Havas Henrik az év legabszurdabb interjújában bizonyította, nem érti, miért súlyos probléma a nők zaklatása
Havas Henrik tagadja, hogy nőket zaklatott volna. A keddi HírTV-s szereplése után azt azonban nem tagadhatja, hogy egy szexista tahó.
Havas Henrik tagadja, hogy nőket zaklatott volna. A keddi HírTV-s szereplése után azt azonban nem tagadhatja, hogy egy szexista tahó.
Orbán Viktor levélben, mellékelt csekkel kér támogatást a polgároktól, hogy a Fidesz „sikeresen tudja megvívni az előttünk álló időszak politikai küzdelmeit”.
A kormányzat sikerpropagandájához képest a szociális dolgozók még mindig botrányosan keveset keresnek.
Létezhet-e ideológia nélküli jobboldal? Beszélhetünk-e lázadó konzervativizmusról? Használható-e a szexuális kisebbséghez tartozás védőpajzsként, amelyet magunk elé tartva a hagyományosan baloldali/liberális(nak mondott/gondolt) politikai korrektség védőbástyáit támadhatjuk?
A menekültellenes kampány, a rezsicsökkentés és még számtalan korszakos kommunikációs vívmány hirdeti nevét. Személye, megjelenése maga az Orbán-rendszer allegóriája, mostanában azonban méltatlanul keveset láthatjuk-hallhatjuk.
Petőfi Sándor ma is a nemzeti emlékezet egyik legfontosabb alakja. Azt manapság kevésbé szívesen emlegetjük azonban, hogy ő volt az első, aki a magyarság ügyét a világszabadság ügyéhez kapcsolta lírájában.
A szépség az, ami megóv minket az elidegenedéstől, de mégis szemlélhető távolságban tartja a dolgokat, így válik az egyetemes emberi termelés törvényévé. Ilyen törvény azonban a szenvedés is, amely behatárolja evilági szükségleteinket. A forradalom így válhat a megváltás evilági párjává: gyökereket ad a gyökérteleneknek, a szenvedőknek.
2017 úgy indult, ahogy Orbán Viktor rémálmát elképzeljük: NOlimpia, CEU-tüntetések, erősödő ellenzék, magára találó MSZP. Majd úgy folytatódott és zárult le, ahogy Orbán Viktor álmában elképzelte. Brutális propaganda, széteső ellenzéki pártok, soha nem látott Fidesz-előny, csöndes magyar társadalom.
Reggel négy óra van egy európai városban, télen. Sötét, csak a képernyő világít. De most fölgyújtom a villanyt, hogy megkeressem a kedves olvasónak szánt, elkésett ádventi idézetet.
Persze nem panaszkodni jöttem, hanem mesélni, hogy mi hogyan éltük meg 2017-et.