Milliók, mozgásban – a baloldal tíz legfontosabb pillanata 2019-ben
Az év második felének tüntetési hullámai arra utalnak, hogy a kapitalizmus után végre az antikapitalizmus is globalizálódik.
Az év második felének tüntetési hullámai arra utalnak, hogy a kapitalizmus után végre az antikapitalizmus is globalizálódik.
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, vagy legutóbb négy Apatinnál a Duna mélyén, vállrándításra sem érdemes.
A magyar döntéshozók tárt karokkal várják a turistákat, sőt még azt is bevállalják, hogy a főváros központja élhetetlenné váljon, a sok AirBnb pedig évről évre újrabb rekordmagasságokba röpítse a budapestiek lakhatási költségeit, eközben szintén a kormány saját döntése, hogy a menekülteket a lehető legembertelenebb körülmények között tartja.
Mintha a DK-nak alapvetően az lenne a képe a parlamentről, hogy az zárt ajtók mögötti alkudozásokról, kompromisszumkereső aprómunkáról kell szóljon, nem a nyilvánosság előtt zajló politikai küzdelmekről.
A 10 éves Armin 11 hónapja él a röszkei tranzitzónában, ahol a rácsokon és szögesdróton kívül csak édesapja létezik számára.
A DK európai parlamenti képviselője szerint nem elég nyilatkozatokat gyártani a menekültek kimentése érdekében, hanem kötelező érvényű szabályozásra és pénzre van szükség ehhez.
Abban még reménykedem, hogy a DK meg tud lepni, és tud hozni egy olyan döntést, ami szokatlan lenne a magyar politika világában, amely kilép a haszonlesésből, elismeri a hibáját, és bocsánatot kér.
Ha nem asszisztáltok a háborús bűneimhez, én nem asszisztálok többé az emberjogi bűneitekhez” – ez Erdoğan fenyegetése.
A népirtás megkezdésének második évfordulóján rohingya menekültek tízezrei demonstráltak a táborokban, azt követelve Mianmartól, hogy ismerje el őket állampolgárként és garantálja biztonságukat.
A spanyol zászló alatt hajózó Open Arms több mint egy hete hánykolódik a Földközi-tengeren, mivel se Málta, se Olaszország nem engedi, hogy kikössön.