Homonnay Gergelyt leginkább két dologról szoktuk beazonosítani: Erzsi macskáról és arról, hogy a választások után szervezője volt a Mi vagyunk a többség tüntetéseknek. Mindkét posztján erős véleményformáló szerepben lép fel (kampányolt egyébként a DK-nak is április 8. előtt). Miért fontos ez épp most?
Leginkább azért, mert Homonnay legutóbbi nyilvános Facebook-bejegyzése annyi ponton problematikus, hogy amellett nem lehet szó nélkül elmenni.
A bejegyzés így kezdődik:
Bréking / Majdnem agyonb@szott egy fideszes nénit egy ledőlt fa
Alább sem sokkal jobb a helyzet. A történet nagyjából ennyi: egy idős nő, akiről Homonnay annyit tartott fontosnak megemlíteni, hogy a Fideszre szavazott, mert félt, hogy megerőszakolják a migránsok, a viharban az erkélyen kiabált, amikor is a következő történt:
„A szomszéd kertben kidőlt egy óriási fa, melynek egy nagyobb ága majdnem agyonbaszta a fideszes nénit. A fideszes néni életben maradt (sajnos – a szerk!)*, és még jobban elkezdett szirénázni, immár protkó nélkül, mert az a nagy ijedelemre kiesett a fideszes elvtársnő szájából.”
*mármint itt a Szerk. az maga Homonnay, a saját posztján belül
A végkonklúzió pedig így hangzott:
H. Gergely szerint a néninek nem a migráncsoktól kellene félnie, hanem a jóistentól, aki most még csak figyelmeztette, hogy rossz úton jár, de legközelebb már telibe fogja kapni a fát, a fideszes elvtársnő azonban ezt sem hallotta meg. Még egy darabig jajgatott, majd felkapta a protézisét, és beszaladt a lakásba.
Kezdjük az elején: a történet, ha lecsupaszítjuk, akkor csupán annyi, hogy egy idős nő a vihar miatt kiabált, a szomszédai ráüvöltöttek, hogy maradjon már csöndben, ledőlt egy fa, majdnem rá az idős nőre, de ez nem nagyon izgatott senkit, mindenki csöndet akart, aztán lecsillapodtak a kedélyek.
Gratulálok, ez aztán igazán szép viselkedés (#irónia).
Ennél viszont sokkal nagyobb baj, hogy Homonnay, aki ugyebár véleményformáló, tüntetésszervező, a többség nevében felszólaló szerepben tetszelgett az elmúlt időszakban, felvillant egy olyan beszédmódot, aminek semmi jó nem lehet a vége.
Az, hogy valaki a Fideszre szavazott, nem lehet oka annak, hogy idős, egyedül élő asszonyként (vö. a posztban a ‘vénasszony’, ‘öregasszony’ kifejezésekkel) leüvöltsék a fejét, amikor a vihar miatt ‘óbégat’, ‘szirénázik’.
Az, hogy valaki a Fideszre szavazott, még nem ok arra, hogy egyszerűen fideszes néninek nevezzük, hiszen emellett biztosan vannak más tulajdonságai, amelyek talán jobban predesztinálják is őt arra, hogy megijedjen a viharban.
Az, hogy valaki fideszes, még nem indokolhatja azt, hogy egy nem az ő párpolitikai elköteleződésével kapcsolatos történetben pellengérre állítsuk ezen vonását, hiszen hát a néni ugye itt épp nem migránsoktól, hanem a vihartól ijedt meg – hát hogy jön ide az, hogy fideszes?
Homonnay posztja tehát elsősorban azért problematikus, mert az a beszédmód, amit használ, nem más, mint megbélyegzés (hasonlítsuk össze mondjuk a sorosbérenc újságok, migránssimogató civilek, brüsszelista akármik, háttérhatalmak rabigáját nyögő, rézfán fütyülő rézellenzék jelzőivel), és mint ilyen, leginkább épp a fideszes propagandagépezet sajátja: végy egy ellenséget (emitt épp idős nő), kösd össze valamilyen kellemetlen, a saját értelmezési meződben negatív jelzővel (legyen ez tehát a fideszes), majd azt, amit csinál, mutasd be úgy, mint valamilyen, a közösségre végtelenül káros tevékenységet.
Tüdümm, máris kész egy tökéletes ellenség, amely ellen máris lehet gyűlölködni, és ezzel párhuzamosan alkotni egy tábort, egy zászlóval, amelyben erős közösségünk összezár, és megvédelmezi a közt a fideszes nénitől.
Homonnay posztja végtelenül káros, hiszen a fideszes néni kifejezéssel a körülmények tökéletes figyelmen kívül hagyásával konstruál egy eseményt, a saját szemszögéből bemutatva, amelyben a fideszes néni, mint minden Fideszes Nénik prototípusa, protkóval, szirénázva, a közösség életét zavarva jelenik meg.
És akkor jöjjön ezzel kapcsolatban a lényeg:
„A fideszes néni életben maradt (sajnos – a szerk!)…” – írja tehát Homonnay.
Szögezzük le itt és most, hogy ilyet nem lehet írni. Az, hogy egy viharban leszakadó faág nem esik egy ember fejére, az nem lehet sajnos, és eléggé szomorú, ha ma bárki nyilvános felületen ilyet leír.
Ha pedig azt is hozzávesszük, hogy történetesen ebben a mondatban is ki van hangsúlyozva a fideszes volta a néninek, s mint ilyen, lényegében azt sugallja, hogy kár, hogy egy fideszessel nincs kevesebb, felháborító és megengedhetetlen.
Tényleg jó lenne, ha nem kéne ma ilyen evidenciákat magyarázni. Az ellenfél démonizálása ugyan jól működik a Fidesz kezében – de milyen céllal született vajon Homonnay posztja? Mégis milyen alapon csinált ő az idős nőből pellengérre állított fideszest? Mert zavarta, ahogy ‘szirénázott’? Tényleg elég már ennyi is ahhoz, hogy valakit nyilvános térben közszemlére állítsunk?
Azt gondolom, hogy ez egy nagyon rossz irány. Ellenzékiként lehet nem egyetérteni a Fidesz-KDNP kormányok intézkedéseivel. Az ellenzéknek feladata, hogy foglalkozzon a Fidesz (szerintünk) káros tevékenységével. De ha hiszünk a demokráciában – és pláne, ha tüntetések jelszavává emeljük –, elfogadhatatlan az a hozzáállás, hogy magyar állampolgárok pártpolitikai elköteleződését kritizáljuk, vagy egyenesen károsnak tüntetjük fel. Szíve-joga bárkinek a Fideszre szavazni, és nekünk nincs jogunk ezt megkritizálni, pláne kirekeszteni őt emiatt egy közösségből, és ellenséggé tenni, bármilyen ügyben.
