Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

TGM: Bekezdések az előválasztásról

Úgy látszik, az elmúlt évtized sokunkat teljesen leszoktatott a politikáról.

A (polgári) demokrácia, mondja Bibó, „hangos és követelő”. Tegyük hozzá: verseny. A versenyben a vetélytársak lökdösődnek, helyezkednek, ügyeskednek, ravaszkodnak. Nyerni akarnak.

A közvélemény egy része megbotránkozott rajta, hogy az ellenzéki előválasztás a (polgári) demokrácia szokásai szerint politikai jellegű, tehát valamelyest: harc – békés harc – , tehát összetűzés, veszekedés, taktikázás (is).

Orbán Viktornak nem kell taktikáznia. Neki nem kell versengenie senkivel a miniszterelnök-jelöltségért. A jobboldalon a miniszterelnök-jelöltet a miniszterelnök nevezi ki. Mindkettő: Orbán Viktor. Ott teljes az egység, az egyetértés Orbán és Orbán között. Nem kell tolakodni, hangoskodni. Minden olyan, ahogyan az ellenzéki közvélekedők egy része is szeretné: csöndes, rendezett, profi, izgalmat nem okoz, nyugis, szedált, laktóz- és gluténmentes.

Az ellenzéki közvélemény egy részében az 1987/88-ból ismert hangok hallatszanak: ne legyenek pártok, csak az a hiteles politikus, aki (habár épp az ország vezetésére jelenti be igényét) valahogy mégse politikus, hanem valami olyan izé, hogyismondják. Politikus, de nem pártpolitikus (aminek – bocsánat – többpártrendszerű parlamentarizmus körülményei között nincsen semmi értelme).

Hogy a jelöltek a többi jelölt híveinek nem rokonszenvesek? Előfordul. Ki kellene kérdezni őket a többkulcsos adóról, a többsávos áfáról, a fosszilis energia(fogyasztás) csökkentéséről, az egyenlő munkáért egyenlő bérről még nőknek is, az Európa-politikáról, a jelenlegi hatályos alkotmány megváltoztatásának módozatairól. Meg arról, hogy érdemes-e az autóiparra építeni a gazdaságot, amikor a gépkocsinak láthatólag nincs jövője.

Jelenleg az ellenzéki előválasztás vitáiban zajlik a (polgári) demokratikus politika.

Bosszantó? Frusztráló? Ostobácska?

Hát hogyne.

Tessék szemügyre venni a németországi koalíciós kormányalakítás nehézségeit s a róluk szóló szüntelen médialocsogást. Az ausztriai koalíciós kormány vitáit. Nincs úgyszólván egyetlen európai ország se, ahol ne ez folynék, hiszen többpártrendszerben, médiapluralizmusban ez a normális.

Évtizednyi ideig nem volt hazánkban (polgári) demokratikus politika, most meg lett. Amikorra lett, addigra már a (polgári) demokrácia hívei nem is értik. Úgy fest, hogy leszavazzák az ön (mindennek ellenére mégis) kedvenc jelöltjét? Szervezkedjék! Gúnyolódjék Facebookon, YouTube-on, Twitteren, Instagramon, Redditen, Tik-Tokon, portálok kommentszekciójában, betelefonálós rádióműsorokban, olvasói levelekben, a kocsmában, a buszon.

Önnek nincs jelöltje? Orbán Viktornak van jelöltje.

Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy trükköznek, hála Istennek nem sikerült nekik, annyi baj legyen.

Szegényes kis politika ez, de végre van (legalább polgári) politika. Olyan, amilyen. De a tetszhalott fölébredt.

Ezen méltóztatik keseregni?