A nemi erőszak büntetendő, még akkor is, ha van rá kereslet
Örülhetünk-e neki, hogy Izrael is a svéd modellt választja?

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Örülhetünk-e neki, hogy Izrael is a svéd modellt választja?
A rendszerek nem spontán tiltakozások következményeképp buknak meg, a sikeres mozgalmak eredményeit sok éves szervezőmunka előzi meg. Ez nem volt másképp a nyolcvanas években sem, és nincs másképp ma sem.
Végre egy követelés – ‘le a rabszolgatörvénnyel’ -, amihez lehet rendelni egy olyan nyomásgyakorló eszközt, ami valóban fájni tud a kormánynak.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ellenzék érdekei nem mindig esnek egybe a közérdekkel, és ezt észben tartva kell stratégiát alkotni.
Lassan jöttek emberek, üres arccal megbámulták a szobor helyét, fényképeztek, megálltak egy pillanatra, majd ugyanazzal az üres, döbbent arccal mentek tovább.
Ami megváltozott 2018 áprilisa óta, az nem a rezsim alapvető logikája, hanem a gátlástalanság mértéke. Akarom mondani: a zsarnokság mértéktelensége.
Téves az az elképzelés, hogy a rendőröket nem szabad kritizálni. A rohamrendőrök – ellentétben számos közalkalmazottal – ugyanis az egyre erőszakosabb hatalom végrehajtói.
Ma egyetlen szervezett dolgozói közösség sem képviselheti elégségesen saját érdekeit, ha nem fog össze a többi, hasonló érdekekért küzdő csoporttal és aktív egyénekkel.
Orbánék azért avatkoznak bele a liberális kapitalizmus intézményrendszerébe, hogy felpörgessék a nemzetközi és nemzeti tőke felhalmozását, az így keletkező társadalmi feszültségeket pedig autoriter technikákkal kezeli.
Tévedés azonban a kapitalista rendszer és az ökológiai katasztrófák szoros összefüggéséből arra a következtetésre jutni, hogy egyéni erőfeszítéseket tenni ökológiai lábnyomunk csökkentésére értelmetlen.