérésének gyakorlati elemeit gyűjtik össze.

A Habitat és a CSD analízise és javaslatai a szegénység és a klímaváltozás elleni küzdelem fontos aspektusaira világítanak rá, és remélhetőleg az Uniós csomag is reflektálni fog ezekre a kérdésekre, és jó esetben hatékony válaszokat is adhat rájuk.

Mindazonáltal kérdéses, hogy az energiaszegénység elleni küzdelembe bármilyen mértékben érdemes-e bevonni piaci szereplőket. Ugyanis az energiaszegénységben élők eleve kiszolgáltatott társadalmi helyzetben vannak, és ahogy a csomag többször is hangsúlyosan utal rá, az energiaszegénység csökkentéséhez komoly szükség van uniós forrásokra.

A privát szektor azonban elsősorban a profittermelésben érdekelt, így vélhetően vagy a szegénységben élők, vagy az uniós források kárára igyekeznek majd növelni tőkéjüket – mindazonáltal természetesen nem elképzelhetetlen, hogy nem így történik majd, akkor azonban kérdéses, miért lennének érdekeltek hasonló programokban való részvételben.

Az energiaszegénység témáját dolgozza fel korábbi sajóvölgyi riportunk, melyből kiderül, hogy a szegénységben élők milyen alacsony minőségű szilárd fűtőanyagokat használnak, és milyen társadalmi, egészségügyi következményei vannak az ilyen jellegű fűtésnek. Az energiaközösségek magyarországi perspektíváiról itt írtunk, az energiaszegénységgel foglalkozó cikkeink pedig itt érhetők el.

Címlapkép: Mérce