Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Moralitás nélkül nincs politika

A helyzet az, hogy az a politikus, aki nem áll morális alapokon, az nem politikus, hanem valami más. Sok mindenben egyetértek Ungár Péterrel, szerintem is létezik túlmoralizálás, túlorbánozás a mai magyar ellenzékben, stratégia és taktika ellenben nem.

Budapest, 2018. augusztus 17.
Ellenzéki képviselõk távoznak Országgyûlés rendkívüli plenáris ülésérõl 2018. augusztus 17-én. Az ülést jobbikos és LMP-s képviselõk kezdeményezésére, az ápolási díj emelésérõl szóló és a devizahitel-károsultak segítését célzó javaslatok megtárgyalására hívták össze. A tanácskozás határozatképtelen volt, mert azon a kormánypárti képviselõk nem vettek részt.
MTI Fotó: Illyés Tibor

Az is biztos, hogy mondani kell valamit a mai magyar ellenzéknek IS arra, hogy mit kezd a globális kapitalizmussal és az azt kihasználó politikai erők által létrehozott erővonalakkal, de ha erre a jobboldal válaszait használjuk, akkor jobboldaliak leszünk, ha pedig nem morális alapállásból indulunk ki, akkor nem lesz politikánk, csak a hatalom akarása marad. A hatalom pedig önmagában még nem politika, ha politika alatt a jólét megteremtését és a közösség ügyeinek intézését értjük.

A morál, az értékek, az etika, vagy nevezzük bárhogy azt az alapállást, ami miatt az ember hinni, működni, dolgozni tud, elengedhetetlen a létezéshez, illetve szűkebben a politikai létezéshez, a politikai közösség létrehozásához. Enélkül nincs közösség, csak hatalom van. Az a cselekvés, ami nem azért valósul meg, mert az ember akarja azt, valamilyen módon a rendszer elnyomásából fakad. Az is elnyomás, amikor olyan munkát kell végeznünk, amit nem akarunk, az is elnyomás, amikor nem tudjuk élvezetünket lelni a munkában. Amikor nem tudunk hinni abban, amit csinálunk.

Pont ezért az a politika, ami nem abból indul ki, hogy elképzeli a lehető világok legjobbikát (legyen az az adott politikus vagy párt irányától függően egy igazságos, vagy akár egy szabadpiaci alapú társadalom), az el fog veszni. Az maga is az elnyomás terméke, és maga is csupán elnyomást tud létrehozni.

Nem a morált kell kiirtani a politikából, hanem egyensúlyba kell hozni a taktikával, a stratégiával. Igen, sehova sem vezet az, amikor mindenre rámozdulunk és bőszen orbánozunk, ahogy Ungár mondja, de ennek nem az az ellentéte, hogy többet kell egyetérteni Orbánnal. Egyetérteni akkor kell és lehet valakivel, ha a gondolataink, értékeink valamilyen témában közös álláspontra jutnak. Ezt nem lehet mesterségesen csinálni, nem lehet ez a stratégia, és nem lehet ez a morál alapja.

A mai ellenzéknek nem az a baja, hogy kormányellenes. Van miben kormányellenesnek lenni, például a kormány menekültekkel, menedékkérőkkel kapcsolatos politikája és a globális folyamatokhoz fűzött intézkedései mind-mind kritikát érdemelnek. Hát olyan kedvezményeket adunk a multiknak, amivel kiszolgáltatjuk az országot és nem tesszük fenntarthatóvá a magyar gazdaságot, miközben a magyar nép, a dolgozók érdekeit se képviseljük! Ez például az egyik leginkább kritizálható dolog lenne a magyar gazdaságban.

A probléma az, hogy nincs taktikai, stratégiai elképzelés arról, hogyan kellene képviselni ezt a  kormányellenességet. Milyen társadalmi csoportokat és hogyan kell megnyerni, hogyan kéne saját médiát építeni, milyen ügyeket hogyan lehet és kell képviselni.

Nem a moralitással van probléma, hanem a tudás nélküliséggel és a cselekvésképtelenséggel, ezt pedig nem helyettesíti az, ha megpróbálunk egyetérteni minél több kérdésben a kormánnyal.

(Címoldali kép: Derkovits Gyula: Teherhordók a Dunán; Wikimedia Commons)
Olvass tovább!