Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Méltatlan vita zajlott a téli krízisellátás kapcsán a hajléktalan emberekről a Fővárosi Közgyűlésben

Vasárnap már december elseje, ráadásul egyre hidegebb is van, így nem csoda, hogy Budapest immár ellenzéki többségű vezetése is igyekszik érdemi intézkedésekkel ráfordulni a télre. A Fővárosi Közgyűlés mai ülésén a téli krízisellátás biztosításáról szóló javaslatról is szavaztak, az eredmény pozitív, az előtte lefolytatott vita azonban minimum megrökönyödésre, de talán inkább elkeseredésre ad okot.

De kezdjük a lényeggel. Mi történt az ülésen?

A Karácsony Gergely által benyújtott javaslat értelmében többek között 47 millió forintot különítettek el a krízisidőszakra, amelyet a következő célokra fordítanak majd:

  • az éjjeli menedékhelyek soron kívüli, intenzív és koordinált élősködő-mentesítésére (poloska és csótányirtás),
  • a mozgáskorlátozott hajléktalan emberek elhelyezését segítő akadálymentesítések, a meglévő férőhelyeken belül,
  • aktív lábadozó férőhelyszám bővítésére,
  • alacsonyküszöbű férőhelyek többletkiadásainak fedezete.

A többletforráson túl más, kifejezetten előremutató pontjai is vannak a javaslatnak, ilyen például, hogy a főpolgármester egyeztetést kezdeményez a közműcégekkel, a fűtési időszakban a fűtéshez használt energiaszolgáltatásból való kikapcsolás megelőzése érdekében. Fontos előrelépés az eddigi gyakorlathoz képest, hogy a kihűléses halálesetek hatékonyabb megelőzése érdekében „egyeztetést kezdeményeznek a budapesti rendőrfőkapitánnyal is a kihűléses halálesetekről szóló részletes adatok elemzéséről”, emellett az Országos Mentőszolgálattal, a sürgősségi ellátást nyújtó kórházakkal, és a kerületek önkormányzataival is egyeztetni fognak a hajléktalanellátás helyzetének javítása érdekében. Felmérik továbbá azt is, hogy a fővárosban működő szállást nyújtó hajléktalanellátó intézmények milyen műszaki állapotban vannak, és amelyek rossz állapotban vannak, azok felújítása mennyibe kerülne.

Egy olyan pont volt, ami vitát generált a képviselők körében, nevezetesen az ötödik, amely

„felkéri a Főpolgármestert, hogy Budapest Főváros Önkormányzata fenntartásában működő idősek otthonaiban mérje fel, hogy hány férőhelyen van lehetőség a tartósan utcán élő vagy utcán élő emberek számára fenntartott speciális férőhelyeken elhelyezett idős, gondozási szükséglettel rendelkező hajléktalan emberek soron kívüli befogadására a tél során, és kezdeményezze az ilyen férőhelyek e célra való fenntartását a tél során.”

Érdemes megjegyezni, hogy a vita több pontján a fideszes polgármesterek jelezték, hogy a javaslat pontjainak zöme összhangban van az előző városvezetés gyakorlatával.

De lássuk is, mik voltak az ellenérvek:

Borbély Lénárd (Fidesz, Csepel polgármestere) rögtön kezdésként közölte, hogy „elfogadhatatlannak” tartja azt az elképzelést, hogy a Budapesten található idősek otthonaiban az üres férőhelyeket hajléktalanokkal töltsék fel, és kérte, hogy erről a pontról külön szavazhassanak.

V. Naszályi Márta (Párbeszéd, az I. kerület polgármestere) válaszul jelezte, hogy „nem hajléktalanokról beszélünk, hanem emberekről”, akik esetenként idősek, betegek is lehetnek, és ugyanolyan ellátás illeti meg őket, mint minden embert. Ezután megköszönte az előterjesztést.

Karsay Ferenc, Budafok-Tétény fideszes polgármestere szerint az irány jó,viszont fontosnak tartotta jelezni: ahhoz, hogy megvalósítható legyen az idősotthonok üres férőhelyeinek ilyen irányú kihasználtsága, fel kell mérni azt is, hogy a szakmai és műszaki feltételei megvannak-e ennek a megoldásnak (ő a hozzáértő személyzetet emelte ki). Mert, mint fogalmazott:

„Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor az idős embereket veszélyeztetjük.”

Karsay szerint ugyanis, ha az idősotthonokba hajléktalan embereket helyeznek el, „két olyan társadalmi réteg találkozik, akik nem feltétlenül tudnak jól együttműködni”.

Emellett azt is felemlegette, hogy ha ez az elképzelés megvalósul, azzal csak a várólisták hossza növekszik majd.

Horváth Csaba, Zugló szocialista polgármestere az ehhez hasonló felvetésekre reagálva figyelmeztette a fideszes képviselőket arra: „ne úgy tekintsenek erre a javaslatra, mintha valami rémséget kéne eltüntetni”, jelezve azt is, hogy a kormánypártok a hajléktalanság problémáját előszeretettel igyekeznek úgy megoldani, hogy egyszerűen eltüntetik szem elől.

Ezek után Horváth is hangsúlyozta: emberekről van szó, egyben felhívta a figyelmet arra, hogy akár olyanokról is, akik épp az idei kilakoltatási hullámban vesztették el az otthonukat.

Ezek után kért szót Kovács Péter (Fidesz-KDNP), aki viszont azzal vágott vissza, hogy a kormánypártok egyike kereszténydemokrata, így pedig véleménye szerint

„ha valaki a hajléktalanokat embernek tekinti, azok épp mi vagyunk.”

Majd rögvest azzal folytatta, hogy nincs szükség a férőhelyek bővítésre a hajléktalanellátásban, amit szerinte mi sem bizonyít jobban, mint hogy a főváros a beterjesztett javaslatban az ominózus a 47 milliót se erre a célra szánja (hanem egyéb, az ellátás minőségét javító intézkedésekre, bár ezt Kovács már nem tette hozzá). Ő is hangsúlyozta, hogy a megoldás „maximum a nyugdíjas otthonok várólistáját bővíti”, ezért elfogadhatatlannak tartják.

Dr. Bagdy Gábor (Fidesz, volt főpolgármester-helyettes) békülékenyebb hangot ütött meg,véleménye szerint az új városvezetés szíve-joga, hogy a fókuszpontjait oda helyezze, ahová csak szeretné, azt azonban megtévesztésnek tartja, hogy az előterjesztés azt a látszatot kelti, mintha az előző vezetés nem foglalkozott volna érdemben a problémával. Meglátása szerint az ellátórendszer jól működik, és bár a válsághelyzetek megoldására kell többletforrást biztosítani, ez nem jelenti azt, hogy a működő rendszerrel baj lenne.

Karácsony Gergely főpolgármester előterjesztőként annyit reagált, hogy a kifogásolt 5. pont mindössze arra tesz javaslatot, hogy felmérjék, vannak-e szabad helyek az idősotthonokban. Ha pedig vannak, akkor azokat „nem mások rovására” akarják felhasználni, hanem pusztán az a céljuk, hogy emberek ne fagyjanak halálra télen az utcán.

Felhívta a figyelmet a javaslat szimbolikus üzenetére is. Úgy fogalmazott: a hajléktalan emberek annyiban különböznek a társadalom többi tagjától, hogy nincs hajlékuk, minden másban épp ugyanolyanok, mint bárki más. És épp ezért megilleti őket is az időskori- és a betegellátás is.

Végezetül hangsúlyozta:

„Senkit nem fogunk kirakni, semmilyen várólistát nem hosszabbítunk meg.”

Az előterjesztés 5. pontjáról végül külön szavaztak, az eredmény pedig így alakult:

Vagyis a képviselők jelentős többsége szavazta le a pontot, amely lehetőséget biztosított volna annak felmérésére, hogy az idősotthonokban van-e férőhely, amelyet a téli krízisidőszakban akár hajléktalan emberek ellátására is lehetne fordítani.

Az előterjesztés többi részét ellenvetés nélkül szavazták meg.

Tanulsága ennek az esetnek nem sok van, viszont érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy miközben telente százak fagynak meg akár az utcán, akár saját, fűtetlen otthonaikban (pontos számot ugye nem tudunk mondani, és a kormány sem nagyon törekszik arra, hogy tisztább képet adjon a helyzetről), a kormánypárti képviselők a nevükben megbúvó kereszténydemokrata szóval takarózva állítják, hogy valóban embernek tekintik a hajléktalanokat. Miközben 2010 óta számos olyan intézkedést láttunk, amelyek épp ennek az ellenkezőjét bizonyítják.

Ne felejtsük el, hogy tavaly október közepén lépett életbe az a törvény, amely lehetővé teszi a hajléktalan emberek kriminalizálását (a törvény embertelenségéről és értelmetlenségéről több ízben írtunk már a Mércén). Hosszú folyamat eredménye volt ez, amelyen nem segített semmilyen tiltakozás, és amelyet épp olyan érzéketlenül nyomott át a Fidesz-KDNP az országgyűlésen, amilyen szenvtelenséggel figyelik, ahogy a magyar társadalom egyre szélesebb rétege kerül a létminimum szintjére, vagy éppen az alá.

És arra is jó, ha emlékszünk, az önkormányzati választás előtt élénken lebegett a szemünk előtt a lehetőség, hogy éjszakánként lezárják a forgalmas aluljárókat, hogy ne húzódhassanak oda a hideg elől az utcán élő emberek.

Méltatlan, és egyben felháborító, hogy a Fővárosi Közgyűlésben polgármesterek érvelhetnek ma azzal, hogy a hajléktalan emberek „veszélyt jelenthetnek” az idős emberekre nézve, és hangoztathatják az ellátórendszer működőképességét, miközben tudjuk, hogy nem a férőhelyek számával, hanem az ellátás minőségével van a probléma, hogy a hajléktalan emberek nem azért nem mennek be egy-egy szállóra, mert nincs hozzá kedvük, mert szeretnek az utcán élni, hanem azért, mert odakint még mindig nagyobb biztonságban érzik magukat.

És ami mindezeken felül is külön felháborító: az elmúlt években a fideszes városvezetők az önkormányzati lakásvagyon felelőtlen kezelésével maguk is csak súlyosbították a helyzetet. Miközben tudjuk, hogy baráti alapon, olcsóbban is lehet önkormányzati bérlakáshoz jutni, már ha az embernek megvannak a megfelelő kapcsolatai, a kilakoltatások már-már üzemszerű, lélektelen gépezete családokat tett utcára, anélkül, hogy bármit is segített volna nekik abban, hogy legyen hol lakniuk ezután.

A kormánypártok valóban olyan lépéseket tettek, amelyekkel megszüntetni nem, csak eltüntetni tudták szem elől a problémát. A rendőrök által vegzált utcán élők kiűzése a város frekventált (és épp emiatt biztonságot nyújtó) területeiről csak tovább súlyosbítja azt a problémát, hogy aki egyszer kikerül az ellátórendszer látómezejéből, azt utóbb már szinte lehetetlen visszaintegrálni.

A hajléktalan emberek azonban – ahogy erre ma többen nagyon helyesen hívták fel a figyelmet az ülésen – emberek. Nem statisztikai adatok, amelyeket kicsit lehet kozmetikázni, ha baj van. Nem takargatnivaló titkok, amelyeket minél mélyebbre kell süllyeszteni, hogy senki ne bukkanhasson rájuk.

A Fővárosi Közgyűlés mai ülésének kiemelten fontos pillanata volt az, hogy elfogadták az előterjesztést a krízishelyzet biztosításáról.

Ahogy azt többen is jelezték: ez csak a nulladik lépés, a főváros a kerületekkel közösen dolgozik majd egy rendszerszintű, nem eseti, hanem hosszútávú javaslatcsomag elkészítésén is.

Ami viszont a mai napon is kiderült: a kormánypárti polgármesterek szemléletmódja változatlan. És bár természetesen e tekintetben pozitív fejlemény, hogy a Fővárosi Közgyűlésben nem a kormánypárti erőknek van többségük, de a nem narancs színű összkép nem változtat azon, hogy egyes kerületek élén továbbra is olyan városvezetők állnak, akik veszélynek tekintik a hajléktalan embereket. Akik különbséget tesznek idős és idős ember közt pusztán az alapján, hogy van-e fedél a fejük felett vagy nincs, és valamilyen kifacsart mérce szerint utóbbiakat kevesebbre taksálják.

És amíg a kerületeik élén ők állnak, sok jóra nem számíthatunk.

Címlapkép: A Város Mindenkié csoport tüntetése a hajléktalanság kriminalizációja ellen (2012). Fotó: Csoszó Gabriella
Olvass tovább!