Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Megvédi-e az ellátórendszer a hidegtől a hajléktalan embereket?

Az első hideg beköszöntével mindig nagyobb figyelem irányul hajléktalan embertársaink felé. Fontos megjegyezni, hogy a hajléktalanság az összes évszakban jelen lévő, rendszerszintű probléma, amelyen csak megfelelő lakás- és szociálpolitika tudna segíteni. Fagy idején azonban különösen indokolt mindent megtenni azért, hogy kevesebben éjszakázzanak az utcán.

Milyen most a helyzet?

A Mérce által megkérdezett A Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoport arra a kérdésünkre, hogy mit tudnak arról, hányan lehetnek az utcán, azt válaszolta: a fedél nélkül élő emberek számáról jelenleg nem állnak rendelkezésre megbízható adatok. A Február 3 kutatócsoport korábban igyekezett felmérni a fővárosban, fedél nélkül élő emberek számát, 2005-ben és 2008-ban készítettek is ilyen kutatásokat. A terv szerint ez egy három évente ismétlődő akció lett volna, viszont a kutatócsoport tagjai a közterületi hajléktalanság időközben bevezetett hatósági üldözésére tekintettel azt etikai okokból felfüggesztették. Ennek ellenére a statisztikák némi adatot szolgáltatnak arról, minimum hány ember töltheti egy adott téli napon a szabad levegőn az éjszakát: az elmúlt három évben 1600-1700 utcán alvó embert regisztráltak a leghidegebb téli napokon is, közülük mintegy 6-800 embert Budapesten. Valószínűleg ennél több emberről is szó lehet.

A fővároson kívül működő szervezetek közül a tatabányai Utcai Segítők Szociális Egyesületét (USZSE) sikerült elérnünk: ők arról meséltek, hogy az elmúlt időszakban a csökkent az ügyfeleik száma. A szám szerinti csökkenéssel párhuzamosan viszont az is elmondható, hogy az általuk ellátottak egyre rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Így rájuk még veszélyesebb a hideg idő, hiszen a legyengült szervezet nehezebben áll ellen a fagynak.

„A csökkenő ügyfélszám ellenére munkánk nehezebb ezáltal, hiszen fokozottabb odafigyelést, gondozást igényelnek annak érdekében, hogy elkerüljük a kihűléses halálozásokat.”

Az USZSE minden évben készít egy szociális térképet, amelyen minden egyes általuk ellátott településrészen jelölik, hogy hol található rászoruló ember, az adott embernek milyen fizikai és lelki ellátásra van szüksége, milyen egészségi állapotban van, és milyen körülmények között tartózkodik. Október, november folyamán pedig elkezdik a téli időszakban az olyan nélkülözhetetlen dolgok beszerzését, mint a takarók, tartós élelmiszerek, sátrak, illetve megkezdődik a hajléktalan emberek felkészítése is, számukra vitaminokat osztanak, felmérik, hogy kinek milyen egyéb segítségre, – például tüzelőre –  lesz szüksége a téli időszak átvészeléséhez.

Az ellátórendszer

Az AVM információi szerint a hajléktalanellátó intézményrendszer férőhelyeinek földrajzi eloszlása nagyon egyenlőtlen,

„ebből következik, hogy Budapesten télen vélhetően több hajléktalan alszik éjjeli menedékhelyen és átmeneti szálláson, mint ahányan fedél nélkül (míg néhány vidéki nagyvárosban fordított a helyzet)”.

Az elmúlt években a fővárosban található éjjeli menedékhelyek átlagos kihasználtsága nem emelkedett 90 százalék fölé, miközben pl. Hajdú-Bihar, Heves és Nógrád megyében rendszeresen 100% feletti (és néha 150% feletti) ez az arány.

„A hajléktalanság nem kizárólag egy fővárosi probléma, és nem segíti a probléma megértését (és megoldását), hogy a közbeszédben elsősorban fővárosi problémaként van róla szó, és ezen belül is kiemelten hangsúllyal szerepel a legforgalmasabb budapesti köztereken (főleg az aluljárókban) látható hajléktalanság, ami pedig a fővárosi közterületi hajléktalanságnak is csak egy csekély része – a látható hajléktalanság, tehát a fedél nélküliség pedig csak egy kis része a hajléktalanságnak.” -írják.

A budapesti kihasználtsági adatok viszont nem jelentik azt, hogy minden hajléktalan ember számára lenne megfelelő elhelyezés az intézményrendszerben: gyakran éppen azok maradnak utcán, akik a leginkább sérülékenyek, például mozgáskorlátozottságuk, egészségügyi problémáik miatt.

Tatabányán három nappali melegedő működik, amelyek 2018 októbere óta 10 órás nyitvatartással várják az embereket, ezek összesen 150 fő részére tudnak nappali melegedési, mosási, tisztálkodási lehetőséget nyújtani és étkezést biztosítani. Jelenleg még nincs teltház egyetlen éjjeli menedékhelyen sem, két intézmény összesen 61 főt tud fogadni a városban: a Hegy u. 20-ben 38 férőhelyen jelenleg 30-32 fő tölti éjszakáit, a Táncsics úton pedig 23 férőhelyen 17-18 fő. Emellett üzemel egy ún. krízisautó szolgáltatás is, amely minden évben november elsején kezdi meg munkáját, ennek feladata elsősorban a bajba jutott hajléktalan, fedél nélküli emberek ellátása, kihűlés elleni védelme, biztonságos helyre juttatása.

Az utcai szociális munkások feladata ebben az időszakban az ártalomcsökkentés: az élelmen kívül forró italokat, takarókat osztanak a hajléktalan embereknek, illetve megpróbálják őket informálni az igénybe vehető ellátórendszeri lehetőségekről.

Hogyan tudnának az önkormányzatok segíteni?

Kiemelkedően fontos a hajléktalanná válás megelőzése, amely egyébként is törvénybe foglalt feladata (lenne) a településeknek, Budapesten pedig a kerületi önkormányzatoknak.

Az AVM szerint az önkormányzatoknak számos területen volna feladata:

  • megfelelően magas összegű, a rászoruló háztartásokat valóban elérő lakásfenntartáshoz nyújtott települési támogatás juttatása,
  • megfelelően magas összegű adósságcsökkentési támogatás juttatása és rugalmas feltételekkel működtetett adósságkezelési szolgáltatás kialakítása,
  • az önkormányzati bérlakásokból történő kilakoltatások megelőzésére szolgáló biztosítékok beépítése a helyi lakásrendeletekbe, az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma,
  • az önkormányzatok elővásárlási jogának az alkalmazása az elárverezésre kerülő lakóingatlanok esetében,
  • pénzbeli ellátások reformja annak érdekében, hogy az alacsony jövedelmű háztartások a magánbérlemények megfizetéséhez is kapjanak segítséget,
  • a lakásoknak a bérlakások kínálatát szűkítő és a lakbéreket növelő, turisztikai célú hasznosításának a visszaszorítása,
  • családsegítők módszertani fejlesztése, hogy jobban tudják kezelni a lakhatási válsághelyzeteket.

Az egyik legnagyobb hatással bíró, rendszerszintű változást hozó intézkedés egy működő bérlakásrendszer kialakítása lenne:

az önkormányzati lakásállományt nem privatizálni, hanem bővíteni és hasznosítani kellene, valamint olyan elosztási szabályokat létrehozni, amelyek elősegítik, hogy a lakásokat szükségletek szerint osszák el; a hajléktalan emberek lakáshoz jutását pedig külön programokkal kell elősegíteni.

Jelenleg ugyanis egyre kevesebb önkormányzati lakást adnak ki szociális alapon, inkább úgynevezett költségelvű pályázatokat hirdetnek magasabb bérleti díj és felújítási kötelezettség mellett.

A Fővárosi Közgyűlés nemrégiben elfogadott egy krízisellátási törvényjavaslatot, amelyet Karácsony Gergely főpolgármester nyújtott be, ennek értelmében 47 millió forintot különítenek el a hajléktalan emberek ellátására az őszi-téli krízisidőszakban. Ezt a pénzt a következő célokra kívánják fordítani:

  • az éjjeli menedékhelyek soron kívüli, intenzív és koordinált élősködő-mentesítésére (poloska és csótányirtás),
  • a mozgáskorlátozott hajléktalan emberek elhelyezését segítő akadálymentesítések, a meglévő férőhelyeken belül,
  • aktív lábadozó férőhelyszám bővítésére,
  • alacsony küszöbű férőhelyek többletkiadásainak fedezésére.

Az AVM szerint a megfogalmazott célkitűzések helyesek, ám a téli krízisellátás egyelőre alapvetően a korábbi, örökölt (és évtizedek alatt kialakult) rendszerben zajlik majd.

„Ezzel együtt az, hogy a Fővárosi Közgyűlés egyhangúan kimondta: a hajléktalan embereket nem büntetni, hanem segíteni kell, vagy érdemben foglalkozott azzal a problémával, hogy a legszegényebb budapestiek életét hogyan keserítik meg a hajléktalanellátó intézményekben tenyésző poloskák, mindenképp üdvözlendő fejlemények. Az előterjesztésben foglalt határozatok közül azonban legalább ilyen fontos pl. az elhelyezés nélküli kilakoltatások és a hajléktalanná válás megelőzéséről szóló – szintén egyhangúan elfogadott! – határozat.”

Amellett, hogy Karácsony Gergely a fővárosi tulajdonú bérlakások esetében leállította a folyamatban lévő kilakoltatásokat, a helyi önkormányzatoknak is lépniük kell: szerencsére a frissen megválasztott polgármesterek Józsefvárosban, Újbudán, Erzsébetvárosban, Pesterzsébeten és Budafokon is bevezették a kilakoltatási tilalmat.

Mit tehetünk mi?

A hajléktalanság csökkentéséhez alapvetően nagyszabású társadalom- és lakáspolitikai változásokra van szükség: állampolgárként ezért úgy tehetünk, ha kikényszerítjük helyi és országos döntéshozóinktól az ilyen közpolitikai intézkedések meghozatalát, és olyan pártokra és képviselőkre szavazunk, akik ezt vállalják, a továbbiakban pedig kérjük számon rajtuk ígéreteiket.

Emellett jó tudatosítanunk, hogy a lakhatás emberi alapszükséglet, amelynek teljesülését nem lehet a piacra bízni – ennek fényében támogathatunk olyan kezdeményezéseket, amelyek ennek az elvnek megfelelően alakítanák át a lakhatási rendszert.

A mindennapokban úgy tudunk segíteni, hogy elmentjük a Menhely Alapítvány telefonszámát (1/338-41-86/1)  vagy más, hozzánk közel eső, regionális segítőszervezet elérhetőségét – az ő számaik ezen a linken találhatóak meg. De személyesen is segíthetünk a hajléktalan embertársainkon: teával, takaróval, egy beszélgetéssel, vagy bármivel, amire szükségük van, emellett dönthetünk úgy, hogy önkéntesmunkával és / vagy pénzzel támogatunk olyan szervezeteket, amelyek a lakhatási jogokért küzdenek.

Ha a pénzbeli támogatás mellett döntesz, itt mindenképpen jó helyre kerül:

  • Utcáról Lakásba Egyesület: 16200151-18523939
  • Utcajogász: 16200223-10050659