Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hiába a válság: az Orbán-kormány számára a szegény gyerek nem gyerek, a szegény család nem család

Novák Katalin családügyi államtitkár múlt heti sajtótájékoztatóján a családokért aggódott a koronavírus járvány kapcsán.

Elmondta, hogy 10 éves kormányzásuk alatt jelentős mértékben javítottak a magyar családok helyzetén. Példaként hozta a háztartási megtakarítások növekedését, az elmúlt év utolsó hónapjában mutatkozó babyboomot és a házasságkötések számának megugrását.

Vegyük sorra ezeket a sikereket!

A lakosság 66%-a rendelkezik ugyan valamennyi megtakarítással, de ebből 31 százalékuk kevesebb mint százezer forinttal. Tehát az emberek közel 60 százaléka kerülhet kilátástalan helyzetbe, amennyiben egyik napról a másikra elveszíti munkahelyét.

Konkrétan 5,2 millió állampolgárunk van teljes bizonytalanságban: amennyiben az egy háztartásban élő felnőttek bármelyike elveszíti az állását, akkor a család megélhetése már nem biztosított.

Az élve születések száma a tavalyi év végén, decemberben valóban 8,2 százalékkal nőtt az előző év ugyanezen időszakához képest. Viszont így is, a családpolitikai akcióterv dacára, 2019-ben 0,7 százalékkal kevesebb gyermek született, mint tavalyelőtt.

A házasságkötések számának megugrása 2019 júniusától figyelhető meg. Ebben a hónapban 16 százalékkal többen esküdtek örök hűséget, mint az előző év júniusában. A növekedés az év végére elérte a 28 százalékot. Figyelemre méltó egybeesés azonban, hogy a kormány által támogatott, kedvezményes, szabad felhasználású 10 millió forintos Babaváró Hitel épp július 1-jén startolt.

Az államtitkári tájékoztatóban felsorolt, a járvány alatt eddig a családok védelmében megtett intézkedések nem tartalmaztak semmilyen új, érdemi kormányzati erőfeszítést.

A családtámogatásokkal kapcsolatban leszögezte, hogy nem lesz elvonás a már meglévők terhére, a folyamatban lévő juttatásokat pedig meghosszabbítják a járvány végéig. Kiemelte, hogy a Családvédelmi Akcióterv intézkedései továbbra is érvényben maradnak. Viszont arról nem esett szó, hogy bármilyen új, a helyzethez alkalmazkodó válságintézkedést terveznek-e. Az elhangzottakból úgy tűnik, a kormányzat a legfontosabbnak a hitelek pörgetését tartja. Lehet továbbra is CSOK-ot igényelni és nagycsaládos autót vásárolni hiteltámogatással, és lesz egy új szabad felhasználású hitel is az egyetemisták részére.

Döbbenetes, hogy a Fidesz a kölcsöneivel tulajdonképpen „beárazza” a házasságkötést, a születendő gyermekeket. Akárcsak az, hogy a támogatásokhoz való hozzáféréssel hogyan tesz különbséget szülő és szülő, gyermek és gyermek között.

Viszont annak ellenére, hogy az államtitkár bevallása szerint a törlesztési moratóriumra azért volt szükség, mert a lakosság normális helyzetben is „nehezen nyögi” a hiteleket, a felajánlott kormányzati segítség szinte másról sem szól, csak újabb hitelek tukmálásáról!

Úgy tűnik, a Fidesz szerint a „vészhelyzet átvészelésére” a megoldás nem az állami, azaz közös vagyonunkból biztosított segítség nyújtása a családoknak, hanem a további eladósodás.

A törlesztési moratóriummal kapcsolatban szükséges elmondani, hogy a pénzügyi intézmény ugyan nem számolhat fel kamatos kamatot, azonban a futamidő nemcsak a 9 hónapos moratóriumi idővel, hanem további hónapokkal is növekedni fog. Ez az intézkedés akkor lett volna igazán teljes, ha erre az időre vagy kamatmentessé, vagy legalább az új hitelekre meghirdetett (jegybanki alapkamat +5%) szintre szállítják le a meglévő kölcsönök kamatát.

De ahogy már sokszor elmondtam: a bank csak addig a barátunk, ameddig megkötjük a hitelszerződést. Utána kőkeményen a profitja érdekében jár el. Tehát teljesen téves feltételezés, hogy a jelenlegi gesztusnak nem kérik majd meg az árát!

Nem beszélve arról, hogy az új, most olcsónak tűnő hitelekkel további eladósodásra biztatják a lakosságot, ami ebben a helyzetben végzetesen felelőtlen a jelenlegi országvezetés és az MNB vezetése részéről is.

A kormány rendelkezése szerint azokra az adósokra, akiknél a végrehajtó letiltja már a jövedelem egy részét (egy tartozás esetén 33, két vagy több tartozás esetén 50%-ot), nem vonatkozik a moratórium. Az indoklás szerint nekik nem a járvány miatt lett fizetési problémájuk. Ez meglehetősen cinikus álláspont.

A munkanélküliség nem az alapján válogat, hogy kinek mikor keletkezett fizetési nehézsége.

Főleg, ha még azt is hozzátesszük, hogy ezek az állampolgárok jórészt a devizahitel károsultak közül kerülnek ki. De 2012-ben már tanúi lehettünk egy hasonló, adós és adós közötti különbségtételnek, amikor keveseknek sikerült 180HUF/CHF árfolyamon végtörleszteni. Körülbelül 700 ezer szerződés utáni tartozást még mindig nyögnek a kevésbé szerencsések!

És mit tesz most a kormány? Továbbra is bőkezűen ajánlgat milliós kölcsönöket, miközben az alanyi jogon járó juttatásokat – amelyek a szegényebbeknek jelentenek segítséget – tíz éve nem emeli!

Az Orbán kormány családpolitikája a középosztálynak és az afeletti rétegeknek kedvez, ezért megosztó és diszkriminatív. Különbséget tesz anya és anya, gyermek és gyermek, család és család között. Kettéosztja a családpolitika mentén a magyar társadalmat. Az alanyi jogon járó juttatások – családi pótlék, gyes, öregségi nyugdíj, árvasági ellátás – annak ellenére sem nőttek már 10 éve, hogy tudható: pl. a családi pótlék a szegényebb családoknál jelentős segítségnek számít.

Kimondhatjuk, az Orbán-rendszerben a szegény gyerek nem gyerek, a szegény család nem család. A szegénység csak deviancia, társadalmi probléma!

De nem a jelenlegi rendszer kegyeltjei a gyermeküket egyedül nevelő szülők sem, az egyszülős családok. 30 százalékuk él a szegénységi küszöb alatt. A családi adókedvezményt is csak kevesen és minimális mértékben tudják igénybe venni. Sok esetben a gyerektartás sem érkezik meg. A statisztikák szerint 500 ezer egyedülálló anya és 60 ezer apa nevel gyermeket.

Egy kérdés a végére: a családi adókedvezményt vajon milyen módon veszik igénybe a munkájukat elvesztők?

Láthatjuk, hogy jelenleg Magyarországon nincs valós szociálpolitika, és ezért valós családpolitika sem. A szociális háló egyre nagyobb lyukain kiesnek a gyermeket egyedül nevelők, a szegény családok, gyerekek, az árvák, a fogyatékossággal élők, a tartósan betegek, az idősek: a fél magyar társadalom. A jelenlegi hatalom a neki tetsző, vele egyívású közép- és gazdag rétegnek kedvez a családpolitikában is.

Ahogy a családok tényleges támogatásánál szűkmarkú, mondhatni szociálisan teljesen érzéketlen a mostani rezsim, ugyanígy viselkedik a munkavállalókkal.

A napról napra növekvő munkanélküliség kapcsán a kormány hangoztatott álláspontja, hogy a cél a „tisztességes munka és nem a segélyezés”. De mit tesznek azokért, akik már önhibájukon kívül elvesztették munkahelyüket?

A beígért „70%-os” állami munkabér átvállalás is csak egyik szemfényvesztés a sok közül. Gazdasági számítások szerint – ahol egyáltalán érvényesíteni lehet majd – az esetek túlnyomó többségében még 35 százaléknál is kevesebb, esetleg 23 százalék lehet. De arról sem hallani, hogy a szégyenletesen rövid ideig, 3 hónapig járó álláskeresési járadék idejét akárcsak valamennyivel meghosszabbítanák.

A kormány hozzáállása a családokhoz, munkavállalókhoz a jelenlegi aggasztó helyzetben köszönő viszonyban sincs azzal, ami egy ország felelős vezetésétől elvárható lenne. Az embereknek valós segítségre van szüksége, nem hangzatos, de üres ígéretekre!

Kiemelt kép: MTI/Botár Gergely/ kormany.hu