Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

TGM: A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Az emlékezetes gyöngyöspatai ügyben a korábbi ítélet pénzbeli kártérítést ítélt meg azoknak a roma gyerekeknek (vagy a családjuknak), akiket a faluban – törvényellenesen – fajilag szegregált oktatásban részesített a helyi iskola.

Ez amúgy se nagyon tetszett volna a fajgyűlölőknek, de a dologba ráadásul beleszólt Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki a legnagyobb nyilvánosság előtt kijelentette (alkotmány- és törvénysértő módon, ám látható élvezettel), hogy a magyar kormány (illetve alárendelt állama) nem fog fizetni, a magyar bíróság által megítélt kártérítés pedig munkakerülő pernahajdereknek jutna, amiről szó se lehet, miközben dolgos fehér népünk megszakad a munkában, ezek a ripők, lusta színesek meg csak dőzsölnek.

A magyar állam képviseletében a hatvani tankerületi igazgatóság megföllebbezte az ítéletet. Amíg a bíróság tanakodott és iratokat tanulmányozott, a kormányzati propagandatörzs által mozgatott portyázó egységek megtalálték a felelőst no kicsoda, Soros György személyében, akinek a (még senki által nem látott) hálózata úgymond pénzt óhajt kicsikarni az óhazából.

Az esetről két cikket is írtam (ld. itt és itt), korábbi állításaimat nem fogom megismételni.

A megdöbbentő arányú, intenzitású és hangerejű kormányzati, kormánypolitikai és – ami nálunk nagyjából ugyanezt jelenti – médianyomás ellenére az ország legfölsőbb bírósága, a Kúria most a kormány ellen döntött, méghozzá úgy, hogy a kártárítést az állami szerveknek készpénzben kell kifizetniük, nincs tréfa: az egész história kitűnő összefoglalása itt, a Kúria közleménye itt. A bírói hatalomnak még mindig vannak független szegmentumai, s ha holnap diadalmasan kérdezi az igazságügy-miniszter, hogy akkor hogy is van ez, nincs itt jogállam…? – akkor azt felelhetjük: de igen, asszonyom, itt-ott, hébe-hóba, szíre-szóra akad a környéken jogállamiság.

Ez az ítélet egyben azt is jelenti, hogy a Kúria a magyar alkotmányos állam (vagy ami maradt belőle) nevében elítéli a faji megkülönböztetést, a faji elkülönítést és óriási nyaklevest kevert le mindazoknak, akik jogerős bírói ítéletek megszegésére hívnak föl, noha jórészt hivatalos személyek.

(Cselekményük közigazgatási jogi és büntetőjogi súlyának megítélése egyelőre jogi vita tárgya.)

Viszont röviden szemügyre kell vennünk azt, hogy miként alakult ki az új cigányellenesség, amely arra sarkallta az egyik európai tagállam vezetőjét, hogy a faji megkülönböztetés népszerűségére sandítva ne átallja megtagadni bírói ítélet végrehajtását, szembeszállva az ország jogrendjével, amelynek a jóvoltából az ország vezetője.

1989-ben Kelet-Európában létrejött a „liberális-demokratikus” kapitalizmus, kompetitív-pluralista képviseleti kormányzattal, amelynek kezdettől fogva, a XVIII. század óta velejárója a nacionalizmus. A nacionalizmus, az etnicizmus és a rasszizmus robbanékony elegye a „reálszocialista” gazdaság összeomlásával egy időben ripityára verte Kelet-Európát.

1989 „a jogállami fordulat” ellenére óriási etnicista hullámot is kiváltott, amelynek legfélelmetesebb példája a jugoszláviai és a csecsenföldi meg az azeri-örmény háború. Következményei máig érezhetők. Az etnikumok vagy nemzetek fölötti, föderatív államalakulatok (a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) fölbomlottak és némely maradványaik továbbra is föloszlóban vannak; Nyugaton se szűnik a katalóniai és a skóciai konfliktus.

A második – még veszedelmesebb – etnicista hullám, amely az egész európai politikát fölborította (és új politikai identitást nyújtott több országnak, mindenekelőtt Magyarországnak, amelynek az elsődleges nemzeti identitását ma „bevándorlásellenesként” jellemzik sokan), az ún. menekülthullám volt, amely legitimálta az etnikai megkülönböztetést és fajgyűlölő pártok tucatjait juttatta különféle parlamentekbe (nem szólva régebbi pártokról, amelyek igen nagy számban váltak idegengyűlölővé és rasszistává).

A menekültellenes, etnicista, xenofób őrjöngés, amely különböző mértékben ugyan, de egész Európát hatalmába kerítette, az addigi készlethez – mészárlás, elűzés, éheztetés, kitelepítés, tömeges nemi erőszak – hozzáadta a „meghalni hagyni” nem új (gondoljunk a második világháború alatt az indiai éhínségre és a zsidóknak nyújtandó segítség elmulasztására), de mostanáig nem nyilvános elemét. A világ tengerein ma is kóvályognak szerencsétlen menekültekkel teli hajók, amelyek kényszerű utasaira a hullámsír vagy a szomjhalál/hőhalál vár; különféle határállomásokon kis területre zsúfolt, elhanyagolt, nélkülöző áldozatok várják a kaszást. A koronavírus-válság alatt nyíltan bevallott egészségpolitikai alapelvvé vált az idős betegeket meghalni hagyni, hiszen az ő életük gazdaságilag értéktelen. Mindezek tünetek: annak a tünetei, hogy a kései kapitalizmus már nem képes, nem is hajlandó fönntartani a polgári moralitásnak akárcsak a puszta elveit se.

Tévednek mindazok, akik azt képzelik, hogy a privatizációval és piacosítással radikalizált (amúgy a maga államkapitalista alakjában addig is megvolt) önzés különbözik az ugyanakkor kirobbant etnikai (csoportos) önzéstől. Az én cégem, az én röplabdacsapatom, az én nemzetem (néptörzsem, fajtám, szülőfalum) nyerjen, a másik (a többi) menjen csődbe, pusztuljon el – ez az érzület kerekedett fölül azonnal. Hiszen még a bős-nagymarosi erőmű elleni tüntetéseknek is volt szlovákellenes élük (hajjaj), habár rájuk mint protozöld, „civildemokratikus” jámborságokra szokás emlékezni. Akárcsak a falurombolás elleni tüntetésnek románellenes éle – ebben én a balek hagyományos szerepét játszottam. Sajnos.

A szabadság sokak számára máig a morálnak mint „fölöttes énnek” a megszüntetését, a szublimáció kiiktatását jelenti – nekem aztán senki ne mondja meg, mit érezzek, ha gyilkolhatnékom van, hát gyilkolhatnékom van, hagyjuk az elvontságokat, győz a ragadozó, eleven élet – , így hát a rasszizmus hagyományos bírálata még a háború előttinél is hatástalanabbnak bizonyult.

Azt, hogy a romák ember alatti lények, mindenütt olvashatjuk az interneten. De ember alatti lényekként bánni velük nem szabad.

Ezt mondta ki a bíróság, amelynek nem kell alkalmazkodnia a közvéleményhez, nem kell választásokat nyernie fajgyűlölő környezetben, és ez a legfőbb előnye. Az alkotmány által 1990/91-ben bevezetett vegyes rendszerben van nem képviseleti ág (a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ággal szemben), és őszintén ismerjük el: a megmérgezett közvéleménnyel szemben szükség van ilyen („elitista”) intézményre. [1] Ha valaki erre azt mondaná, hogy „nem demokratikus”, akkor hadd emlékeztessem rá (vö. evvel), hogy a demokrácia elveivel a választás, a képviselet ellentétben áll; demokráciában a vezetőket kis időre választják ki a nép köréből, találomra, sorshúzással.

Igaz, a kinevezett, elmozdíthatatlan bírói kar eszméje is ellentétben áll a demokráciával, nemcsak a parlamenté. De mivel demokrácia amúgy sincs sehol, emiatt nincs gyakorlati okunk aggódni.

Mindenesetre többé nem lehet Magyarországon a roma gyerekeket másodrendűként kezelni; a fehér gyerekekkel kell egy osztályba járniuk; erről az iskolának, tanfölügyelőségnek, tankerületnek kell gondoskodnia; aki ezt megpróbálja kijátszani, pórul jár.

Hálás köszönetünk mindenekelőtt a végtelenül türelmes magyarországi roma közösségnek, amely lojálisan és törvénytisztelőn várt a bírói ítéletre, nem pedig… De hagyjuk.

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. Tisztelet a Kúriának.

[1](Frissítés:) Ennek az írásnak a megjelenése után a szélsőjobboldali-állampárti sajtó is megemlékezett a Kúria ítéletéről. A vulgáris cigányozó cikkeken kívül (Magyar Nemzet, 888.hu) szembeötlő a hivatalos körök véleménye a jogról: idézik egy vezető jobboldali politikus véleményét: „a bírók komcsik” (!), egy másik iránymutató publicisztika címe egyszerűen: „Bíróbűnözés!” (A kifejezés természetesen a hírhedt „cigánybűnözés” képzetnek a párhuzama.) Mindez nyilván a bíróságok elleni további támadások lehetőségét jelzi. Köztudomású, hogy a gyalázatos „fölhatalmazási törvény” rémhírterjesztési cikkelyére hivatkozva a rendőrség előállított két ún. kisembert szimpla facebookos vélekedés miatt (ld. itt); az egyik esetben az ügyész azonnal megállapította, hogy a rendőri eljárás (vagyis a belügyminisztérium gondolatszabadság-politikája) alaptalan, jogellenes. A jogszolgáltató szervezetekben fölütötte a fejét a szuverenitás. Ezt a kormányzat nyilván nem hagyja annyiban. Május 14-én, csütörtökön várható az európai legfölsőbb bíróságnak az állásfoglalása a magyar állam menekültpolitikájáról. A németországi Alkotmánybíróság híres döntése után megváltozott európai jogi helyzetben várható, hogy a magyar állam – bár de facto eddig is figyelmen kívül hagyta az ilyen ítéleteket, ám de iure hagyta őket nyugodni – ezúttal formálisan is szembeszáll az európai bírósággal, megvédi a rasszizmust, a xenofóbiát és a jéghidegen lelketlen részvétlenséget.

(Újabb frissítés:) Az ítéletet időközben meghozták; a röszkei „tranzitzónában” őrzött két iráni és két afgán menedékkérőt a magyar állam köteles szabadon engedni.

Címlapkép: MTI/MTI Fotószerkesztõség/Mohai Balázs