A tudomány alkonya – az illegalitás útjai
A diákságon és az oktatókon, valamint a hozzájuk csatlakozó tudósokon és lakosságon a sor, hogy megvédjék az oktatás és tudomány függetlenségét.
A diákságon és az oktatókon, valamint a hozzájuk csatlakozó tudósokon és lakosságon a sor, hogy megvédjék az oktatás és tudomány függetlenségét.
Nem tudni, hová vezet az az út, amelyre a kormány a nemzetköziesedés zászlaja alatt tereli a Budapesti Corvinus Egyetemet, egyes hírek szerint pedig a komplett magyar felsőoktatást.
Pláne, ha erről a szoborról van szó.
A menekültválság és a hajléktalanüldözés is a külső és belső határok formálásáról szól és azoknak egyfajta ok-okozati viszonyáról, mintha a külső határok felállítása előbb-utóbb magával vonzaná a belső ellenségképzéseket is.
Orbán demokráciafelfogását „delegatívnak” nevezhetjük. Ennek hívei szerint, aki a választások győztese, a kormányzati hatalmat a közjó megvalósítására lényegében korlátlanul használhatja.
7 évvel ezelőtt azért foglalták el a Város Mindenkiéhez köthető aktivisták és hajléktalan emberek Kocsis Máté irodáját, hogy (a mára Alaptörvénybe foglalt) hajléktalanságot kriminalizáló szabálysértési törvény ellen tiltakozzanak. De mi történt azóta az aktivista szerveződésekkel?
A kényszerítés, mellékutcákba üldözés, rabosítás, bíróság elé állítás két illuzórikus állapot, a tisztaság és jólét látszatának megteremtése érdekében történik. Átver minket a rendszer, hiszen azt sugalmazza, minden rendben van, az ország jobban teljesít, miközben leírhatatlanul sok kárt okoz mindannyiunknak.
A vége mindig ugyanaz: menned kell.
A politikusok erőfeszítései egyre több országban arra irányulnak, hogy a többség meggyőzése helyett hangos, jól szervezett tábort építsenek maguk köré.
Amíg nem szabadulunk meg a széntől, addig nézegethetjük, ahogy a német kormány atomerőművek bezárásával polírozza az imidzsét.