„Elhagyott” zsidó javak: 75 év kárpótlás és jóvátétel
Hogyan történt a holokauszttúlélők és a 20. századi elnyomó rezsimek magyar áldozatainak kárpótlása, ami mindannyiuk számára igen megkésve, csupán az 1989-es rendszerváltás után kezdődött?
Hogyan történt a holokauszttúlélők és a 20. századi elnyomó rezsimek magyar áldozatainak kárpótlása, ami mindannyiuk számára igen megkésve, csupán az 1989-es rendszerváltás után kezdődött?
Milyen okokat sejtettek a túlélők üldöztetésük mögött? Hogyan vetődött fel a magyar állam felelőssége, és miért kap kevés szerepet a népirtás a politikai alapon üldözöttek visszaemlékezéseiben?
2017 óta immár hagyománnyá vált, hogy minden év végén a Mérce szerzői, munkatársai és barátai egy-egy könyvajánlóban mutatják be röviden az évük legfontosabb olvasmányélményeit
A magyar holokauszt főbűnösei ügyében rendezett népbírósági pernek egyik tanúja Kovács Istvánné volt, Horthy bizalmi embere. Vallomását sem a népbíróság, sem a történetírás nem vette komolyan, pedig személye fontos része a Horthy-korszak történetének.
Horthy Miklós és a magyar kormány felelőssége a vidék zsidóságának deportálásában vitathatatlan. A műveletekben az egész államapparátus, hivatalnokok, orvosok, mérnökök és rendőrök, vasutasok tízezrei „dolgoztak”.
Épp 75 éve kezdődött a magyar holokauszt főbűnöseinek népbírósági pere. Miként volt lehetséges a vidék sebes „zsidótlanítása” és mi volt a magyar állam szerepe?
Már több mint nyolcezren írták alá azt a petíciót is, amely a múzeumigazgató-kormánybiztos időközben visszavont cikke ellen tiltakozik.
A felelősségre vonás univerzális elveinek felvázolása által e nemzetközi per új, a szuverenitás elvét meghaladó nemzetközi rendet kívánt megalapozni, de ez a kísérlet fél évszázadon át, egészen a kilencvenes évekig meglehetősen hatástalan maradt.
A holokauszt és az egyéb genocídiumok, valamint az antiszemitizmus és a rasszizmus viszonyrendszerével kapcsolatos tudományos diskurzus sokszor összemosódik politikai diskurzusokkal.
Amikor a mai hivatalos Magyarország a magyar társadalmat a gyarmatosító „Nyugattal” szembeszegülő erőként igyekszik ábrázolni, az európai faji gyarmatosítás legszörnyűbb, a holokausztot is magába foglaló örökségét veszi védelmébe.