Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Életszínvonal, városkép és szociális politika: az önkormányzati választások tétje

Furcsa dolog úgy írni egy választás tétjéről, hogy azon – mivel Londonban élek – nem lesz lehetőségem részt venni. Annál is furcsább, mert ráadásul cikkemben nem fogok az egész országra vonatkozó megállapításokat tenni – remélem, a végére világos lesz, miért.

Az önkormányzati választások hagyományosan kisebb érdeklődést váltanak ki, mint az országos választások. Ez nem csak Magyarországon van így: hasonló tendenciákat figyelhetünk meg szerte a világon. Mintha egy helyi választásnak kisebb tétje lenne, mint egy országosnak.

Ez persze bizonyára így van. Ha Karácsony Gergely lesz a főpolgármester, az nem fogja megakadályozni a Fidesz médiapolitikáját. Ha Pikó András meg is nyeri a választást, attól még másnap ugyanúgy rászállhatnak a rendőrök mindenféle origós álhírek nyomán.

Ugyanakkor az önkormányzatoknak a központi kormányzattal egy lapon említhető a ráhatása a mindennapi életszínvonalunkra (elnézést a hülye kifejezésért). Egy alkalmatlan polgármester, mint amilyen Tarlós István is, súlyos károkat okozhat egy városnak esztétikai, élhetőségi és megfizethetőségi szempontból egyaránt. Az önkormányzatoknak komoly befolyása van (vagy kéne, hogy legyen) a közterületeink állapotára, a lakhatás minőségére és árára, illetve a közlekedésre.

Tarlós István alkalmatlanságát épp ezek mutatják. Hiszen az elmúlt néhány év udapesti fejlesztéseket csak új, a Belváros közlekedését tovább rontó mélygarázsok (extra életfa-giccsel), „felújított”, gagyi metrókocsik és elhúzódó metrófelújítás, az egyre inkább csak autó-centrikus közlekedésfejlesztés (különösen, mint ismeretes, Tarlós István napi útvonala felé), valamint borzalmas új szobrok, Fidesz-közeli „trendi” éttermek és megannyi hasonló borzalom jellemezték. Ja, és mindemellé elszabaduló ingatlan- és albérletárak, valamint némi „áldásos” tömegturizmus, és a lassan szimbolikussá váló fakivágások. Ez egy város, ahol csak a Millenáris Park csilivili, amúgy igen betonozott bővítésére jut pénz és energia, a park régi részének fenntartására már nem.

Persze, Orbán Ráhel baráti köre olyan éttermet nyit, amilyet jól esik neki – de talán nem kellene ehhez olcsó bérleményekkel hozzájárulni.

Nem kell jó képet vágni a város parkjainak tönkretételéhez és pusztításához. Meg kell tenni minden tőlünk telhetőt a lakásválság enyhítésére. Harcolni kell a gyalogos és kerékpárosbarát közlekedésfejlesztésért, valamint a jobb tömegközlekedésért.

A normális városarculatért, a tiszta közterületekért. És egy olyan városért, ahol mindenki otthon érezheti magát, amely érzékenyen áll hozzá szociális kérdésekhez, amely szerint a hajléktalanságra a szociális munkás és a megfelelő lakhatás nyújt megoldást, nem a karhatalom.

Az önkormányzati választások tétje tehát az, hogy olyan vezetőket választunk-e, akik Budapestet, akár kormányzati ellenszélben is, egy jobb, élhetőbb, szerethetőbb várossá próbálják majd tenni. Akik megpróbálják gátját szabni az önkénynek és a hatalmaskodásnak. Nem mindig lesz igazuk, nem mindig fognak helyesen cselekedni, és főleg nem mindig lesznek sikeresek. De amikor polgármestert, főpolgármestert vagy önkormányzati képviselőt választunk, akkor erre keresünk megfelelő jelöltet.

A kérdés ezután csak annyi, hogy vajon megfelelnének-e ezeknek az elvárásoknak az ellenzék közös jelöltjei (vagy, ahol vannak, a „különutas” jelöltek, mint a hetedik kerületi Moldován László)? A kérdés már csak azért is bonyolult, mert itt nem csak arról van szó, milyen vállalásokat tesznek a programjukban, vagy azt mennyire gondolják komolyan, hanem arról is – és ennek a megérzése a legnehezebb – hogy milyen eséllyel lesznek képesek az akaratukat érvényre juttatni egy fideszesekkel vagy éppen szoci maffiózókkal szépen megtöltött terepen.

Erre mutat kiváló példát Puzsér Róbert is. Puzsér programja, a Sétáló Budapest szimpatikus, jó ötlet, és nagyban hozzájárulna a főváros élhetővé tételéhez, még ha túlzás egyes Puzsér-hívek meggyőzöttsége az ötlet eredetiségéről. Abban sincs okunk kételkedni, hogy Puzsér komolyan hisz a Sétáló Budapestben, bár talán fokozná a meggyőződésünket, ha a jelölt maga nem autóval járna. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Puzsér stílusa és egyénisége valószínűleg nem tenné őt jó városvezetővé (hogy egyes véleményeit ne is említsük), és még az ellenzéki pártokkal sem képes együttműködni, anélkül meg nehéz.

A másik komoly problémája az ellenzéki jelölteknek egyes jelöltek nyilvánvaló tisztességtelensége, illetve az, hogy nehezen hihető, hogy hisznek is az ígéreteikben.

Harmadrészt pedig ott van a jelöltek felszínessége. Ha valaki, mint Élő Norbert, az ellenzék hegyvidéki polgármesterjelöltje, azzal áll ki, hogy ő majd olyan elektromos buszokat vesz, mint amelyek Londonban járnak, és ennyi, azt nehéz komolyan venni.

Persze, fontos dolog megmutatni Orbánnak, hogy akár még a hagyományosan jobboldali budai kerületekben is veszthet választást, mint ahogy az új ellenzék építése is fontos. De most elsősorban polgármestereket és önkormányzati képviselőket választunk, akiknek az elsődleges feladata a településük vezetése. Ezt észben tartva szavazzunk 13-án!

Címlapkép: MTI/Máthé Zoltán