Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kósa Lajos az akkugyárak ellen tiltakozókból csinált volna hülyét, de magából sikerült

Kósa Lajos már csak Kósa Lajos – gondolhatnánk, elnézve legújabb tévés nyilatkozatát (és emlékezve az eddigiekre), amelyben amellett, hogy biológusokat megszégyenítő magabiztossággal értekezett a szénsavas üdítők által a szervezetünkbe bevitt szén-dioxid kibocsátásunkról, azt sikerült mondania a Debrecenben épülő CATL akkumulátorgyár elleni lakossági tiltakozásról, hogy:

„ha holnap minden kerítést kolbászból csinálnánk Debrecenben, akkor a vegánok tüntetnének.”

És, hogy:

minden ipari tevékenység hordoz magában veszélyeket, „legnagyobb szennyező, a legtöbb biológiailag veszélyes hulladék tekintetében, az maga a klinika. (…) De nem az a helyes magatartás, hogy zárjuk be a klinikát.”

A döntéshozók cinizmusa már a csütörtöki kormányinfón is kiütközött, amikor Gulyás Gergely Kósánál ugyan jóval óvatosabban, jogászkodással terelve válaszolt a gödi Samsunggal kapcsolatos sajtókérdésekre, de tett egy, a kormánypropagandához képest is erős, határozott állást foglaló kijelentést is, miszerint nem tudhatjuk, hogy a gödi Samsung „megnehezíti-e az ott élők életét”, de „akik ott dolgoznak, és ott keresik a családjuk kenyerét, azoknak valószínűleg megkönnyíti az életét”.

De a szintúgy a magyar kormányt képviselő Kósának sikerült ennél is messzebb mennie,

és az akkugyárak magyarországi történetének talán legfeszültebb pillanatában tök hülyének néznie emberek tömegeit, akik nem akarnak óriási, szabályokat be nem tartó, szennyező gyárak közelében élni, mert a gazdasági érdekeknél erősebbnek tartják saját jogukat az egészséges környezethez és az őket megillető információkhoz.

A Kósa által elbagatellizált tiltakozás jogos aggodalmakra épül: míg az általa felhozott bugyuta példában szereplő kórházak alapvető, az egészségünkhöz és életben maradásunkhoz elengedhetetlen közfeladatot látnak el, és hosszú évtizedek óta biztonságos protokollokkal rendelkeznek a veszélyes hulladék kezelésére – vagyis például nem szórnak emberi maradványokat a szántóföldekre vagy locsolnak vért a kertünk végébe, ez az analógia semmiképp sem húzható rá az akkumulátorgyárakra és akkuhulladék feldoglozó és újrahasznosító üzemekre. Ezek csak egy szűk gazdasági elitnek hajtanak hasznot, mindenki másnak – beleértve a Gulyás által emlegetett dolgozókat is, akiknek az épségét gyakran veszélyeztetik ezekben a gyárakban –  viszont elképesztően sok kárt okoznak. Gödön például akad veszélyes oldószer a kertek alatt. De kaparta már ellenőrök torkát is a vegyszerszag a szabálytalan bátonyterenyei akkufeldolgozó üzemben, és tároltak már 600 tonna akkumulátort tűzvédelem nélkül egy salgótarjáni telephelyen, ahonnan a Greenpeace gyanúja szerint veszélyes mérgek folytak nemrég a Sajó patakba.

Egyértelmű, hogy a veszélyes anyagok szabályos kezelése és feldolgozása melyik iparágnak nem megy.

Kósa Heti Tv-nek adott nyilatkozatával épp azokban a napokban igyekszik érvényteleníteni a debreceniek, mikepércsiek és környékbeliek tiltakozását a kínai CATL-gyár ellen, amikor a gödi Samsung a legkevésbé sem ad okot bizalomra az akkumulátorgyárakkal szemben. A magyarországi akkumulátorgyártás zászlóshajója ugyanis folyamatosan a helyiek tiltakozása ellenére bővül megállíthatatlanul, egyre hosszabb szakaszon ráépülve a kertvárosra, néhol csupán pár száz, néhol pár kilométer távolságra a lakóépületektől. A lakosság pihenését sok esetben zavaró, zúgó zajáról évek óta beszámolunk a Mércén, ahogy arról is, milyen sok szabálytalanságon érték már tetten a gyárat a hatóságok, mennyire átláthatatlan, hogy pontosan milyen anyagból mennyit bocsát ki, és ez milyen hatással van a gyárhoz közel – és távol – élők egészségére hosszú távon, és hogy a szabálytalanságok fényében mennyire bizonytalanok a helyiek a gyár biztonságosságában.

Bár a kormány egy ideje igyekszik a hatóságok kompetensségét és a törvények betartatásának hatékonyságát hangsúlyozni, az eddig kiosztott bírságok láthatóan nem visszatartó erejűek, azt pedig például a mai napig nem tudhatjuk, hogyan került veszélyes, magzatkárosító, akkumulátorgyártásban használatos oldószer (NMP) két évvel ezelőtt a gödi kutak vizébe, miért volt óriási mennyiségben ez az oldószer 2021-ben a gödi levegőben, és hogyan került bele idén februárban egy csőtörés miatt a gödi termőföldekre kiömlött kommunális (tehát nem ipari!) szennyvízbe is. És hogy ez miért csak a Greenpeace laborvizsgálata nyomán kerülhetett nyilvánosságra.

Mindezek miatt a gödi civilek nemrég peres úton támadták meg a Samsung – 10 évre (!!!) előre kiadott – környezethasználati engedélyét, melyet a bíróság április végén fel is függesztett, vagyis a civilek jogi álláspontja szerint a gyár működését fel kellene függeszteni a per végéig. Ehhez képest a gyár még mindig működik, és nincs egyetlen ember sem a hatóságok vagy a kormány soraiban, aki ki tudna állni a gödiek – és az ország – elé, és el tudná mondani, mi a fene folyik itt.

Elnézve az elmúlt hetek történéseit, (ismét) kijelenthető: a kormány, melynek tagjai és képviselői a napokban elfogadhatatlan dolgokat mondanak emberekről, akik csak szeretnének nyugalomban és biztonságban élni, képtelen garanciát vállalni arra, hogy nem történik majd meg ugyanaz Debrecenben vagy bárhol máshol, mint ami Gödön is.

Támogass, hogy folytathassuk! 5 millió forintot gyűjtünk május végéig!

Nem luxuskiadásokra költünk, a működésünk a tét.

 

Címlapkép: MTI/Czeglédi Zsolt