Nem gondolom azt, hogy a kanonizált irodalom témái és szerzői a „jobboldaltól eluralt területek” lennének. Azt már sokkal inkább, hogy a keresztény-polgári-populista oldal, sokszor tudatosan saját magát zárja ki a közös gondolkodás köréből.
Mit ajánl Márki-Zay Péter a csalódottaknak?
A Jobbik menekültválság kirobbanása után, a kormányzati politikát kívülről figyelő, azzal szemben érvényes alternatívát megfogalmazni nem tudó, reagáló pozícióba kényszerült. Néppártosodásával saját magát szorította karanténba.
Létezhet-e ideológia nélküli jobboldal? Beszélhetünk-e lázadó konzervativizmusról? Használható-e a szexuális kisebbséghez tartozás védőpajzsként, amelyet magunk elé tartva a hagyományosan baloldali/liberális(nak mondott/gondolt) politikai korrektség védőbástyáit támadhatjuk?