Ez így nem mehet tovább
Vagy a tőkés diktatúra bukik, vagy mi.
Vagy a tőkés diktatúra bukik, vagy mi.
Nagy a valószínűsége, hogy a tervezett felsőoktatási reformok tovább szűkítik az oktatási mobilitási csatornát, még inkább elzárva az alacsonyabb társadalmi osztályok tagjai elől a felemelkedés útját.
Mi marad az értelmiségnek, ha a „kire kell szavazni a következő választáson?” kérdésére többé senki sem tőle várja a választ?
Ha a külügyminiszter a menekültek potenciális radikalizációja miatt aggódik, nincs más dolga, mint kormánytagként felszólalni és intézkedni a menekültekkel való embertelen bánásmód ellen a magyar határon és az ott működő tranzitzónákban.
Ismerjük ezt. Ismerjük Pinochet Chiléjéből például.
Minden a Népszabadság bezárásával kezdődött, mi pedig mindezt csupán elszenvedjük…
„1919. március 21-én reggel a proletár tömegek decens falragaszokról értesültek róla, hogy a proletár tömegek átvették a hatalmat, mindenki menjen szépen dolgozni, és ha náthás, zsebkendőbe köhögjön és tüsszentsen, fontos dolog volt ez, dühöngött a spanyolnátha…”
A szülés nem orvosi beavatkozás, aminek a nő passzív elszenvedője, a nő aktív szereplő, aki szül, nem pedig szülesztik.
Pár napja volt 100 éve, hogy Szabó Ervin meghalt. Emlékezetes nap volt: a magyar forradalom másik nagy embere, Ady Endre már haldoklott, nemsokára ő sem élhetett már, és az akkor még csak készülő forradalom – a háborús összeomlás teljében – összegyűlt Szabó Ervin ravatala körül. Sok üzemben tíz percre megállt a munka.
Trócsányi miniszter mai beszédéből úgy tűnik, a kormány csak itthon támogatja az etnikai homogenitást, pedig itt sem kéne.