A választás után, a küzdelem előtt: az európai politika látképe
A szélsőjobboldali áttörés elmaradt, de az európai polgárok közösségének képzeletét még mindig fogva tartja a radikális középutasság ideológiája.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A szélsőjobboldali áttörés elmaradt, de az európai polgárok közösségének képzeletét még mindig fogva tartja a radikális középutasság ideológiája.
A baloldal, mint mindig, azon bukik el, hogy hatalomvágyó siettében elkezd hasonlítani az ellenfélhez. Mintha a néphez való hűség ugyanazt jelentené, mint az uralkodó osztály és a tőkés állam által manipulált, represszív közvéleményhez való alkalmazkodás.
A sokszor lustának és apatikusnak bélyegzett Z-generáció megmutatta: ha a bolygó jövője a tét, a felnőtt döntéshozókat megszégyenítő bátorsággal és tiszta beszéddel szólalnak fel.
Fontos, hogy ne csak a klímaváltozásról beszéljünk, mert különben olyan megoldásokat találhatunk, melyek csak az ökológiai válság egyik területéről a másikra tolják át a környezetszennyezést, és a Föld kizsákmányolását valójában nem csökkentik.
A közösségi média és az általa rossz irányba tolt sajtó is a kiemelkedő pontokat veszi észre, és nem folyamatokat, megnehezítve ezzel, hogy politikai diskurzusok és küzdelmek jöjjenek létre.
De ez az ügy azt is megmutatja, hogy két dolgot nem érdemes csinálni: mucsa magyarozni, és arról beszélni, hogy lám, mindenhol van ilyen.
Válasz a Qubiton megjelent cikkre a gyermekvállalás és a klímaváltozás összefüggéseiről.
A Facebook egy olyan kontrollálhatatlan, szabad piacot jelent a választásoknál, ahol leginkább a pénz, és a közösség ügyeiben indifferens szaktudás adhat előnyt ahhoz, hogy valaki jól szerepeljen.
Kövér László a migránsriogatás közepette megeresztett egy rövid eszmefuttatást a dolgozók kizsákmányolásáról. Bár ne tette volna…
Egyre gyakrabban találkozni azzal az erkölcsileg relativizáló véleménnyel, hogy kormánypropagandistának és kormánykritikus újságírónak lenni lényegében ugyanaz a tevékenységi forma.